Didier Drogba Tébily

nemzetisége:
elefántcsontparti-francia
52/33
születési hely:
Abidjan
ideje:
1978.03.11.
pozíció:
csatár
magassága:
188 cm
súlya:
84 kg
korábbi klubjai:
Dunquerque, Abbeville, Olympique Vannes, Levallois, Le Mans, EA Guingamp, Marseille
sikerei:
angol Ligakupa-győztes (2005, 2007), angol bajnok (2005, 2006), Community Shield-győztes (2005), FA-kupa-győztes (2007), ANK-ezüstérmes (2006), vb-résztvevő (2006), az UEFA-kupa gólkirálya (2004), az év játékosa Franciaországban (2004), francia bronzcipős (2004), Afrika bronzlabdása (2003, 2007), Afrika ezüstlabdása (2004, 2005), az év csapatának tagja a Ligue 1-ben (2004), az év idegenlégiósa a Ligue 1-ben (2004), az év játékosa az Onze Mondiál szerint (2004), az év csapatának tagja az Onze Mondial szerint (2004), tizedik a FIFA Év játékosa-szavazásán (2005), az Év harmadik legjobb játékosa a World Soccer szerint (2006), hatodik a FIFA Év játékosa-szavazásán (2006), az Év labdarúgója Afrikában (2006), a Premiership gólpasszkirálya (2006), az Év csapatának tagja Angliában (2006, 2007), az Év játékosa Elefántcsontparton (2006), angol gólkirály (2007), ANK-bronzcipős (2006, 2008)

2004 nyarának legfelkapottabb csatára a Ló, azaz Didier Drogba, a Marseille csatára volt. Becenevét nem véletlenül kapta: stílusának alapja hihetetlen fizikai ereje, akarata, dinamizmusa - bár természetesen a hagyományos afrikai technikáról sem mondott le. A Chelsea eddigi rekordigazolása - 38 millió euró - az UEFA-kupa gólkirályaként keltette fel Abramovics, a Juve és az Inter érdeklődését is - s Londonban már meg is kezdte góljaival vételárának törlesztését.

Drogba Abidjanban született, de szülei már 5 éves korában Franciaországba költöztették nagybátyjához. Ez volt a kis Didier szerencséje: sok kis klub után az első komolyabb egyesülete a Le Mans lett, azaz követte nagybátyja, Goba példáját, aki maga is 2. osztályban játszó profi labdarúgó volt. Először hősünk is nevelője posztján, jobbhátvédként játszott, majd 1993-ban megbukott az iskolában, így szülei egy évre eltiltották a focitól!!! Az is frusztrálta Didier-t, hogy bár több nagy klubnál is járt próbajátékon, komolyabban egyik sem érdeklődött iránta - majd amikor a PSG hívta, őket visszautasította, mert nem mert a fővárosba költözni... Már 24 éves volt ekkor, s azt hitte, hogy örökké a második vonalban marad, amikor felfigyelt rá az EA Guingamp, s leigazolta őt. Azért is távozott könnyű szívvel, mert edzője s felfedezője, Westerloppe is otthagyta a Le Mans-t - a szakembert tartotta Drigba pótapjának. Első EGA-s évében mindössze 3 gólt szerzett, de 2003-ban berobbant a Ligue 1-be: 17 góljával versenyben volt a gólkirályi címért is! Természetesen azonnal lecsaptak rá a nagyok: őt az Olympique Marseille, csatártársát és jó barátját, Florent Maloudát a Lyon igazolta le. Árát nem hozták nyilvánosságra, de állítólag 6-10 millió euró körül lehetett.

Bár a kikötővárosban sokan féltették az erős konkurenciától (Marlet, Szicsov, Mido), olyannyira gólerős volt, hogy közülük ő játszotta a legtöbb meccset s több gólt lőtt mint a többiek összesen! A bajnokságban "mindössze" 18 gólig jutott, de a BL-ben a nyolc csoportmeccsen ötször, majd az öt UEFA-meccsen hatszor volt eredményes, amivel természetesen a sorozat gólkirálya is lett. A kupában főleg a két angol csapat, a Liverpool és a Norwich ellen játszott jól, valószínűleg itt figyelt fel rá a Chelsea, s bár két itáliai élcsapat is érdeklődött iránta, Abramovics 38 millió eurós ajánlata kétszerese volt az olaszokéinak! A Chelsea egykori játékosa, Leboeuf is segített neki: azt nyilatkozta egy angol lapnak, hogy Drogba tudásával csak Henryét lehet egy lapon említeni, de hát Drogba 29 szerzett gólja önmagáért beszélt! Bár a bajnokságot nagyon gólszegényen, meccsenkénti egyes átlaggal kezdte a Chelsea, a Ló máris a házi gólkirályuk. Egyetlen bánata, hogy az elefántcsontparti válogatott, ahol rendszeres játszik a tétmeccseken, még egyetlen nagy tornára sem jutott ki...

Londonban - bár nem tudta hozni Marseille-i eredményességi mutatóit - Mourinho töretlenül bízik benne, s ha egészséges, mindig ő a középcsatár, még Kezsmant is kiszorította a szélekre. Ám akár csak a délszláv támadónak, neki is vannak még problémái a helyzetkihasználással. A Ligakupa-döntőn a Liverpool ellen az ő gólja jelentette az aranyat s Mourinho első albioni sikerét, de a BL-ben nehéz helyzetbe hozta sajátjait, amikor Barcelonában 1:0-s vezetésnél egy fölösleges kapustámadás miatt megkapta második sárgáját s búcsúzott a játéktértől - ő a fejét, a Chelsea a győzelmet veszítette el... A Liverpool elleni elődöntőkön javíthatott volna, ám 180 perc is kevés volt számára a gólszerzéshez; a bajnokságban is csak tízig jutott, így nem lehettek vele maradéktalanul elégedettek a vezetők. Drogba szokásához híven másban látja a hibát: szerinte Mourinho taktikája a bűnös, hiszen ő azt szeretné, ha a beadások a fejéhez jönnének, de a portugál ragaszkodik a lapos passzokhoz. "Ráadásul szerinte a neves csatárok közül ő védekezik és fut messze a legtöbbet a csapat érdekében, de jövőre ezen változtatni fog, önmagát és a góllövést helyezi majd előtérbe! Ahogyan a kőkemény mestert ismerjük, ezek után olyan nagy jövőt nem lehet jósolni "A Ló"-nak a Cselszkinél, mindenesetre a Szuperkupa-döntőben az Arsenalnak lőtt két gólja mellette szól... " - írtuk róla akkoriban.

Drogba - bár ritkán játszott olyan jól, mint az idénynyitó Arsenal elleni Community Shield-mérkőzésen, ahol duplázni tudott a mamlaszkodó Senderos mellett - nem lehet elégedetlen 2005-06-os szezonjával, hiszen 12 gólt lőtt, 11 asszisztot adott, ráadásul ez utóbbinál senki sem tudott többet felmutatni a Premiershipben! A ManCity elleni gólja előtt viszont kézzel tette maga elé a labdát, amire Angliában különösen érzékenyek, egy részt a Fair Play feltalálása, másrészt Maradona miatt, s Drogba nyilatkozata ("Néha csalok, néha nem!") sem csillapította éppen a tüzet. A bajnoki címvédéshez tehát 23 kanadai ponttal járul hozzá, riválisánál, Crespónál eredményesebb volt; mégis elárulta egy alkalommal, hogy szívesen igazolna vissza Marseille-be. Drogba és az Elefántok első világbajnoksága viszont nem sikerült a legfényesebbre: bár kétségkívül akadtak jó pillanataik, a halálcsoportból (Szerbia, Hollandia és Argentina volt ott mellettük) nem jutottak tovább. A csatár ugyan gólt lőtt a gauchóknak a csoportnyitón, de vereséget szenvedtek, a hollandoktól is kikaptak, majd a szerbek elleni győzelmet Drogba két sárgája miatt csak a lelátóról figyelhette.

A 2006-07-es idényben Mourinho Sevcsenko érkeztével a 4-3-2-1-es felállásról áttért a klasszikus 4-4-2-re, így a Lónak nem kell megmérkőznie az elnökkedvenc ukránnal, igaz, ősszel sokkal jobban és gólérzékenyebben játszott az egykori aranylabdásnál. Decemberre már összesen 20-szor (a bajnokságban 13-szor) rezgette meg az ellen hálóit, ami eddigi londoni legjobbja.

Különösen a Levszkinek a BL-ben lőtt mesterhármasra (klubrekord) és a nagy rivális Barca elleni győztes, majd a visszavágón pontot érő gólra emlékezhet vissza szívesen. 2006 novemberében a klub újabb négy esztendővel meg is hosszabbította Drogba szerződését, akit hazájában megválasztottak az Év játékosának is Kader Keita, Aruna Dindane és Kolo Touré előtt. A bajnokságot gólkirályként zárta, de a következő idényét sérülések tették tönkre, nyáron pedig nem fért a bőrébe, több déli sztárklubbal is (Barcelona, Real Madrid, Milan, Inter) hírbe hozták.