Jéfferson Farfán

Jéfferson Agustín Farfán Guadalupe - PSV Eindhoven

nemzetisége:
perui
28/9
születési hely:
Lima
ideje:
1984.10.28.
pozíció:
csatár
magassága: 175 cm
súlya: 72 kg
korábbi klubjai:
Deportivo Municipal, Alianza Lima
sikerei:
perui bajnok (2003, 2004), Copa America-résztvevő (2004), U-17-es Copa-résztvevő (2001), holland bajnok (2005, 2006), Holland Kupa-győztes (2005), holland ezüstcipős (2006)


Jefferson Farfán Dél-Amerika egyik legtehetségesebb olyan fiatal játékosa, aki nem Brazíliában vagy Argentínában látta meg a napvilágot. A holland PSV-be igazolt, akárcsak kedvenc játékosai, Romario és Ronaldo - ő is ugyanúgy Németalföldön kapta meg a lehetőséget a kiugrásra.

A kis Farfán a limai utcákon tanult meg focizni, s nyolc évesen lett igazolt játékosa a Deportivo Municipalnak. Öt év múlva csábította el a legnagyobb perui klub, az Alianza Lima, s 16 éves korában már profi szerződést írtak alá vele! Abban az esztendőben a felnőttek között is bemutatkozhatott, s egyetlen mérkőzésének hála a szezon végén máris bajnoki ezüstérmesnek vallhatta magát - egy ponttal maradtak le a Cristaltól. Nyáron az U-17-es Copa Americán Venezuelának négy gólt lőtt, amivel a legjobb négy közé kerültek - s erre már Európában is felfigyeltek. Következő évében még csak kiegészítő embernek számított az argentin Nicolas Tagliani és Wilmer Aguirre mellett, s két góllal járult hozzá klubja bajnoki aranyához, de 18 évesen már Peru egyik legjobb csatáraként tartották számon: 2003-ban 13, 2004-ben 14 gólt lőtt! Később azt nyilatkozta, a Libertadores Kupa meghatározó volt számára, hiszen itt leste el testközelből az argentin, brazil és uruguayi sztároktól a fortélyokat - a labdával és a bíróval kapcsolatosan is...

Az utóbbi bajnokságban pedig - a novemberi játékossztrájk miatt csak januárban - a Sporting Cristal elleni bajnoki döntőn az első percben betalált, s ez a gól döntött az aranyéremről! Fejjel volt eredményes ezen a derbyn: a vékony és magasnak éppen nem nevezhető csatár egyik legnagyobb erőssége a légiharc kiváló súlypontemelkedésének köszönhetően. 2003 februárjában mutatkozhatott be a válogatottban Haiti ellen, s a következő év nyarán ott volt a hazai rendezésű Copa Americán is: a csoportmeccsek során lőtt egy gyönyörű átemeléses gólt Venezuela ellen, de az argentinok ellen nem volt képes ő sem betalálni, így korán kiestek. Ekkor már a PSV játékosa volt: bár a Chelsea is érdeklődött iránta, mégis a PSV szerződtette le 2 millió euró ellenében, akik a chilei Cobreola elleni Libertadores meccsen szerelmesedtek bele játékába. Nem véletlen a transzfer: Alex és Farfán is Chelsea-célpont, akik Hollandiában szokják az európai légkört - a pletykák szerint Abramovics hamarosan résztulajdonos lesz Eindhovenben...

Hiddink nem középcsatárként, hanem jobbszélsőként vagy balszélsőként számol vele, hiszen középről a házi gólkirály, Vennegor of Hesselink kiszoríthatatlan, de a perui játékos gyorsaságát jól tudja kamatoztatni új posztján, ráadásul kiválóan rúgja a szabadokat is. Saját bevallása szerint "Igazi dél-amerikai csatár vagyok, imádok cselezni és gólt lőni. Mindkét szélen jól tudok játszani, s bár jobb lábas vagyok, a balt is jól tudom használni." Öt gólt szerzett a bajnokságban és egyet a BL-ben a Rosenborg ellen, noha gyakran csereként lép pályára - s minden találata után köszönetet mond Istennek a mélyen vallásos, katolikus csatár. Hamar megbarátkozott az itteni szokásokkal is: amikor megérkezése után megkérdezték a sajtótájékoztatón, hogy megnyeri-e a PSV a bajnokságot, lakonikusan annyit válaszolt: "Yes, Sir!!". Első európai szezonjában még nem váltotta meg a világot, bár úgy is képes volt nyolc gólt és három asszisztot elérni a bajnokságban (ráadásul a BL-ben a Rosenborg ellen idegenben győztes találatot szerzett!), hogy Hesselink miatt gyakran nem is középcsatárként, hanem jobbszélsőként küldte őt Hiddink pályára!