Hősök születtek a hőségben – nyomasztó amerikai fölény a 11. atlétikai vb-n

 

 

A 2008-as nyári játékok megrendezésére sikertelenül pályázó Oszaka a 11. atlétikai vb rekordszámú, 1978 atlétája vendégül látásával próbálta kárpótolni polgárait, az IAAF 202 tagnemzetéből 200 indulóját köszöntötte a megnyitón Akihito császár. (A vb-rendezésre pályázó városok között megint ott volt Budapest és Berlin, de ezúttal is hoppon maradt.)

Az oszakaiak azonban kevéssé értékelték a gesztust, a 47 ezres Nagai Stadionban többnyire csak félház volt. A megszokottnál gyengébb érdeklődés okai közé sorolták a horrorisztikus jegyárakat, a japán versenyzők kiábrándító leszereplését (egyetlen érmüket a legutolsó napon szerezte meg a női maratoni harmadik helyén végző Tosa Reiko) és a fullasztó időjárást. A két évvel korábbi helsinki hideggel és zuhogó esővel ellentétben Oszakában hőség volt és őrült magas a levegő páratartalma. Ami természetesen a versenyzőket is sújtotta, a gyalogló és hosszútávfutó számok alatt több indulót kellett ápolni, sokan adták fel.

Nem is született egyetlen világrekord sem – talán azért sem, mert az IAAF jóval a vb előtt meghirdette a „dopping elleni háborút”, és összefogva a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökséggel (WADA) növelte az ellenőrzések mennyiségét –, magán a viadalon az elvégzett tesztek száma először haladta meg az ezret! És miután csupán egyetlen mintát találtak „gyanúsnak” – francia 400 gátas Naman Keita tesztoszteronszintje volt magasabb a kelleténél –, az IAAF a világbajnokságot „doppingmentesnek” nyilvánította. (A minták tíz évvel későbbi ismételt ellenőrzésekor aztán kiderült, hogy egyáltalán nem volt az...)

A pályaversenyeken az Egyesült Államok dominált, 26 érmével megismételte a legjobb vb-teljesítményét (1991-ben is ennyit szerzett), közülük 14 volt arany. Először fordult elő, hogy megnyerte mind a négy váltószámot, csillagai közül Tyson Gay (100, 200, 4x100) és Allyson Felix (200, 4x100, 4x400) három-három aranyat vitt haza – hasonlóra korábban csak Marita Koch, Carl Lewis és Maurice Greene volt képes. Jeremy Wariner Helsinki után Oszakában is duplázott (400, 4x400), és két aranyat gyűjtött be a trinidadi születésű Kerron Clement (400 gát, 4x400), valamint a Kenyából honosított Bernard Lagat is (1500, 5000) – az 1500-at az 1908-as olimpia óta először tudta világversenyen megnyerni amerikai futó...

A hosszabb távokon megszokott módon taroltak az afrikaiak: Kenyának öt (női 800-on Janeth Kepkosgei, a férfiakén Alfred Kirwa Yego, a nők maratoniján Catherine Ndereba, a férfiakén Luke Kibet győzött, férfi 3000 akadályfutásban mindhárom érem az övék lett), míg Etiópiának három arany jutott (férfi 10 000-en 2003 és 2005 után 2007-ben is Kenenisa Bekele, női 5000-en Meseret Defar nyert, 10 000-en Tirunesh Dibaba megvédte címét, noha láthatóan gyomorpanaszokkal küzdött).

S mi jutott a többi kontinensnek? Nem sok.

A hagyományos európai atlétanemzeteknek csak morzsák: az oroszok négy női aranyat gyűjtöttek be, a németek kettőt (egyiket diszkoszvetésben Franka Dietzsch, aki 39 évesen a második legidősebb világbajnok lett), az angolok egyet (a 400-on egyéni csúcsot futó Christine Ohuruogu, mindössze 24 nappal azután, hogy letelt a 12 hónapos eltiltása, amit azért kapott, mert egymás után háromszor hagyta ki a versenyen kívüli doppingtesztelést).

Azért a viadal egyik nagy csillaga európai volt: a svédek szőkesége, az egyedülálló módon sorozatban harmadik világbajnokságán a hétpróbázást megnyerő Carolina Klüft. Egymást követő 19. többpróbaversenyén maradt veretlen, Oszakában gyűjtött 7032 pontjával 18 éve megközelíthetetlen Európa-rekordot adott át a múltnak, s világviszonylatban is az övé volt minden idők második legjobb eredménye. Sajnálatos módon világversenyen akkor láttuk utoljára többpróbázni, mivel már nem érzett rá kedvet és motivációt, hogy megannyi számban nyüstölje magát, a következő években csak távol- és hármasugrásban indult.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. július elsejei lapszámában jelent meg.)