Takács Boglárka nagy tetteket vinne véghez a nyáron
– Hogyan teltek az elmúlt hónapok? Sikerült megalapozni egy eredményes idényt a felkészüléssel?
– Igen, úgy gondolom, jól sikerült a felkészülés – mondta a Nemzeti Sportnak Takács Boglárka, a legjobb magyar sprinter. – Miután szeptemberben a magyar csapatbajnokságon befejeztem a 2023-as idényt, egy hónapos pihenőt kaptam, majd itthon kezdtük el a munkát. Karácsony előtt és után összesen öt és fél hetet Tenerifén voltunk edzőtáborban, ami nagyon jó alapot adhat a kiemelkedő szezonhoz.
– Mindjárt kezdődik a fedett pályás időszak, amelyben nem száz, hanem hatvan méter a táv a sprintereknek. Mennyire fekszik ez önnek?
– Az eddigiek alapján nem annyira, de edzőm, Németh Roland szerint hosszú távon jó leszek hatvan méteren is. Idő kell, amíg egy jó futás összeáll.
– Milyen célokkal vág neki az izgalmasnak ígérkező 2024-es szezonnak?
– Szeretnék ott lenni márciusban a glasgow-i fedett pályás világbajnokságon, a 2023-as eredményeimnek köszönhetően egyelőre kijutást érő pozícióban állok a ranglistán. Ha lesz lehetőségünk májusban elutazni a váltóvébére a Bahamákra, akkor a női négyszer százas váltóval igyekszünk harcba szállni az olimpiai kvótáért. Ha nem sikerül, az Európa-bajnokság és az olimpia lesz a középpontban egyéniben. Fedett pályán már elég jó versenyekre tudok menni, a hétvégén Dortmundban állok rajthoz, néhány nappal később Kazahsztánban egy Gold-versenyen, vagyis az elmúlt év ebből a szempontból is meghozta a hatását. Sokat tettem érte, hogy eljussak erre a szintre, és a legjobbak között versenyezhessek.
– Mitől lett itthon annyira jó a női sprint, hogy a négyszer százas váltónknak esélye van kijutni a párizsi olimpiára?
– Erre pontos válaszom nincs, de azt kijelenthetjük, hogy 2023 az áttörés éve volt nekünk. Amellett, hogy nekem is sikerült előrelépnem, a nálam is fiatalabbak közül Kocsis Luca és Sulyán Alexa is tavaly robbant be a köztudatba, a többiek, Kozák Luca, Kerekes Gréta, Csóti Jusztina és Nguyen Anasztázia pedig stabilan hozták a 11.50 körüli futásokat. Azzal, hogy az egyéni síkformában előreléptünk, sikerült többször is megdöntenünk a magyar csúcsot. Sokat segít, hogy többen vagyunk a négy helyre, a versenyhelyzet szintén jót tesz a teljesítményünknek.
– Mit jelentene önnek, ha ott lehetne az olimpián? Mindig is arról álmodott, hogy egyszer olimpikon lesz?
– Kiskoromban mindig néztük az olimpiát és szurkoltunk a mieinknek. Eleinte úgy terveztem, hogy teniszezőként jutok ki, mert az atlétika előtt gyermekként teniszeztem, de nem így alakult. Reális közelségbe az előző év után került az olimpia, amelynek hatására a mostani téli felkészülésemet már ez a gondolat kísérte végig. Igyekszem minél többet tenni, hogy ezúttal nekem szurkolhassanak Párizsban.
– Ennyire sűrű program mellett marad ideje az egyetemi tanulmányaira?
– Sajnos nem, kénytelen voltam passziváltatni az ELTE jogi karán az előző félévem. A futás miatt ez most kicsit mellékvágányra került, de mindenképp szeretném folytatni a tanulmányaimat, amelyeknek még a fele hátravan.
– Mi a nehezebb: a jogi karon helytállni, vagy a hiányzó tizennégy századot megtalálni a tizenegy másodperces álomhatár áttöréséhez száz méteren?
– Az utóbbi most könnyebbnek tűnik, de akinek nincsenek ambíciói az élsportban, annak az előbbi egyszerűbben megy. Én most mindent annak rendeltem alá, hogy a nyáron sikerüljön nagy tetteket véghez vinnem a pályán. Izgatottan várom a 2024-es idényt!
