Derbivel jubilál a Ferguson és Wenger nyomdokaiba lépő Moyes

„Ó, Istenem! Walter Smith kirúgása mutatja, hogy a vezetőségnek fogalma sincs a labdarúgásról. David Moyes kinevezése csak megerősíti ezt.”

Íme egy, a BBC Sporton közzétett hozzászólások közül 2002. március 14-éről, miután az Everton vezetősége edzőcserére határozta el magát. A Preston North Endtől érkező David Moyes kinevezése vegyes reakciókat váltott ki, kereken tíz évvel később viszont elmondhatjuk: a skót menedzser a liverpooli kékek történetének egyik legelismertebb edzője lett. Még ha nem is nyert semmit a klubbal...

Már csak azért is jogos az elismerés, mert a Premier League-ben tíz évet kibírni egy klubnál önmagában hatalmas fegyvertény – Moyeson kívül még két edzőlegenda, Sir Alex Ferguson (Manchester United) és Arsene Wenger (Arsenal) mondhatja el ezt magáról.

Moyesnak ráadásul velük ellentétben korlátozott erejű játékosanyaggal és igencsak korlátozott anyagi lehetőségekkel kellett dolgoznia.

„Ott vagyunk mi ketten Wengerrel, de minket segítettek az utunkon a csapat sikerei. Davidnek viszont mindig anyagi korlátozásokkal kellett megküzdenie, hisz a klubja nem bővelkedik a javakban. Szenzációs munkát végez. Kemény, eltökélt és megalkuvást nem tűrő, bármi is sújtja a csapatot, mindig olyan tizenegyet küld pályára, amely méltón képviseli az Evertont. Első osztályú menedzser” – emelt kalapot Ferguson Moyes előtt a Daily Mailnek nyilatkozva.

„Hatalmas munkát végzett az Evertonnál. Mi pontosan tisztában vagyunk vele, naponta mennyi energiát kell befektetni ebbe a munkába, és tíz évet kibírni egy klubnál – ez csak elismerést érdemel, éppúgy, mint az eredményei” – így Wenger, aki pedig már többször összezördült a skót trénerrel.

Ha már eredmények: Moyes ugyan a topklubok mércéjével „semmit nem csinált”, a rendelkezésére álló eszközökkel viszont óriási eredmény az, hogy az Evertont alsóháziból rendszeres felsőházi csapattá emelte, visszavezette a kékeket az európai kupaküzdelmekbe, ráadásul még egy FA-kupa-döntőt is felkrétázhatott.

„A Premier League első tíz évében az Everton mindössze kétszer volt a felsőházban. Azóta hétszer, és ez önmagában is indokolja, hogy miért tartottak meg – az európai kupaszereplésről nem beszélve. Természetesen én sajnálom a legjobban, hogy nem tudok felmutatni egy szép, fényes, csillogó trófeát. De fejlődtünk, előreléptünk, és remélem, ezt elismerik. Stabilitást értünk el, nem költekeztünk ész nélkül, ezzel megroppantva a klubot” – mondta Moyes, akinek tízéves „jubileumi” cikksorozatot szentelt a Liverpool Echo.

„Kicsit zavarban is vagyok ettől az egész tízéves dologtól... Nem tudok felmutatni trófeákat a drukkereknek, de talán egy évtized az Evertonhoz hasonló klubok élén tényleg valami. Nehéz a Manchester Unitednél vagy az Arsenalnál is lehúzni tíz évet, de ott a győzelmek újabb sikereket szülnek. Nincs varázsvesszőm, sosem tartom biztosnak a pozíciómat, és mindig keményen dolgozok. A lehetőségeimhez mérten mindent az Everton irányítására fordítok, és próbálok folyamatosan jól szerepelni a klubbal″ – tette hozzá.

Az Everton azért a 2011–2012-es szezonban nem teljesen esélytelen egy trófeára, bár az FA-kupa megnyerése így is nagy bravúr lenne a klubtól. A liverpooliak a nyolc között egyik kedvenc „áldozatukat", a Sunderlandet fogadják, és ugyan a Tottenham, a Chelsea és a Liverpool is versenyben van még, a két manchesteri óriással már nem kell számolni.

„Mindenkinél jobban szeretném, hogy David Moyes felemelhesse a kupát, és aztán elmondhassa a szurkolóknak: itt van, nyertem nektek valamit! Tíz éve, amikor érkezett, sokan a klubnál elvesztették a hitüket, és ő ezt adta vissza nekünk. Tisztában vagyok azzal, hogy ambiciózus és nyerni akar, és azzal is tisztában vagyok, hogy fel kell tennem magamnak a kérdést: vajon meddig kell folytatnom elnökként? Óriási élményt jelentenek azok a meccsek, amelyeken megverjük a Chelsea-t, a Manchester Cityt vagy a Tottenhamet, de a Premier League-et a pénz uralja, és befektetőt kell találnunk. Pont ezért az én feladatom az, hogy egy nap új tulajdonost hozzak. Hogy félek-e Moyes távozásától? Nem! Hiszem, hogy azért dolgozik itt, mert itt akar lenni, és mindent kihozni a klubból" – nyilatkozta Bill Kenwright klubelnök.

Kenwright évek óta képtelen megfelelő befektetőt találni az Evertonnak, és a szurkolók már tiltakoznak a klubvezetőség „impotenciája" ellen – kérdés, Moyes megelégeli-e azt, hogy legfeljebb a középmezőny elejére tud odaérni, mert pénzügyileg képtelen a nagyokkal versenyezni. A menedzser bevallottan mélyponton volt a nyáron, amikor a riválisok sorra erősítettek, ő pedig nem tudta izmosítani a keretet.

„Magam alatt voltam, mert éreztem, hogy el kell adnunk egy kulcsembert, és tudtam, hogy nem tudunk a helyére igazolni – pedig ez szükséges lett volna. A játékosoknak egy új igazolás, egy új impulzus kellett volna, és azt éreztem, cserben hagytam őket, mert nem tudom megerősíteni a keretet. Attól tartottam, hogy csak visszaeshetünk, ha így megy tovább... Nehéz időszak volt. Nyilván én is szeretnék sokat költeni rendszeresen, de nem tehetem. A sikeréhségem változatlan, de továbbra is az Evertonnál szeretném folytatni a megkezdett munkát.”

Moyes szerződése jövőre jár le, és alighanem kérői is lesznek – az angol sajtóban a Chelsea-t és a Tottenhamet is „belengették” már, korábban pedig az Aston Villánál is szóba került, sőt, Sir Alex Ferguson is jelezte, hogy nem tartaná elképzelhetetlennek honfitársa utódlását a Manchester Unitednél. Ha az Evertonnál nem tudnak jobb jövőképet felvázolni neki, elképzelhető, hogy továbbáll – és igazából ekkor derülhet ki, hogy egyszerűen csak tökéletesen illett a Goodison Park-i csapathoz, vagy képes az angol menedzserek elitjébe emelkedni – és nagy trófeákat nyerni.

Persze a kollégák már többször szavaztak: Moyes nem véletlenül lett háromszor is az év szakvezetője Angliában...