A Liverpool bírta jobban idegekkel a kupadöntőt

A mérkőzés előtt Kenny Dalglishre és Steven Gerrardra esett a legtöbb figyelem a médiában, ugyanis előbbi lehetett egy győzelemmel a harmadik olyan menedzser – Alex Ferguson és José Mourinho után –, aki Angliában az összes fontosabb címet begyűjti; utóbbi pedig első döntőjét vívja a Wembley „szent gyepén". Utóbbi álomszerűen kezdhetett volna, ám a második percben hiába pattant elé a lécről Glen Johnson pazar tekerése, fölé bombázott.

A másik oldalon viszont Joe Mason nem hibázott: az első igazi Cardiff-helyzetet gólra váltotta a 21 éves ír támadó. Mi tagadás, nem állt éppen a helyzet magaslatán a liverpooli védelem, a találatban a rossz helyre felszabadító Martin Skrtel és a gólszerzőről lemaradó José Enrique volt a „társtettes".

Igyekezett átvenni a kezdeményező szerepet a Liverpool, de mezőnyfölénye nem jelentette azt, hogy helyzeteket alakítottak volna ki a „vörösök". A félidő végére igencsak elfáradt fejben a Mark Hudson vezette Cardiff-védelem, ám az élvonalbeli csapat csak néhány közepesen veszélyes átlövésig jutott. Nem sokkal az első játékrész lefújása előtt Daniel Agger viszont öt méterről fejelhette kapura Gerrard beadását, de a védő éppen a kapust találta el.

A fordulás után kapujához szögezte a Cardiff Cityt nevesebb ellenfele, szinte már csak idő kérdésének látszott, mikor esik az első „vörös" gól. Egy negyedóra múltán, mivel nem alakult ki újabb Liverpool-helyzet, a középpályás Jordan Hendersont a walesi ék, Craig Bellamy váltotta. Az egyenlítő találatot végül nem ő, hanem a kezdőbe jelölt két csatártárs, Luis Suárez és Andy Carroll készítette elő a jókor, jó helyen higgadt megoldást választó védőnek, Martin Skrtelnek, de ez a legkevésbé sem zavarta Dalglisht.

Továbbra is hatalmas mezőnyfölényben volt a Liverpool, a labdabirtoklási arányt „barcelonai" magasságokban nyerve meg, ám ziccerig ismét hosszú-hosszú percekig nem jutottak. Sokat elmond a liverpooli támadójátékról, hogy a következő negyedóra legveszélyesebb lövése Skrtel nevéhez fűződött, de lövése hárításához el sem kellett vetődnie a kapusnak.

A 84. percben a walesiek csapatkapitánya, Ben Turner kifogástalan védőmunkája mellett a finálét is eldönthette volna, de mellé fejelt az ötös sarkáról. Nem tudni, megkönnyebbült-e Turner, amikor két perc múlva a veterán támadó, a Celticet és a Rangerst is megjáró Kenny Miller hat méterről, tiszta helyzetből a kapu fölé fölé bombázott – következett mindenesetre a hosszabbítás.

Turner rögtön a ráadás első percében helyreállította némileg lelki egyensúlyát, hiszen a gólvonalon állva rúgta ki az igen agilis Luis Suárez ötösről eleresztett fejesét. Tovább támadta a vörös mezes alakulat az immáron Steven Gerrad unokatestvére, Anthony Gerrard által is erősített Cardiff-védősort, amely a 108. percben kapitulált másodszor: a Carrollt váltó Dirk Kuyt harcolt meg egy satnya lövés után saját, blokkolt kipattanójáért, és közelebbről már nem hibázott.

Mégsem lett ebből „aranygól", mert két perccel a vége előtt éppen a támadó nem tudott felszabadítani egy szöglet után saját kapuja előtt, Ben Turner pedig nem kegyelmezett egy méterről: 2–2, következhettek a tizenegyesek.

Ebben pedig már érvényesült a rutin, érdekes módon a legelső és a legutolsó rúgó is hibázott, és mindkettőt Gerrardnak hívják: ám amíg az első bakizót, Stevent kisegítették társait, Anthony 10. próbálkozóként már nem hibázhatott volna. Ligakupa-győztes tehát a Liverpool, egy nem éppen csúcsszínvonalú, de fordulatai okán sokáig emlékezetes mérkőzésen.