Drámai csatában győzött a Manchester City

Vasárnap általános Manchester–London rangadót rendeztek Angliában, ugyanis kora délután a listavezető Manchester City fogadta a tabella alján álló Tottenhamet, majd a második Manchester United vív meg az Arsenallal.

A találkozó érdekességét többek között az adta, hogy augusztusban a Tottenham 5–1-re kikapott hazai környezetben a Citytől, azóta azonban szárnyal: 19 mérkőzéséből mindössze egyet veszített el, és legutóbbi hét bajnokiján veretlen maradt. Most sem érkezett esélytelenül, szépszámú hiányzói ellenére sem a „sarkantyús” gárda. A hazaiaknál a csapatkapitányra, az eltiltását töltő belga Vincent Kompanyra, valamint az Afrikai Nemzetek Kupán résztvevő Yaya és Kolo Tourére nem számíthatott Roberto Mancini, akinek védelmében a Sztefan Szavics, Joleon Lescott összeszokatlansága adott reményeket a londoni kontrák számára.

A mérkőzés első húsz perce a fegyelmezett védekezés jegyében telt el, és ez a támadószekciók kreativitás-hiánya miatt azt eredményezte, hogy igencsak unalmasra, bár hajtósra sikeredett a találkozó ezen időszaka. Az első helyzetet a City jegyezte, de az ötös sarkán Sergio Agüero elől éppen csatártársa, Edin Dzeko szabadított fel, természetesen akaratán kívül.

Később is Agüero volt a legveszélyesebb az ellen kapujára, de vagy passzait rúgták gyatrán kapura társai, vagy ő maga nem tudta ellőni ziccerben a kapus mellett a labdát.

A játékrész hajrája ismét unalmasra sikeredett, és az volt az érzésünk, mintha egy maratoni futást követnénk figyelemmel: érdekesnek érdekes, tempósnak tempós, sportosnak sportos, megvan a maga hangulata is, ám mindezek ellenére isteni jót lehet szundikálni rajta.

Jó iramban kezdődött a második félidő, majd nemsokára a gól is megérkezett: David Silva a mostanában tőle elvárt zseniális passzok egyikével indított Samir Nasrit, aki egymaga vihette kapura a labdát, amelyet bődületes erővel vágott a kapuba.

Megtört a jég, és egy ideig úgy gondoltuk, a Tottenham is, mert egy szöglet után Lescott közelről a hálóba sodorta a Dzeko által megcsúsztatott labdát, de védőtársa, Szavics hatalmas hibáját kihasználva Jermaine Defoe egy perccel később szépített. Négy perc múlva máris kezdhettek a felek mindent elölről, ugyanis Aaron Lennon középre adását 17 méterről Gareth Bale nagyon okosan tekerte Joe Hart kapujába: 2–2, egy csodás tízperc hozományaként.

A végén óvták előnyüket a felek, majd Szavics újabb kapitális hibája után Bale adott középre, a becsúszó Defoe kétméteres lövése pedig pár milliméterrel elkerülte a bal alsó sarkot. A vendéggyőzelem helyett vereség lett a vége londoni szempontból: a csereként beálló, egy korábbi borzalmasan sunyi szabálytalansága miatt nem mellékesen pirosat érdemlő Mario Balotelli ugyanis a ráadás negyedik percében kiharcolt egy büntetőt, amelyet higgadtan gólra is váltott.

2–3 helyett így lett 3–2, kíváncsian várjuk, mi lesz a Balotelli-ügy vége, amelyhez képest Pepe taposása pajkos fenékrepacsi volt...

Vasárnap általános Manchester–London rangadót rendeztek Angliában, ugyanis kora délután a listavezető Manchester City fogadta a tabella alján álló Tottenhamet, majd a második Manchester United vív meg az Arsenallal.

A találkozó érdekességét többek között az adta, hogy augusztusban a Tottenham 5–1-re kikapott hazai környezetben a Citytől, azóta azonban szárnyal: 19 mérkőzéséből mindössze egyet veszített el, és legutóbbi hét bajnokiján veretlen maradt. Most sem érkezett esélytelenül, szépszámú hiányzói ellenére sem a „sarkantyús” gárda. A hazaiaknál a csapatkapitányra, az eltiltását töltő belga Vincent Kompanyra, valamint az Afrikai Nemzetek Kupán résztvevő Yaya és Kolo Tourére nem számíthatott Roberto Mancini, akinek védelmében a Sztefan Szavics, Joleon Lescott összeszokatlansága adott reményeket a londoni kontrák számára.

A mérkőzés első húsz perce a fegyelmezett védekezés jegyében telt el, és ez a támadószekciók kreativitás-hiánya miatt azt eredményezte, hogy igencsak unalmasra, bár hajtósra sikeredett a találkozó ezen időszaka. Az első helyzetet a City jegyezte, de az ötös sarkán Sergio Agüero elől éppen csatártársa, Edin Dzeko szabadított fel, természetesen akaratán kívül.

Később is Agüero volt a legveszélyesebb az ellen kapujára, de vagy passzait rúgták gyatrán kapura társai, vagy ő maga nem tudta ellőni ziccerben a kapus mellett a labdát.

A játékrész hajrája ismét unalmasra sikeredett, és az volt az érzésünk, mintha egy maratoni futást követnénk figyelemmel: érdekesnek érdekes, tempósnak tempós, sportosnak sportos, megvan a maga hangulata is, ám mindezek ellenére isteni jót lehet szundikálni rajta.

Jó iramban kezdődött a második félidő, majd nemsokára a gól is megérkezett: David Silva a mostanában tőle elvárt zseniális passzok egyikével indított Samir Nasrit, aki egymaga vihette kapura a labdát, amelyet bődületes erővel vágott a kapuba.

Megtört a jég, és egy ideig úgy gondoltuk, a Tottenham is, mert egy szöglet után Lescott közelről a hálóba sodorta a Dzeko által megcsúsztatott labdát, de védőtársa, Szavics hatalmas hibáját kihasználva Jermaine Defoe egy perccel később szépített. Négy perc múlva máris kezdhettek a felek mindent elölről, ugyanis Aaron Lennon középre adását 17 méterről Gareth Bale nagyon okosan tekerte Joe Hart kapujába: 2–2, egy csodás tízperc hozományaként.

A végén óvták előnyüket a felek, majd Szavics újabb kapitális hibája után Bale adott középre, a becsúszó Defoe kétméteres lövése pedig pár milliméterrel elkerülte a bal alsó sarkot. A vendéggyőzelem helyett vereség lett a vége londoni szempontból: a csereként beálló, egy korábbi borzalmasan sunyi szabálytalansága miatt nem mellékesen pirosat érdemlő Mario Balotelli ugyanis a ráadás negyedik percében kiharcolt egy büntetőt, amelyet higgadtan gólra is váltott.

2–3 helyett így lett 3–2, kíváncsian várjuk, mi lesz a Balotelli-ügy vége, amelyhez képest Pepe taposása pajkos fenékrepacsi volt...