Wenger végre azt az Arsenalt látta, amelyre mindig is vágyott

„Ez minden idők egyik legnagyszerűbb mérkőzése volt – lelkendezett találkozó után a BBC elemzője, Alan Hansen, a Liverpool egykori klasszis védője. – Ez még jobb volt, mint amikor a Manchester United nyolc kettőre legyűrte az Arsenalt, vagy amikor a Unitedet hat egyre megverte a Manchester City. Lehetett volna ez tíz tíz is!"

Mi tagadás, nehéz jelzőket találni egy ilyen mérkőzésre, amely után egyes országokban illene elgondolkodni, hogy érdemes-e ezek után ott profinak becézett bajnokságot kiírni, vagy legalábbis azt élvonalnak csúfolni.

Komolyra fordítva a szót, amit igazán érdemes: levonni a tanulságot, megtekinteni legalább az összefoglalót, és meghallgatni az emlékezetes csata hőseit és veszteseit.

„Ehhez nincs mit hozzátenni – mosolygott végre felszabadultan az Arsenal mestere, Arsene Wenger, akit csapatával együtt nem kevés balszerencse és súlyos vereség ért az utóbbi hónapokban. A neki feltett kérdés egyébként az volt, hogy mit szól a három gólt szerző Robin van Persie teljesítményéhez, de akár a találkozóra is utalhatott volna a menedzser. – Robin csúcsformában futballozik, klasszisa nagy segítség egy olyan gárdának, amely támadni akar. Mozgásának kifinomultsága és befejezéseinek pontossága elképesztő. A mérkőzésen győzni akartunk, és azt hiszem, nem voltunk rosszak, csapatszellemünk pedig átsegített minket a holtponton. A második félidőben elszántan támadtunk, de a védekezésünk is jobb volt, mint előtte. Remélem, a csapat önbizalmát megerősíti a kiváló teljesítmény, továbbra is arra koncentrálunk, hogy egyre erősebbek és erősebbek legyünk. A Bajnokok Ligája selejtezőin csak fél csapatom volt, ám új futballistáim lassan elsajátítják játékstílusunkat, így egyre jobbak vagyunk. Egyébként mindig így akarunk futballozni, ahogyan most a második játékrészben!"

„Már nem is tudom, hogyan maradhattam a pályán, de micsoda meccs volt!! Hatalmas küzdeni tudás, kiváló hangulat és nagy győzelem!" – twitterezte az Arsenal kapusa, Wojciech Szczesny a rangadó után, aki később elismerte, hogy bizony megérdemelte volna a piros lapot.

Társai is alig tudták visszafogni magukat: André Santos azért froclizta chelsea-s honfitársát, Ramirest, mert az megígérte, hogy gólt lő, és egy brazil énekes táncát utánozza majd, de ez elmaradt; Aaron Ramsey arról értekezett a Twitteren, hogy a mérkőzést követően kis híján felrobbant öltözőjük, majd Emmanuel Frimpong rózsaszín haján élcelődött; a sérült Jack Wilshere pedig megjegyezte: „Visszatért Az Arsenal!".

A Chelsea edzője, André Villas-Boas érthető módon nem volt ilyen lelkes.

„Nem hiszem, hogy a rasszizmussal vádolt John Terryt megzavarta volna az ellene indult rendőrségi vizsgálat. A csapat szenvedett vereséget, nagyon fontos vereséget, de semmi más nem történt. Hidegvérűnek kell maradnunk, nem fogom azért megváltoztatni a támadásra építő filozófiámat, mert most kikaptunk. Ez egyénileg is fontos nekem, és a klubnak is az, nem lehet hirtelen csak úgy sutba dobni. Büszkék vagyunk erre, így kell játszanunk – még ha most korrigálnunk is kell pár dolgot benne."

A szakember kiemelte, hogy nem a taktika hibája, ha egy védő elveszíti a párbajt a támadóval, és a forduló előtt még a bajnokság három legjobb védelme között ott volt az övék is. Elmondta azt is, hogy a negyedik Arsenal gólban nagy szerepe volt a szerencsének, és ez a találat pecsételte meg végül legénysége sorsát – előtte pedig játékosa, Juan Mata ziccert rontott, és ha az bemegy, más lett volna a leányzó fekvése. Elmondta Villas-Boas azt is, hogy felálltak már korábban is a padlóról, és ezt teszik most is – és ezt egy jövő heti Bajnokok Ligája-győzelemmel kezdik.

„A csorbát kiköszörüljük, a lyukakat megfoltozzuk. Sok dologban kell még fejlődnünk, de az a lényeg, hogy megvan bennünk az ehhez szükséges elszántság, az akarat" – vonta le az optimista kicsengésű következtetést a portugál.