A Chelsea receptje: 25 percnyi jó játék – győzelem

 A hétvégén kezdődött el a Premier League 2009–2010-es szezonja, és az angol élvonalban kedden máris a második fordulót kezdődött meg. A szombaton a Hull City ellen nyögvenyelős győzelmet arató Chelsea (2–1), akárcsak a „tigrisek" ellen, kedden is hátrányba került a mérkőzés elején - és akárcsak akkor, ezúttal is fordított.

A 18. percben Kenwyne Jones került lövőhelyzetbe, ám a kísérlet lepattant a védőkről, éppen a remek ütemben kilépő Darren Bent elé, aki közelről a kapuba helyezett.

A Sunderland a szünetben 1–0-ra vezetett, és a „fekete macskák" hívei ekkor még joggal bízhattak benne, hogy megtörik az átok, és két győzelemmel kezdik a bajnokságot az élvonalban, ugyanis a Chelsea az első félidőben keveset tett azért, hogy elvigye a három pontot a Stadium of Lightból.

Az első játékrész hajrájában ugyan a „kékek" eljutottak már néhány lehetőségig, ám Fülöp Mártonnak nem kellett közbeavatkoznia, miután Lee Cattermole tisztázott a gólvonalról, míg Salomon Kalou pedig célt tévesztett.

Fájdalom, a magyar kapus a fordulás után sem lett főszereplő, ugyanis a Chelsea olyan nyomást gyakorolt a Sunderland kapujára, amellyel szemben tehetetlen volt a piros-fehérek védelme.

Az 52. percben egy szögletet követően Braniszlav Ivanovics csúsztatott, így a labda Michael Ballackhoz került, aki közelről a kapu bal oldalába kotorta azt. Majd kilenc perccel később - amikor már nagyon „érett" az újabb londoni találat - a nagyon aktív Didier Drogbát buktatta George McCartney, a jogos büntetőt pedig Frank Lampard rúgta a jól mozduló Fülöp mellett a jobb alsó sarokba.

Újabb tíz perc elteltével Deco végleg eldöntötte a találkozót, a Chelsea-nek 25 pernyi koncentrált játék elég volt, hogy magabiztos 3–1-s győzelmet arasson.

Az újonc Wolverhampton klasszikus bunkerfocit bemutatva, 34 %-ban birtokolva a labdát, Andrew Keogh 6. percben lőtt találatával nyert a Wigan otthonában.