Melwood, Beatles-múzeum, cézársaláta – látogatóban Németh Krisztiánnál

Princes Dock. A liverpooli rakpart két dologról feltétlenül nevezetes.

A Queen Elizabeth II – 1967 szeptembere óta közlekedő, 70 ezer tonnát nyomó, majd 300 méter hosszú óceánjáró – gyakorta kiköt arrafelé, valamint annak egyik modern háztömbjében töltötte korai liverpooli szakaszának jó néhány éjszakáját Fernando Torres.

Ám ha egy év múltán ismét felvetődne ezen partszakasz neve, remélhetőleg újabb asszociációval bővíthetnénk a sort: a spanyol Európa-bajnok ékpárjának, bizonyos Németh Krisztiánnak is onnan indult angliai karrierje.

Túl közel a tűzhöz

„Nem ártana már ahhoz egy kis szerencse – sóhajt nagyot a Pool vadiúj 29-es mezének birtokosa, – Ha Dirk Kuytöt és Ryan Babelt, akik egyébként csatárposzton is bevethetők, a szélsők közé soroljuk, akkor jelenleg én vagyok a negyedik számú támadó Liverpoolban. Fernando Torres és Robbie Keane mögött a nyáron szerződtetett David N’Gog a harmadik, ám ismerve Rafa Benítez rotációs taktikáját, a Ligakupa harmadik fordulójában, amikor odahaza fogadtuk a Crewe együttesét, áteshettem volna a tűzkeresztségen. Csak hát az a fránya sérülés.”

Tűzkeresztség helyett ekképpen műtéten esett át, szerencse a szerencsétlenségben, hogy a rettegett három hónapos kihagyás helyett mindössze hathetes száműzetést kell elviselnie. Persze Zsóka gondoskodó közelségében ez igazán nem annyira kibírhatatlan. A futballista és exkézilabdázó kedvese két és fél éve – hol másutt, mint – a Sportkórházban találkozott egymással. Krisztián aztán az iwiwen kutatta fel a Fradi és a Szpari egykori irányítóját, és egy hatalmas csocsópartin randiztak először. Hát nem az a romantikus alkat!

„A Premier League amúgy sem az a hely, ahol különösebben díjaznák az érzékenyebb típusokat – igyekszik megvédeni „macsóságát”. – A Liverpool öltözőjében mesélték, hogy Xabi Alonso első meccseinek egyikét épp az ősi rivális Manchester United ellen játszotta, és mindjárt a találkozó elején összefutott Rio Ferdinanddal. Nem volt persze annyira kellemes a randi, Ferdinand annak rendje és módja szerint taccsra tette, aztán mosolyogva odasúgta neki: Welcome to England.”

A dalba foglalt név

A magyar drukkerek jelentős hányada viszont arra a mondatra vár, amelyik valahogy úgy szól: „Welcome to Hungary”. No nem az MTK-ban (arra nincs sansz, hogy a támadó játékát az elkövetkező tíz évben magyar klubcsapatban csodáljuk meg), hanem a nemzeti együttesben. Erwin Koeman május 31-én másodszor ült a válogatott kispadján, amikor a horvátok elleni meccs második félidejében elküldte melegíteni a liverpooli ígéretet.

A Mildenberger utca felőli szektor több száz fős szurkolótábora pedig rákezdett egy, a magyar lelátókon eladdig csak gyéren kántált dallamra. „Né-meth Krisztián, sá-lá-lá-lá-lá, Né-meth Krisztián sá-lá-lá-lá-lá-lá!” „Hallottam én is, hogyne hallottam volna. Meglepett, ugyanakkor beleborsódzott a hátam. De ahhoz, hogy én a nagyválogatottban szerepelhessek, nem árt, ha előbb a klubomban bizonyítok.”

Kellően szerény. Miközben maga is tudja, annál többet, mint amennyit a „vörösök” reserve (tartalék) csapatában tett, csak bajosan lehet. Kilenc meccsen kilenc gólt szerzett, a Manchester City elleni bemutatkozásakor mindjárt duplázott, egy héttel később a miniderbin az Everton ellen szintúgy. Ahogy illik, a bajnoki címet érő, Aston Villa elleni összecsapáson is betalált, igazán nem jelentett hát csodát, hogy a nyári felkészülést már az első csapattal kezdte, 29-es mezben. Csak az az átkozott boka…

Gólok sorozatban

Hogy azért minden rosszban van valami jó: így legalább a felsőtestét erősítheti kedvére. Nem mintha nem pakolt volna már fel korábban is többkilónyi izmot, mégis úgy véli, nem árt, ha a konditermet továbbra is sűrűn látogatja. Jóllehet kevésbé muszklisan is kiérdemelte a Mr. Gól jelzőt. A serdülőcsapatában, Győrben volt idény, amikor kilencvennyolc (!) gólt szórt, ha a különböző tornákat is figyelembe vesszük, jóval több mint 120 feletti a termés.

Persze az olyan játszótársak, mint a Rába partjáról vele együtt igen fiatalon távozó Szabó László, Nikházi Márk vagy Présinger Ádám – ugye ismerősek a nevek, valamennyien oszlopos tagjai a nyáron Csehországban U19-es Eb-bronzérmet szerző sikercsapatnak – alaposan megkönnyítették a dolgát. De a veleszületett gyilkos ösztön, amely a tizenhatoson belül folyton úrrá lesz rajta, olyan hiánycikk mifelénk, hogy nem csoda, ha a sikeréhes honi drukker őt magyar pályán vagy annak csak az oldalvonala mentén meglátva nyomban rákezd a… de ezt már megéltük.

Soha ne add fel!

Ő pedig azt, hogy az edzőcentrumban, Melwoodban nap mint nap Steven Gerrard és Fernando Torres mellett kenheti meg a reggeli toastot, csobbanhat bele derékig az Angliában elmaradhatatlan jeges kádba (a kötelező fürdőzést speciel szívesen kihagyná), továbbá testközelből tapasztalja, ahogyan Javier Mascherano négykézláb mászik egy rangadó másnapján, mert úgy kifutotta magát – persze az ilyesminél talán semmit sem értékel jobban a Kop.

És ha már a liverpooli tábor, az MU elleni reservemeccsen ízelítőt kapott abból, milyen lehet nagyban Anglia egyik legpatinásabb derbijének atmoszférája (kicsik ide vagy oda, mindkét csapatot népes drukkerhad képviselte, Krisztián kiharcolt egy tizenegyest, nyertek). Persze ez akkor válik igazán élővé, ha azt a bizonyos dresszt a nyári előkészületi mérkőzések után végre tétmeccsen is magára öltheti.

„Hogy csalódott leszek-e, ha az idén nem sikerül bemutatkoznom a felnőttek közt? Most mondhatnám, hogy igen, mégis úgy érzem, akkor sem szabad annak lennem. Mert tudom, mindent meg fogok tenni azért, hogy bekerüljek a Liverpool első csapatába. Akkor tehetnék magamnak szemrehányást, ha nem úgy készülnék, ahogy kell, ám mivel tényleg mindent a labdarúgásra tettem fel, az ilyesmi ki van zárva, hogy megtörténjen.”

Legendák között

A Beatles-múzeumban filozofálgatunk a jövőről. Nem mintha mindennap oda járna, de egy olaszos ebéd után cézársalátát választ, azt mondja, ha valamire, a súlyára nem árt odafigyelnie, egyrészt mert a tésztafélék meg a csokik a gyengéi, másrészt alkatilag is olyan, hogy ha ránéz az ételre, már felszökik néhány deka – ő is adózik a négy legnagyobb liverpooli emléke előtt. Ha zenéjüket nem is választaná csengőhangnak, a legendákat elismeri. Nála Alessandro Del Piero az örök number one, de ma már sűrű sorokban masíroznak mögötte a liverpooliak. Gerrard, Carragher és az egykori „lakótárs”, Fernando Torres. A Princes Dockból. Ami fix, hogy egy-két éven belül nem csak a spanyolról, meg arról a méretes hajóról lesz híres…

Forrás: Képes Sport 2008/42. száma