Képes SportItt van Amerika
BÁLINT MÁTYÁS
BÁLINT MÁTYÁS
2020.10.12 18:39 Frissítve: 2020.10.13 13:32

Furcsa pár – Tom Brady és Rob Gronkowski párhuzamos portréja

Bud Spencer és Terence Hill, Stan és Pan, Axl Rose és Slash – a legsikeresebb párosok úgy zseniálisak, hogy tagjaik közben nem is különbözhetnének jobban egymástól. Így van ez az NFL-ben is: a legjobb páros, Tom Brady és Rob Gronkowski kettőse egy év szünet után, immár új színekben állt össze ismét, hogy még egyszer megmutassa, miért eredményesebb mindenkinél.

Tom Brady és Rob Gronkowski: az ellentétek vonzzák eghymást (Fotó: Imago)

 

Ennek az egésznek meg sem kellett volna történnie, de ha elolvassák hőseink történetét, világossá válik, hogy nem is történhetett volna másképpen. Az NFL-történelem legjobb irányítója és legkiszámítottabb imázsú személyisége, Tom Brady, bár legendává vált a New England Patriotsnál, elunta, hogy túl a negyvenen is egy kérlelhetetlen kiképző őrmester ugráltatja, így a napfényes Floridában, a Tampa Bay Buccaneers színeiben kívánja orvosolni életközepi válságát. A megismételhetetlen sikerekben az utóbbi évtizedben fő tettestársának számító, de közben a sablonos profilét kereteit minden irányban szétfeszítő Rob Gronkowski pedig már harmincévesen letette egyszer a lantot ipari mennyiségű csonttörés és agyrázkódás után, hogy idén, Brady hívó szavára visszatérjen, és újra összeálljon az utolérhetetlen kettős.

Na ja: Gronkowski életében szerzett 79 NFL-touchdownjából 78-szor Brady varázsolta a kezébe a tojáslabdát, Brady pedig maga lobbizott új csapatának vezetőedzőjénél Gronkowski szerződtetéséért, hiszen nem volt játékos, akivel jobban megértették volna egymást a pályán: karrierje második legkedvesebb elkapójával, Randy Mosszal is csak feleennyi, 39 touchdownt hozott össze. És mivel a jó Gronk sohasem mondana nemet a napfényes Floridára, sem Brady hívó szavára, az idei szezonban a duó már a Buccaneersnél muzsikál.

Egyelőre ugyanakkor csak fékezett habzáson: bár a Tampa Bay első öt meccséből hármat megnyerve vezeti csoportját, Gronkowski tizenkét labdát kapott el és egyetlen touchdownt sem szerzett. Sokat nem is fog: az NFL-darálóban őrlődött teste nem a régi, így már nem képes a teljes védelmen átverekedni magát minden Brady-passzal – csak élvezi, hogy a pályán lehet, jó hangulatban, együtt régi játszótársával, akinek cserébe új csapatában is mindig van egy megbízható embere a pályán.

Igazán bájos történet egy furcsa párról, nem? És még igaz is. De azért az idő múlását mindennél jobban mutatja, hogy Brady és Gronkowski nem elsősorban egymás miatt választotta a Tampa Bayt. Brady kaliforniai őslakos létére azért szerződött mégis az Egyesült Államok keleti partjára, hogy ne kelljen átrepülnie az országot, ha látni akarja előző kapcsolatából született fiát New Yorkban, és Gronkowski indokai is hasonlóak voltak: neki a Tampa Bay stadionjától két órára lakik – az anyukája...

TOM BRADY: A tökéletes élsportoló
Ha az élsportolónak létezik tökéletes példánya, akkor Tom Brady az. Nem feltétlenül fizikai értelemben, elvégre az izomagyakkal tömött NFL-öltözőkben nyúlbélának számít, hiába nyomná le szkanderben bármelyik budai elit edzőterem teljes közönségét. Ám ha úgy döntünk, hogy önbizalom, fellépés, elszántság, akaraterő, alázat, céltudatosság, kitartás, sikeresség, nem utolsósorban elismertség és imázs teszi az élsportolót, akkor az Ablak–Zsiráfban a már aktív pályafutása során legendává nemesült irányító fotójával kellene illusztrálni a vonatkozó szócikket.

Tom Brady (Fotó: GQ)

Persze ha valakit egy százéves sportbajnokság történetében szokás a legjobb játékosnak tartani, az kell, hogy tudjon valamit. Tom Brady például egyvalamit biztosan tudott: hogy ő a legjobb, és ha még nem az, akkor addig fog dolgozni, amíg a legjobb nem lesz. Amikor elsős gimnazistaként csak védőjátékosnak vették be a focicsapatba, a következő szünidőt edzőtáborokban és specialisták kezei alatt töltötte, és amire ősszel visszament az iskolába, már kész irányítónak számított. Amikor pedig az edzője azt mondta neki, hogy ez mind szép, de hiába első osztályú a karja, ha a lábai legjobb esetben ötödosztályúak, másnaptól minden hajnalban felkelt, és amíg az osztálytársai vidáman durmoltak, ő a lábait erősítette a konditeremben.

Mérhetetlen elszántságához csak az önbizalma ért fel: hiába tudott maga mögött csak erős közepes egyetemi pályafutást, hiába volt róla az a játékosmegfigyelői szakvélemény, hogy „Gyenge felépítésű az NFL-hez, sovány és keskenyek a vállai, törékenynek látszik, el fogják nyomni”, hiába kelt el mind­össze 199. játékosként a 2000-es NFL-drafton, és hiába számított csak a negyedik számú irányítónak, amikor az első edzőtáborban a folyosón összetalálkozott Robert Krafttal, a Patriots dollármilliárdos tulajával, úgy mutatkozott be neki:  „Tom Brady vagyok, és az, hogy engem választottak, a legjobb döntés volt a csapata történetében.”

És húsz évvel, hat Super Bowl-győzelemmel később beláthatjuk, hogy még csak nem is túlzott.

 MIÉRT Ő A LEGFONTOSABB?
A közmegegyezés szerint a csapatsportok egyikében sem ismeretes annyira az amerikaifutball-irányítóéhoz mérhető fontosságú poszt (talán a hokikapuson lehet vitatkozni). Nélküle ugyanis egyszerűen nincs támadás. A profiknál eleve az ő dolga élesben – a védelem felállását elnézve és a gyenge pontokat azonosítva – eldönteni minden egyes mozzanatnál, pontosan milyen akció következzen. Ja, és tökéletesen végre is kell hajtania azt, átlátva a teljes pályányi káoszt és kiválasztva a szabadon maradó (vagyis a passz odaérkezésének idejére majd szabadon lévő, a döntés pillanatában még védővel a nyakán loholó) játszótársat, majd remek időzítéssel és mértani pontossággal odahajítani a tojáslabdát, miközben több mint százkilós, mégis szélsebes emberhegyek törnek az életére. És Tom Brady talán ebben és emiatt a legjobb: mert semmi sem zökkenti ki, nincs az a tét vagy veszélyhelyzet, amelyben (oké, ritka kivételekkel) ne a helyes döntést hozná. Ez persze leírva nem tűnik akkora truvájnak, de próbáljon meg bárki csak három labdával zsonglőrködni otthon, miközben beszélnek hozzá – aztán szorozza meg a nehézséget úgy tízezerrel, és megkapja, mit csinál Tom Brady parádésan már több mint húsz éve.
Fotó: Imago

Az volt a trükkje, hogy az első pillanattól sugárzott róla az ellenállhatatlan magabiztosság, amelyet aztán a teljesítményével igazolt is – bármit képes volt elérni, és csapattársaival is elhitette, hogy az ő vezetésével képesek lesznek bármire. Már az első szezonjában, amikor még gyakorlatilag nem került pályára, ő javítgatta a többi újonc hibáit, közben kívülről-belülről megtanult minden formációt és taktikai variációt, fáradhatatlanul elemezte a leendő ellenfeleket, így amikor a 2001-es idény második meccsén a tízmillió dolláros sztárirányító, Drew Bledsoe megsérült, Bill Belichick, a morc főedző angyali nyugalommal tette be a helyére az akkor még harmincadannyit sem kereső Bradyt, aki elképesztő magabiztossággal vezette győzelemről győzelemre a Patriotst, majd, már a Super Bowlban, 24 éves nyikhajként, az utolsó percekben, döntetlen állásnál is ugyanilyen lazán, cseppnyi félelem vagy kétkedés nélkül vitte végig a pályán a Patriotst a jóval esélyesebb St. Louis Rams ellen, egészen a győzelmet jelentő mezőnygólig.

A többi pedig már történelem. Brady a következő három évben még két bajnoki gyűrűt szerzett, majd a 2010-es években újabb hármat, miközben egy híján minden esztendőben playoffba vitte a New Englandet (a kimaradt 2008-as szezonban annyi a mentsége, hogy már az idénynyitón elszakadt a térdszalagja és nem lépett pályára az idényben), 19 év alatt 13 főcsoportdöntőt (ez a Super Bowl előszobája) és kilenc nagydöntőt játszva – amit eddig felsoroltunk, az mind rekord a maga nemében.


Eközben a világ egyik legismertebb sportolója lett, aki a szupermodellek közül is az egyik legjobbat, a brazil Gisele Bündchent vette feleségül, és persze gondosan építi, őrzi és váltja dollármilliókra a csúcsok csúcsán lévő vérprofi élsportoló imázsát, szinte semmiféle spontaneitást nem megengedve önmagának a nyilvánosság előtt. Tulajdonképpen akkor mutatkozott a legemberibbnek, amikor a legutóbbi szezont követően végül úgy döntött, húsz év után elhagyja a New England Patriots csapatát és Bill Belichick katonás szigorral működtetett, bár utánozhatatlanul eredményes kiképzőtáborát, és pályafutása – tervei szerint – utolsó három évét inkább jó hangulatban tölti el, mellesleg saját magának is megválaszolva a kérdést, hogy legnagyobb részben Belichicknek köszönhetően lett a történelem legeredményesebb amerikaifutball-játékosa, vagy éppen ő tette naggyá a mogorva mestert.

De legyen bármennyire is kiszámított és gépies, hiába ad legtöbbször alaposan betanult sablonválaszokat a feltett kérdésekre, hiába tart – persze nem kis részben önvédelemből – jelentős távolságot szinte minden földi halandótól, és hiába tűnnek az internetes és médiamegjelenései egy nem különösebben bátor marketingosztag által megtervezett, soha véget nem érő reklámkampány részeinek, talán nem is történhet másképpen, ha az ember a világ legjobbja a világ egyik legnépszerűbb sportágában. És mindez semmit sem von le annak az értékéből, ami akkor történik, amikor Tom Brady tojáslabdát fog a kezébe, és megmutatja, milyen is az élsportolók közül a legkiválóbb.

ROB GRONKOWSKI: A kajla óriás
Ha az élsportolónak létezik tökéletes ellentéte, akkor Rob Gronkowski az – legalábbis ha az élsportolóra a sportágát és pályafutását mindenekfeletti fontosságúnak tartó atlétarobotként tekintünk, aki patikamérlegen méri ki minden, a nyilvánosságnak szánt gondolatát és kínosan ügyel a tökéletes, mindenkinek elfogadható(an szürke) imázs fenntartására, miközben csendben, konfliktusmentesen teszi a dolgát.

Gronkowski, vagyis A Gronk (mert egy efféle figurának olyan becenév jár, mint egy szuperhősnek vagy mesebeli óriásnak) ugyanis úgy a történelem legjobbja abban, amit csinál, hogy közben mindig tökéletesen önmagát adja, minden máz és mesterkéltség nélkül.

Rob Gronkowski (Fotó: ESPN)

Ettől már önmagában különleges és szerethető volna, főleg az NFL-mezőnyben, amelyben teljes PR-csapatok dolgoznak azon, hogy a futballisták lehetőleg ne legyenek egyáltalán semmilyenek, és minden magára valamit is adó edző gyanakodva szemléli azokat a játékosokat, akiknek van úgymond élete is a foci mellett. És ebben semmi túlzás nincs: Gronkowskiról például a vak is látta, hogy tökéletes felépítésű izomkolosszus, mégis csak a második kör derekán választották ki a 2010-es játékosbörzén, és nem elsősorban súlyos gerincsérülése okán, amely miatt másfél egyetemi szezont kihagyott. Az NFL-szakemberek főleg amiatt aggódtak, hogy a gyerekkora óta a tojáslabda bűvöletében élő (apja, három bátyja és öccse egyaránt futballozott), kiemelkedő eredményeket prezentáló, magát az edzőteremben is széthajtó srác vajon tényleg elég elkötelezett-e a sportág iránt. Merthogy a draft előtti elbeszélgetésen, amelyeken az újoncok általában jól betanult állásinterjú-szövegeket adnak elő arról, hogy legnagyobb hibájuk a maximalizmus, és Szun Ce ókori filozófustól A háború művészete a kedvenc könyvük, Gronk nem titkolta, hogy botrányos módon nemcsak futballozni szeret, hanem bulizni, általában jól érezni magát, és rajzfilmeket nézni is, és Spongyabob Kockanadrág a nagy kedvence – a Patriots játékosmegfigyelői pedig izzadni kezdtek, hogyan állnak majd az edzőfejedelem Bill Belichick elé azzal, hogy a spongyabobos gyereket kellene draftolni... (Történik mindez abban az NFL-ben, amelyben asszonyverés, házasságszédelgés, ittas vezetés vagy kisebb súlyú erőszakos bűncselekmény sem jelenthet akadályt, ha valaki amúgy jól idomítható futballmajomnak számít. A Patriotsnál például nem sokkal Gronk után szívfájdalom nélkül draftolták a már ekkor problémás gyerek híré­ben álló, de tényszerűen ügyes Aaron Hernandezt, aki néhány évvel később a börtönben lett öngyilkos, miközben emberölés miatti életfogytiglanját töltötte. De valóban, Spongyabob is súlyos probléma.)

 MIT CSINÁL EZ A GRONK?
Rob Gronkowski posztjára nézve tight end, amely egy kissé lenézett foglalkozás a futballvilágban: ők azok a fickók, akik támadásnál a hegyomlás méretű falemberek sorának szélén állnak azok valamivel kisebb, cserébe mozgékonyabb kiadásaiként, és az a dolguk, hogy segítsenek feltartani a rohamozó védősort, de olykor előreszaladva elkapjanak egy-két labdát is. Legalábbis így volt ez az NFL első hatvan évében. A nyolcvanas évek óta egyre nagyobb szerepet kapnak a tight endek a taktikában, az elmúlt tíz-tizenöt esztendőben pedig kulcsemberekké léptek elő, nem kis részben Gronkowskinak köszönhetően.
(Fotó: Imago)
Ő volt ugyanis az egyik első, de mindenképpen a legjobb olyan játékos a poszton, aki egyszerre volt hasonlóan izmos, de sokkal gyorsabb, mint a középső védősor tagjai, akiken így át tudott száguldani, és csaknem annyira fürge, de sokkal masszívabb, mint a hátsó védők, akik így olykor kettesével-hármasával pattantak le róla, amikor az elkapott labdával a kezében robogott előre. Szóval ha hősünk nem is forradalmasította a sportágat, de vonatkozó statisztikai rekordok sorát felállítva megteremtette a modern kori tight end prototípusát – ma már valamirevaló csapatba kell egy kétméteres, százkilós Gronkowski-klón. Csak az eredetihez hasonló színes egyéniséget nem találni sehol.

Azt persze meg kell adni, hogy a tinédzserkorból éppen csak kinőtt Gronkowskiban valóban volt valami jóindulatú, kissé fogalmatlan természetesség. Amikor például a New Englandnél járt felmérőn, és várnia kellett az igazgatói iroda előtt, összehajtogatta 1500 dolláros kölcsönzakóját (amelyet egy 47-es Martens bakanccsal viselt amúgy), és az ajtóban, a padlószőnyegen szundikált egy sort, a draftról pedig csaknem lekésett, mert amikor az ügynöke felment érte az emeleti hotelszobába azzal, hogy indulni kellene, ő még alsógatyában birkózott a duplaágyon a testvéreivel – igen, huszonéves, felnőtt emberekről beszélünk. De Gronk ilyen: kimondottan nehezére esik mást tenni, mint amit a hatalmas és jóságos szíve diktál, képtelen megjátszani magát, pókerjátékosnak például közismerten gyalázatos, azon prózai okból, hogy képtelen hihetően hazudni.

Oké, a profi futballban eltöltött tíz év alatt azért kupálódott valamelyest, de gondosan ügyelt rá, hogy a siker vagy a pénz ne változtassa meg, az pedig sohasem volt kérdés, hogy tökéletesen ketté tudja választani a munkát és a szórakozást. Édesapja belenevelte (bátyjai meg beleverték), hogy bármit is tesz, csinálja teljes erőbedobással (így aztán ennek a látszólagos izomagyú tökfejnek ötös alá volt az iskolai átlaga és csaknem hibátlan az érettségije amellett, hogy Atlasszá gyúrta magát és megállíthatatlan volt a futballpályán, és a taktikai variá­ciókat is betéve tudta), sohase törjék le a kudarcok (így aztán nem volt olyan a súlyosabbnál súlyosabb sérülései közt, amelyből ne megerősödve kászálódott volna ki), és tudja meghúzni a határt a mókázás és a veszélyes hülyeség között (így aztán Gronk sohasem drogozott és mindig csak annyit iszik, hogy még ne dőljön ki).

A pályán pedig nem volt párja az elmúlt évtizedben. Van három Super Bowl-gyűrűje, a 2011-es szezonban szerzett 17 touchdownja rekord a tight endek között (sőt abban az évben a teljes ligában is, ami az ő posztjáról sohasem látott bravúr), és még vagy tucatnyi további különféle csúcs birtokosa – na meg népi hős, aki egy percre sem veszítette el gyermeki lelkesedését a játék iránt.

Illetve...

A 2018-as idényt követően Gronk letette a lantot. Akkor már hét éve nem játszott végig sérülés nélkül egy teljes évadot – na ja, akinek az a védjegye, hogy teljes lendülettel tarolja le maga előtt az NFL-hústornyokat, annak a szervezete akkor is benyújtja a számlát, ha amúgy szereti, amit csinál. És Gronkowski már nem is élvezte annyira a New England-i, Bill Belichick-féle dresszúrát, a rendet, a szigort, az örökös megfelelési kényszert – pihenni akart, de el is mondta, hogy nem zárja be maga mögött végleg az NFL ajtaját.

És egy évvel később vissza is tért – ismét mosolyogva, a régi, kajla Gronkként. Persze már sokkal bölcsebben.

A videó az elindítást követően a „Megtekintés a YouTube-on” szövegre kattintva érhető el. 

TŰZ ÉS VÍZ 
Tom Brady és Rob Gronkowski homlokegyenest eltérő személyiség. Ennek bizonyítására néhány kulcsszó segítségével összehasonlítottuk a két játékost, bemutatva kevéssé ismert vonásaikat is.
Gyakorlatilag nem iszik (bár szélvészgyorsan végezni tud egy korsó sörrel) ALKOHOL Szeret és tud inni, ugyanakkor aranyszabály nála, hogy sohase vedelje ájultra magát
Szertartásosan korán, legkésőbb fél kilenckor fekszik, korán, általában fél hatkor kel ALVÁS Ha nem tart a futballszezon, simán fent marad éjszakázni és bulizni
Három nővére van, akikkel rendszeresen babázott is kiskorában CSALÁD Három bátyja és egy öccse van, akikkel túlzás nélkül folyamatosan csépelték egymást
Apjával golfklubba járó, a koravénségig érett kiskölyök volt, és maradt is karót nyelt, komoly úriember ÉRETTSÉG Teljességgel komolytalan, minden hülyeségre kapható figura, aki képes bármikor bohócot csinálni magából is egy jó vicc kedvéért
Gyerekkorában úgy odavágta a videojáték távirányítóját egy vereség után, hogy még ma is megvan a lyuk a falban INDULAT Ha veszített valamilyen játékban, a családi trombitával próbálta elpüfölni a testvéreit, amely csupa horpadás és karcolás lett, mire a kis Gronk felnőtt
Bár van saját jótékonysági alapítványa, azt kissé ködös módszerekkel egy másik alapítvány finanszírozta, ugyanakkor pénzügyi trükközés ide vagy oda, Brady valóban fordít időt és energiát arra, hogy másokon segítsen JÓTÉKONYSÁG Gronk jószívű óriásbébi-imázsához illően tényleg őszintén segít – egyik térdműtéte után még csak sántikálni tudott, amikor már bostoni gyerekkórházakba járt felvidítani a kis betegeket
Fizikai hátrányban lévén szinte mindenkihez képest, mindig is igyekezett megkímélni magát a pályán (jellemzően nem is fut labdával a kezében, hogy le ne ütközzék), főként ennek köszönheti több mint húszéves pályafutását KEMÉNYSÉG Nem volt még olyan ütközés, amelybe ne ment volna bele teljes erőből, azt élvezi legjobban gyerekkora óta ha letarolhatja az ellenfeleket
Bár kétszázmillió dollár felett rendelkezik, ez csak fele a felesége, Gisele Bündchen brazil szupermodell vagyonának; reklámszerződései és focis keresete mellett kissé szektás kóklerségszagú diéta- és egészségbizniszben utazik PÉNZ Mind a 62 millió, focival keresett dollárját bankba rakta, csak a szponzorpénzeket költi, segíti a családi vállalkozásokat, és nemrég az orvosimarihuána-bizniszbe is beszállt
Donald Trump cimborája és korábbi golfpartnere, de felesége tanácsára felhagyott az elnök nyílt támogatásával POLITIKA Olykor elhint megfontolásra érdemes gondolatokat az amerikai társadalom állapotáról és a békés együttélésről, de kerüli a témát, hogy ne idegenítse el a szurkolótábor egyik felét

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2020. október 10-i lapszámában jelent meg.)

2020.10.28 11:25:00

Amerikai sportok KŐFALVI DÁNIEL

Kellett még egy darab a puzzle-höz, de végre megtört a Kershaw-átok is a Dodgers bajnoki címével.

2020.10.18 07:36:01

Amerikai sportok BOBORY BALÁZS

Az aranysárga-lilák 2010 után 2020-ban értek fel ismét a csúcsra, megmutatjuk, miért csak most.

2020.10.11 14:50:14

Amerikai sportok BÁLINT MÁTYÁS

A Tampa Bay Buccaneers két ásza homlokegyenest eltérő személyiség. Na de a pályán...

2020.10.10 08:36:46

Amerikai sportok GOBODICS TAMÁS (KEZDO5.HU)

Talán idei legjobb PO-meccsét hozta le LeBron James, aki érezhetően nagyon le akarta tudni már ezt a párharcot...

2020.10.07 07:53:29

Amerikai sportok GOBODICS TAMÁS (KEZDO5.HU)

LeBron James 28 pont mellett 12 lepattanót gyűjtött és nyolc asszisztot osztott ki.