Meskó Zoltán megvalósította az amerikai álmot

– Magyarul vagy angolul beszélgessünk, hogy kényelmesebb önnek?
– Már kevesebbet használom az anyanyelvem, de megpróbálok mindenre magyarul válaszolni, aztán ha valami nem jut eszembe, azt lefgeljebb mondom angolul.

– Ahogy hallom, nem lesz gondja. Kezdjük azzal, hogy hogyan töltötte a játékosbörze vasárnapját?
– Egy michigani kollégiumi szobatársamnál voltunk, eljöttek a szüleim is, és néztük a tévében a közvetítést, vártam a soromat. Az nem lepett meg, hogy a harmadik-negyedik körben nem draftoltak, hiszen rúgójátékos, punter vagyok, azokat nem szokás ilyen korán kiválasztani. Aztán ahogy telt az idő, arra gondoltam, lehet, hogy csak az utolsó, hetedik körben hívnak majd, vagy akkor sem, és majd próbajátékokra járok. Aztán megcsörrent a telefon – ismeretlen szám.

– Mire gondolt?
– Hogy húha, szerintem ez a New England Patriots lesz – ők korábban is rejtett számokról kerestek, nem úgy, mint más csapatok. Így is volt: Scott O'Brien, a speciális csapatrész edzője volt a vonalban, majd adta Bill Belichicket, a legendás vezetőedzőt is, aki megkérdezte, készen állok-e, hogy a Patriots tagja legyek. Mit válaszolhattam volna?

– Ha ön dönthetett volna, melyik csapatba megy?
– A New Englandbe. Azzal, hogy kiválasztottak, jelezték, hogy hisznek bennem, és én is hűséges vagyok hozzájuk.

– A világ legnagyobb szabású sportbajnokságába kerül. Mire számít?
– Az NFL egy hatalmas üzleti vállalkozás, olyan cég, ahol minden pillanatban a maximumot várják el tőled, folyamatosan teljesíteni kell. De a látványos felszín alatt ez is egy sport, ahol emberek mérkőznek meg egymással, és ezt sosem szabad elfelejteni.

– Emberek, ugyanakkor milliárdos szupersztárok is.
– Elsősorban emberek. A zseniális irányító, Tom Brady például rengeteget szerepel a magazinok címlapján, és a média azt a képet sugározza róla, hogy mindenben tökéletes, hogy egy félisten, de a valóságban ő is egy sportember érzésekkel, erényekkel, hibákkal. Szóval nem tartok tőle és a többi sztártól. Az NFL is olyan, mint bármelyik munkahely: ha alázatos vagy, elhivatott, jól végzed a dolgod és megadod a tiszteletet mindenkinek, akkor megsüvegelnek majd, legyél bármilyen pozícióban. Nyilván idő kell hozzá, hogy kivívjam a társak elismerését, de ők is látni fogják, hogy szívből, odaadással dolgozom.

– Az NFL-ben megszokott kőkemény ütközésektől sem fél?
– Tudja, hogy van: ha igazán jól rúgom el a labdát, nem tud fordulni az ellenfél és nincs ütközés. A viccet félretéve szerencsére jó erőben vagyok, sokan első látásra meg sem mondták rólam, hogy nem valahol a mezőnyben játszom, szóval nem aggódom.

– Még nem kapott szerződést a Patriotstól – mit gondol, ott lesz a csapatban az őszi idénykezdetkor?
– Azt tudom, hogy bíznak bennem, hiszen egy értékes draftjogot áldoztak rám – az ilyesmi nem történik ok nélkül. Szerintem ezt legfeljebb én szúrhatnám el, de azon leszek minden erőmmel, hogy bizonyítsam, méltó vagyok arra, hogy itt legyek.

– Nem tart attól, hogy ez mégsem sikerül?
– Nem esem kétségbe – van B-tervem. Üzleti tudományokból diplomáztam, ezért is emlegetem annyit a vállalatokat, egyszer majd ezen a területen is szeretném megállni a helyem, elvégre tudom, hogy a futballista-pályafutás nem tart örökké. Legfeljebb hamarabb jön majd el ez az időszak. Hiszek benne, hogy semmi sem történik cél nélkül az emberrel, azaz ha nem leszek NFL-játékos, annak is meglesz a maga oka. De most még csak a focira koncentrálok, ezért adok ki mindent magamból minden edzésen. Küzdeni fogok, mert azt vallom, inkább állva haljak meg, mint hogy térden csúszva éljek.

– Hangzatos életfilozófia. Egyébként van példaképe?
– Az NFL-játékosok közül nincs, hiszen annyira még egyiküket sem ismerem, hogy példát vehetnék róluk, a média által közvetített kép pedig mindenképp torz, ahogy már mondtam is. De ha mindenképpen választanom kell valakit, Warren Buffet lenne az, aki ugyan a világ egyik leggazdagabb embere, de csak a munkában hisz: tizenegy éves kora óta keményen dolgozik is ezért, és már most kikötötte, hogy ha meghal, szinte a teljes vagyonát jótékony célokra költsék.

– Úgy tudom, ön is sokat jótékonykodik.
– Igen, szeretek jót tenni az emberekkel, és remélem, NFL-játékosként is lesz időm visszajárni például a gyerekkórházba, amelyet már régóta támogatok.

– Honnan ez az elhivatottság?
– Ezt láttam a szüleimtől, akik rengeteget dolgoztak, hiszen annak idején Romániában nem volt könnyű az élet. Aztán 1997-ben megkaptuk a zöldkártyát, és a család úgy döntött, belevágunk a nagy kalandba.

– Milyennek képzelte Amerikát?
– Olyannak, mint a filmeken. Rengeteg képem, újságkivágásom volt az Államokról, de mikor megérkeztünk, nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy a valóságban itt sem tökéletes senki és semmi. Persze aztán megtaláltam a helyem.

– Az amerikai futballt ismerte?
– Nem én! Romániában még fociztam, amit most is imádok, nézem majd a vébét is. De később is csak annyit tudtam meg, hogy népszerű sport tele kemény ütközésekkel. Hogy van rúgójátékos is, arról fogalmam sem volt.

– Akkor hogy lett önből punter?
– Nyolcadikban kirúgóst játszottunk a tornateremben, és egyszer lerúgtam a plafonról a lámpát. A tornatanár, aki a csapat edzője is volt, azt mondta, vagy kifizetem, vagy lemegyek a következő edzésre. Nem volt nehéz döntés.

– Hogy került az egyik legjobb egyetemi focicsapatba, Michiganbe?
– Akkor már tudatosan készültem, láttam, hogy ebben a sportágban van perspektíva. A gimnázium után tizennégy egyetem edzőtáborába hívtak, de a Harvardon vagy a Yale-en nem olyan erős a focicsapat, a Michigan viszont tanulás és sport szempontjából is erős. Tudtam, hogy kemény időszak lesz, és voltak is hullámvölgyeim, de sosem adtam fel.

– Az NFL-karrierre tudatosan készült?
– Dehogy! Mondogatták, hogy egyszer eljuthatok oda, de én próbáltam nem elhinni, hogy nehogy elszálljak magamtól. Csak tettem, amit kellett, és ez lett belőle. Kissé valóban hihetetlen, de Amerikában tényleg bármi lehet belőled, ha hiszel magadban és keményen dolgozol.

– Azaz beteljesítette az amerikai álmot?
– Jól hangzik, de nem hinném. Most elértem egy célt, közel vagyok ahhoz, hogy NFL-játékos váljon belőlem,de ez csak a következő kihívás az életemben. Amúgy sem az számít, hogy mit csinálok sportolóként, hanem hogy milyen ember vagyok. És én próbálok nemcsak jó punter, de jó ember is lenni, még ha tudom is, hogy nagyon nehéz minden szerepben helyt állni. Az ember hibázik, hoz rossz döntéseket, de folyamatosan az a cél kell, hogy lebegjen a szeme előtt, hogy minél jobb ember legyen.

– Tartja még a kapcsolatot a régi ismerősökkel?
– A nagyszülőkkel, nagynénikkel igen, és nemrég megtaláltak az interneten a régi általános iskolai osztálytársaim.

– Tudták, hogy ismert ember vált önből?
– Nem igazán, inkább arról beszélgettünk, belőlük mi lett. Amennyire tudom, a foci odaát nem olyan népszerű.

– Magyarországon viszont a Patriots az egyik legkedveltebb csapat.
– Ez remek hír! Remélem, sok örömet szerzünk majd a szurkolóknak. Kiskoromban rengeteget jártunk Budapestre, sokat nyaraltunk a Balatonnál is – épp mostanában gondoltam rá, hogy jó lenne visszamenni újra valamikor.