Gondokkal terhelt évzáró a korábbi Európa-bajnok magyar csapatnál

Ugratásban a csörgőlabdázóknál sincs hiány. Akárcsak egy labdarúgó- vagy vízilabdacsapat öltözőjébe tévedtünk volna… A vak Szabó András „de jól nézel ma ki, Évi” bókkal köszönti a gálamérkőzésre játékosként érkező Barabás Évit, az RTL Klub műsorvezetőjét. Az NSO szerkesztője sem marad ki a cinkelésből, éppen az aktuális Nemzeti Sportról beszélgetünk, amikor Orsós Zsolt a fejéhez kap: ja, ma még nem néztem meg a címlapot!

A búcsúmérkőzésére készülő Szabó András elmeséli, 1975-ben ismerkedett meg a csörgőlabdával a Vakok Általános Iskolájában. Részt vett már a paralimpiák elődjén, az 1984-es Fáklya Játékokon is.

Az első hivatalos paralimpián (párhuzamos olimpia), 1988-ban elődöntőt játszott a magyar válogatott. A Pazinczár Attila, Nagy Dénes, Szabó András, Németh László, Nagy István, Farkas Ferenc összetételű csapatunk végül a legjobb négy között a későbbi győztes Jugoszláviától (0–1), a bronzmeccsen pedig Egyiptomtól (2–1) kapott ki. Így is eddigi legsikeresebb paralimpiai szereplést produkálta a 20 évvel ezelőtti csapat.

Az újabb „aranykor” az Orsós fivérek (Sándor és Zsolt, akik egyébként nem vakon születtek: Zsolt egy betegség miatt vesztette el látását, míg bátyja, Sándor egy tornaórai baleset során vesztette el a szeme világát), Hajba Szabolcs, Széll Sándor és Bélafi Szilárd érkezésével jött el. 1999-ben Világkupát, 2001-ben Európa-bajnokságot nyert a megfiatalított magyar együttes. Ahogy a veterán Szabó András fogalmazott, haraptak a fiúk akkoriban, a szövetségi kapitány, Páni Róbert megszeretette velük a játékot, feltüzelte őket, s meg is lett az eredménye.

Az utóbbi években a magyar válogatott szereplése egyre halványabb lett, nem jöttek az elvárt eredmények. A mélypont egyértelműen az volt, amikor az együttes nem tudta megszerezni az indulási jogot a pekingi olimpiára.

A sikertelenség egyik nagy vesztese éppen Szabó András volt, aki azon kevés sportolók egyike lehetett volna a kvalifikáció megszerzése esetén, akik elmondhatják magukról, hogy valamennyi paralimpián részt vettek.

A rutinos sportoló úgy érzi, még lenne ereje felvenni a versenyt a többiekkel, de megélhetése fontosabb, mint a sport, hiszen a csörgőlabdázók Magyarországon amatőr státusban játszanak. Újabb ciklusba már nem vág bele, hiszen olyan versenyzőknek, akik napi 8–10 órát dolgoznak, a nemzetközi mezőnyben nem könnyű olyanokkal megküzdeniük, akik csak a sportra koncentrálhatnak.

Páni Róbert szövetségi kapitány, aki 20 év után tervezi elhagyni a sportágat, a visszavonulással kapcsolatban kevésbé volt diplomatikus. A szakvezető elmondta, hogy ifjúsági válogatott játékosaik szerelését a szülőknek kell megvásárolniuk, miközben a paralimpia után – úgy hírlik – a vezetők is milliós jutalmakat vettek fel.

Továbbá azt is nehezményezte, hogy a Körcsarnokban tartott ünnepélyes búcsúmérkőzésen nem jelentek meg sem az olimpiai bizottság, sem a paralimpiai bizottság képviselői, pedig meghívást kaptak a rendezvényre…