– Nem hiszem, hogy altatni kellett bármelyiküket szombaton hajnalban, amikor hazaértek Belgrádból.
– Ez pontosan így van – mondta Kiss Csaba. – Tudtuk, hogy a Partizan hatalmas iramot diktál majd hazai pályán, és ez borzasztóan megterhelő lesz. Emellett azzal is számolnunk kellett, hogy nagyon sokat leszünk emberhátrányban, és ebben sem fogtunk mellé. Tizenhét kiállítást kaptunk összesen a kilenc előnnyel szemben. Ez rengeteget kivett belőlünk. Azt láttam a csapaton a meccs végén, hogy mindenki mindent kiadott magából, semmi nem maradt bennünk. Ez azonban kellemes fáradtság volt, ezt főképp akkor éreztük, ha az eredményjelzőre néztünk.

– Ha már kiállítás. A harmadik negyedben egy támadás alatt négy szegedit is kiküldtek a játékvezetők, ami szökőévente egyszer fordul elő a vízilabdában. De ez is inkább Önöket „tüzelte” még jobban.
– Nem estünk össze, hanem olyanok voltunk, mint a megvadult bikák. Minél jobban kaptuk ezeket a negatív dolgokat, a kontrákat, a kiállításokat, büntetéseket, annál dühösebbek és erősebbek lettünk. Ennél a sokszoros emberhátránynál is ugyan gólt kaptunk, de a középkezdéshez már úgy úsztunk oda, hogy semmi baj, megyünk tovább, tesszük a dolgunkat és nem a külső körülményekkel foglalkozunk. Nem roskadtunk össze és ez volt a győzelmünk kulcsa.

– Sokat változott tavaly óta a Szeged Beton, játékban és szemléletben is más lett a csapat. Mi történt?
– Nem szabad csak arra gondolni, hogy váltás volt a kispadon. Új játékosok is érkeztek hozzánk, akik új környezetbe kerülve, új impulzusokat kapva sokat tesznek hozzá a játékunkhoz, és más vízilabdát játszunk. Gyorsan tegyük hozzá, hogy ez nem feltétlen jelenti azt, hogy jobbak lennének a távozóknál. Ehhez jön még a vezetőedzőnk Vincze Balázs, akinek van egy hihetetlen kisugárzása, hatalmas szívember és ezt át tudja adni nekünk játékosoknak is, akár meccs közben is.

– A Partizan Beograd elleni siker után kijelenthető az, hogy a Szeged Beton „megérkezett” a Bajnokok Ligájába?
– A meccs előtt azt mondtam a többieknek, hogy nagyon szép eredmény, hogy a selejtezőben elvertük a Rijekát, vagy a múlt heti bajnokin a címvédő Egert, de az igazi nagy durranás a Partizan elleni siker lenne. Ez az az eredmény, amire azt mondom: erre Európa is felfigyel. Aki pedig megjegyzi, hogy szép eredmény, de a címvédődtől öten is távoztak, annak ajánlom figyelmébe a belgrádiak összeállítását. Valóban nagyon komoly játékosok távoztak, de maradt ott néhány világbajnok és igazi „nagyágyú”. Elég, ha csak Vladimir Vujaszinovics nevét említem, aki még mindig a világ egyik legjobb játékosa, és ennek a csapatnak is ő a vezére. Mi megakadályoztuk szombaton, hogy győzelemre vezesse ezt a fiatal és rendkívül lendületes Belgrádot. A csoport két másik magyar csapatának, az Egernek és a Vasasnak is pokolian nehéz dolga lesz a szerb fővárosban. Talán még nehezebb is, hogy mi rögtön az első meccsen elhoztuk a pontokat.

– A Szeged lépéselőnybe került a csoportban?
– Akkor ér ez a siker sokat, ha itthon nem botlunk. Sokszor játszottam már a legerősebb nemzetközi kupában csoportmeccset, így tapasztalatból tudom: a továbbjutáshoz elengedhetetlen, hogy a hazai meccseit nyerje a csapat, és idegenben legalább egy győzelmet szerezzen. Utóbbi nekünk rögtön az első meccsen sikerült, de ha most azon járna a fejünk, hogy továbbjutottunk, akkor elbukunk a csoportkörben. Hoznunk kell a hazai meccseket, a többin pedig úgy kell medencébe ugranunk, hogy ott is nyernünk kell. Nem lehet más célunk, bizonyítottuk, hogy erős csapatunk van. Nem akarunk ígérgetni, fogadkozni, megyünk előre, lépésről-lépésre és minden meccsre úgy készülünk, hogy nyerni akarunk.