A jelennel nincs baj, a jövővel annál több

Kemény Dénes persze jelezte, nem jött jól, hogy az árvíz miatt le kellett mondani a szerbekkel tervezett közös gyakorlást, amelyet már nem tudnak pótolni – hiába próbáltak közösen időpontot keresni kollégájával, Petar Porobiccsal.

„A húsz-huszonkét játékosból maximum tizennyolc maradhat a Világkupa-keretben, csak ennyivel lehet egyidejűleg készülni, gyakorolni, fizikai munkát végezni – mondta Kemény. – Bizonyos kérdőjelek tisztázása végett jó lett volna egy erős ellenféllel játszani, így maradnak a bajnokik és az a néhány nemzetközi kupameccs, ezek alapján döntök.”

A hölgyek új szakvezetője, Szilágyi Péter elmondta, „az ismerkedés időszakában” van a lányokkal, és egyelőre nincs semmi gond. Sőt, „a női szakágban sokkal nagyobb segítséget kapok a kluboktól, mint Dénes a férfiaknál, még a rájátszást is odébb rakták, hogy Triesztben megmérkőzhessünk az olaszokkal.”

Ami az olimpiai kvalifikáció szempontjából kulcsfontosságú jövő márciusi, melbourne-i világbajnokságot illeti, Kemény Dénes jelezte, a felkészülés nem lesz rögmentes. Egy dolog, hogy a klubok képviselői nagy nehezen elfogadták, hogy az ősszel a kapitány háromszor öt napra elviszi a játékosokat – ugyanakkor a LEN „a lehető legjobban keresztbe téve” február 4-ig futtatja az Euroliga-mérkőzéseket, azaz a vb-rajt előtt csupán 34 nappal találkozhat először a komplett válogatott keret.

„Hiába vagyok tizedik éve kapitány, ez megint egy új szituáció, amilyenre valami új metódust kell kitalálni – magyarázta Kemény doktor. – A perthi vb előtt, 1998-ban normális idő jutott a felkészülésre, bár januárban rendezték a versenyt. Most szó sincs erről, elég zagyva időszak elé nézünk, pedig a világbajnokság első három helyezettje kvalifikálja magát Pekingre.”

A hölgyeknél mindez kevésbé probléma, részben azért, mert a két magyar élklub, a Domino és a Dunaújváros négy közé került az európai kupákban, így nekik nem kell selejtezőt játszani, másrészt a vb nem kvalifikál 2008-ra.

Valószínűleg ezúttal is egy selejtezőtorna dönt majd a pekingi részvételről – ennek megrendezésére hazánk mindenképpen pályázni kíván, a hírek szerint Oroszországgal kell megküzdeni a jog elnyeréséért.

Egészségügyi fronton van jó és rossz hír egyaránt: a férfiak keretorvosa, Pavlik Gábor alighanem a magyar mezőny legmagasabban kvalifikált „dokija”, nemrég megszerzett nagydoktori címével. Biros Péter bajára azonban ő sem találhat gyors gyógyírt: a részleges lovaglóizom-szakadást szenvedett olimpiai bajnokkal kapcsolatban némiképp aggasztó a szituáció.

„Nemrég egy vacsorán együtt ültünk Skaliczki Lászlóval, a kézilabdázók szövetségi kapitányával, akinek nagyobb a tapasztalata az ilyen sérülésekkel kapcsolatban, márpedig ő azt mondta, akár hat hónapba is beletelhet, míg teljesen meggyógyul – közölte Kemény Dénes. – A Dominóban most próbálkozik az úszással, de a klub rendkívül korrekt vele, Kovács István csak akkor játszatja, ha száz százalékos, és viszont: ha még nyárra sem gyógyul meg teljesen, én sem vetem be, még kilencven százalékos állapotban sem. Még akkor sem, ha ezzel a jobb eredményt kockáztatjuk, elvégre Péter az utóbbi évek legjobb, legkiegyensúlyozottabban teljesítő magyar játékosa.”

Doppingfronton nincs nagy újság, ha csak nem annyi, hogy amikor legutóbb a WADA prágai ellenőrei Budapesten jártak, a szigeten el kellett nekik magyarázni, miként jutnak el a Kőér utcában, klubjukkal készülő dominós játékosokhoz, ám ez némi nehézséget okozott, minthogy a csehek által büszkén lobogtatott, otthonról hozott térképén még a Vörös Hadsereg útja is szerepelt…

Kevésbé mosolyra ingerlő az utánpótlás helyzete: rohamosan nő a pólózni akaró gyerekek száma, s ezzel egyenes arányban csökken a vízfelület, mely folyamat különösen Budapesten egyre riasztóbbá válik. Noha a legügyesebb fiataloknak heti egy központi felkészülést szervez a szövetség, ahol végre egyénileg és képezhetik őket, Szabó Tamás szerint „igazi fék a létesítményhelyzet.”

A NUPI igazgatója arra figyelmeztetett, hogy a két olimpiai bajnoki cím kivívásában főszerepet játszó Kásás-féle generáció már tizenévesként is napi két edzéssel készült, míg most már a KSI-ben is feladták a dupla edzéslehetőséget, mert nincs hol, továbbá a medencék bérleti díjai is egyre magasabbak.

A szövetség anyagi helyzete sem kifejezetten jó, a korosztályos válogatottak felkészülési tornáira például nincs elegendő pénz. Martin György elnök épp ezért egy kérdésre válaszolva jelezte, nem is gondolnak arra, hogy a júniusi Világkupára egy esetleges újabb árvíz esetére tartalékhelyszín után nézzenek, annyira szükségük van a jegyárbevételre.

Az elnök egyébként megjegyezte, a klubokat évi 65 millió forinttal segítik (a szövetség állja valamennyi meccs bírói díját, továbbá évi húszmillió forintot utalnak át a ligának, utánpótlásnevelési támogatásként), ha ez nem lenne, harmincmilliós pluszban lenne a büdzsé.

Végül a sportág „örökzöldjének” számító sportdiplomácia került szóba: minthogy jelenleg sem a FINA, sem a LEN illetékes bizottságában nincs magyar tag, klasszisbírók menedzselésével próbálják orvosolni a helyzetet. Kiszely Gábor után Hesz Máté lett volna a következő kiválasztott, ám őt – Kemény Dénes megfogalmazása szerint – „elrabolták a tévések”. Az örök tanulságot is a kapitány fogalmazta meg, amúgy: „ahogy a papám szokta mondani: a legjobb sportdiplomácia az erős csapat.”