A szünetig akadt izgulnivaló

Miután Berlinben hat góllal tudott győzni Kovács István alakulata, valójában nem igazán tarthattunk a kvázi visszavágótól sem. Éppen ezért érezhettük magunkat kissé kellemetlenül, amikor vezetést szereztek a vendégek. A híres magyar udvariasság, vélhettük ekkor, de valahogy a folytatás is így alakult. Magyar egyenlítés, német vezetés, a harmad végül 3-3-as döntetlennel zárult.

A második negyedben már zavaró volt a dolog, pedig 4-3-nál és 5-4-nél már úgy tűnt: elkezd érvényesülni az abszolút papírforma. Na most, a németek vagy nem tudnak olvasni, vagy csak egyszerűen nem akarták tisztelni ellenfelükben a jobb csapatot. Az viszont tény: a játékrészben három gólt lőttek, míg Kiss Gergőék csak kettőt.

Nem ment, nagyon nem. Lassúak, körülményesek voltak a magyar játékosok és így a támadások, a befejezések rendre a kapufán csattantak, míg a németek a tőlük azért annyira nem idegen precizitással tették a dolgukat.

Miután szünetre összeszedett egygólos előnyüket a harmadik negyed elején eggyel meg is tudták toldani a vendégek, már majdnem elkezdtünk megijedni, amikor a fizikailag egyre jobban elfáradó ellenfele ellen megrázta magát a rutinosabb, lényegesen erősebb kerettel rendelkező magyar bajnok.

A harmadik játékrészben hat gólt lőttek Benedekék, miközben Gergely csak kettőt kapott, így az utolsó negyedet háromgólos előnnyel várhatták.

A játék képe ekkor már nem változott alapjaiban: a vendégekben sem fizikai erő, sem motiváció nem maradt, tudás meg ugye eleve nem is volt ahhoz, hogy ilyen helyzetben bármivel is meglepjék Fodorékat.

A vége nyolc lett, ide, így csoportjában a Domino továbbra is egy vereséggel, de már három győzelemmel áll és várhatja a folytatást.

A németek ezzel szemben változatlanul pont nélkül szerénykednek a számukra túl húzós A-csoport negyedik helyén.