Visszacsengenek a fülemben Kemény Dénes szövetségi kapitány gondolatai, amelyeket még a Világliga tengerentúli középdöntője alatt fogalmazott meg. Azt mondta, hét-nyolc játékosnak kellene úgy általában tökéletes szintre jutnia, hogy közülük három-négy bármikor hozhassa az aktuális mérkőzést. Nos, ez a kívánsága nem teljesült a világbajnokság elődöntőjében és fináléjában, jóllehet éppen azért fantasztikus a (csoportmérkőzéseken és a spanyolok elleni negyeddöntőben amúgy brillírozó) magyar férfiválogatott, mert a torna végén leszálló ágba kerülve is majdnem megvédte címét.
Ennél kifejezôbben nem is lehetne érzékeltetni az elveszített világbajnoki döntô utáni hangulatot, Steinmetz testtartása mindent elárul…
Ennél kifejezôbben nem is lehetne érzékeltetni az elveszített világbajnoki döntô utáni hangulatot, Steinmetz testtartása mindent elárul…
Az ezüstérem keltette pillanatnyi csalódottságában sem látszott morózusnak Kemény Dénes szövetségi kapitány, egyáltalán nem szabta szűkre mondandóját. Inkább mintha megkönynyebbült volna.
"Nem a motiváción múlt, hanem a hibákon - utalt a szerb kapus, Denisz Sefik véleményére, aki szerint ők jobban akarták a győzelmet, mert volt törlesztenivalójuk velünk szemben. - Tudomásul kell venni, fiatalok is helyet kaptak a csapatban, akik még nem épültek be kellőképpen, ráadásul most klasszis játékosok követtek el szarvashibákat. De állítom: mindenki kiköpte a tüdejét a piros-fehér-zöld színekért. Tőlünk mindenki elvárja, természetesnek tartja a győzelmet, így aztán az athéni aranymeccsen elkövetett bakikról senki sem beszél, de most, hogy nem sikerült nyerni, előtérbe kerülnek a hibák. Tíz-tizenkettő írandó a számlánkra, és ha csak kettővel vagy hárommal kevesebbet rontunk, mi lehetnénk újra a világbajnokok."
Kemény úgy véli, igenis jól építkezünk a Peking felé vezető út mentén, és a sydneyi olimpiai bajnoki győzelem után Fukuokában megszerzett ötödik helyhez képest sokkal jobban fizetett Montreal.
"A három újonc (Kiss Csaba, Szívós Márton, Varga Dániel - a szerk.) két gólt szerzett - ami nem feltétlenül kritika, hanem az újraindulást jelzi. Tény, a többi tíz játékosra sokkal nagyobb teher hárult, mint az elmúlt években, és ahogy nehezedett a nyomás az idő haladtával, arányosan növekedett a csapatoszlopok által elkövetett hibák száma is. És az sem mellékes, hogy Kásás a Kanada elleni meccs óta betegen játszott, csak nem vertük nagydobra."
A kapitány elsorolta, hol lehetett volna "megspórolni" a vereséget, előszedte emlékeiből azokat a kulcsmomentumokat, amelyek az aranyat ezüstre értékelték le.
"Először is kaptunk három akciógólt messziről, amelyeket könnyen elkerülhettünk volna, és kaptunk két gólt három-négy másodperccel a szerb előny lejártát követően. Ez utóbbi esetben mindig az volt a baj, hogy a legjobb lövőket hagytuk érvényesülni, ami dekoncentráltságot sejtet, a figyelem hiányát feltételezi. Mindez a húzóemberek kritikája. Ugyanakkor majd visszanézem, mi miatt is állították ki Molnár Tamást, miután kontrát fújtak ellene hét hétnél. Szerintem éppen csak egy pillanatra kapaszkodott össze a védővel, és már el is engedte. Ezt megítélni másfél-két perccel a döntő vége előtt, hát…"
Kemény visszaemlékezett Athénra, amikor azt mondta, hogy az olimpiai döntőt a szerbek vesztették el, Benedek Tibor pedig - úgymond érzelmi (nem szakmai) alapon - kijavította. "Lehet, hogy most mi vesztettük el, de a szerbek úgysem ezt mondják…" - hangzott Kemény Dénes zárszava.
Irányítása alatt a magyar válogatott harmadik alkalommal szerzett második helyet valamelyik világversenyen: az 1998. évi világbajnokság és a 2002. évi Világkupa ezüstérméhez tettünk hozzá még egyet. Ne szomorkodjunk miatta! ---- Molnár Tamás gratulált, és majdnem végigpuszilta az egész szerb válogatottat az elvesztett aranyérem után. Egy órával a lefújást követően is higgadtan, sokat megélt harcosként értékelte a döntőt.
"A szerbek ellen is a pillanatnyi legjobb tudásunkat és formánkat nyújtottuk, de sok hibával segítettük őket. Ha úgy játszunk, mint a horvátok ellen, valószínűleg nem a végén kiprovokált négyméteresre kellett volna apellálnunk. Már túl vagyok rajta, és nem is biztos, hogy megérdemeltük volna az egyenlítést. Persze ha bejön, nagyon szép lett volna."
Molnár bevallotta, miközben visszafelé úszott az állást 7-7-re módosító gólja után, átfutott az agyán az olimpiai finálé, amelyben ugyancsak 7-5-re vezettek Sapicsék, és onnan fordítottunk 8-7-re. Bevillant a szép emlék, de Ikodinovics (összességében a szerbek nyolcadik) találatánál szét is pattant a buborék. ---- Kegyetlen a sors.
Biros Péter isteni magaslatokba emelkedett a görögök elleni elődöntőben elért hat góljával, becipelte a hátán a csapatot a szerbek elleni fináléba, hogy aztán annak a legeslegutolsó periódusában (26 másodperccel a vége előtt, 7-8-nál) rosszul adja a labdát, és elússzon az esély a hosszabbításra. Fogadni merek, most mindenkiben ez a szerencsétlen mozdulat él, mindenki azt magyarázza, ha esetleg nem így történik, akkor…
De ne menjünk tovább, maradjunk ennél az utolsó akciónál, annak is a pszichikai megközelítésénél. Mert gondoljunk bele: vb-döntő, csikorog a gépezet, minden úszni látszik, Kemény Dénes szabálytalan időkéréssel kiprovokál egy szerb négyest, Ikodinovics kihagyja, nyitva marad a kiskapu, van 34 másodpercünk. Mindez arra, hogy kiszipolyozva is tökéletesen hajtsunk végre egy akciót - az életünkért, az aranyért.
A gólbíró egy picit később dobja be a labdát Szécsinek, ő türelmetlen, ideges a viszonylagos lassúság miatt, már rég szeretné indítani Birost. S mert feszült, kicsit Biros mögé íveli a Mikasát, Birosnak hátra kell nyúlnia, veszít az ütemből, Ikodinovics is közelebb ér hozzá. Így is szaporázza, de az előzmények miatt ő is ideges, és hiába van 26 másodperc, ő - lelkében, fejében a meccs, a vb minden terhével - rosszul passzol. Adott és mindjárt visszavett a sors. ---- A férfi vízilabdatorna All Star-együttesében talán a kapusnak beválogatott, 37 esztendős Alexander Tchigir feltűnése a legnagyobb meglepetés, hiszen a német válogatott csak a kilencedik helyen fejezte be a vb-t. A mezőnyjátékosok között megtalálhatjuk Biros Pétert, mellette Alberto Angelini (olasz), Igor Hinic (horvát), Alekszandar Sapics (szerb-montenegrói, ő lett az MVP), Vladimir Vujaszinovics (szerb-montenegrói) és Irek Zinnurov (orosz) került a világbajnokság álomgárdájába.
NS-értékeáés Szécsi Zoltán Kiegyensúlyozottan, jól védett, rajta nem múlt semmi. Gergely István Kevés lehetőséget kapott, éles helyzetben nem volt a vízben. Biros Péter Molnár mellett ő hozta a legjobb átlagot, s ha nem játszik kegyelmi állapotban a görögök ellen, ki tudja, döntősök vagyunk-e. Fodor Rajmund A védekezésből vette ki a részét, sem felfelé, sem lefelé nem lengett ki a teljesítménye. Kásás Tamás A legtöbb gólpassz és labdaszerzés fűződik a nevéhez, ám az elődöntőben és a fináléban nem tudott vezér lenni. Kiss Csaba A mezőnyemberek közül a legkevesebbet játszott, vagyis kevés terhet vett le Madarasról és Kiss Gergelyről. Kiss Gergely A Világliga középdöntőjében érte el a csúcsformát, ő is jobban szerette volna, ha inkább Montrealban tetőzik a játéka. Madaras Norbert Túljutott a júniusi mélyponton, leginkább az előnyértékesítésben jeleskedett. Molnár Tamás Kiderült, rutinja és roncsolhatatlansága továbbra sem nélkülözhető, biztos pontja volt a gárdának. Steinmetz Ádám Sokan már első számú centerként emlegették, de Montrealban nem hozta elmúlt idénybeli formáját, kevesebbet játszott a vártnál. Szívós Márton A beilleszkedés időszakát éli, nem villoghatott úgy, mint a Honvédban, de hogy egyetlen gólt sem szerez… Varga Dániel A centerek elleni védekezés felemésztette energiáit (hat meccsen háromszor pontozódott ki), hét lövéséből egyetlenegy sem ért célt. Vári Attila A bekkelésre korlátozódott a játéka, átlövésre mindössze kétszer vállalkozott. Hiányoztak a bombái.