Kirakták a bűvös kockát

Menekülés a győzelembe…

A paraván mögül azért vetett egy-egy pillantást a nélküle lubickoló játékosokra ("Hősök vagyunk!" - tudatosította velünk már az éremátadás után Drávucz Rita) és a stáb tagjaira (Beck György csapatvezető, Petrovics Mátyás edző, dr. Gábor Antal orvos), miközben a másodpercekkel korábban egy ott ólálkodó kubaitól kért cigarettát szívta. Mintha bizonytalankodott volna, visszamenjen-e vagy sem, aztán még távolabb húzódott magányában, a szomszédos edzőmedence túlpartján ült le egy padra. Nem is tudom, mintha két erő dolgozott volna benne. Az egyik azt akarta, hogy ordítson, tomboljon, világgá kürtölje, hogy na ugye, az olimpia csak egy rémálom volt, igenis képes vagyok még a csúcsok csúcsára segíteni a válogatottat, hiába is akartátok a nyakamba varrni az athéni szereplést. A másik viszont azt akarta, hogy fékezze magát, viselje szerényen a sikert, vagy hogy amolyan természetes cselekedetnek tüntesse fel a mindenki számára váratlan vb-aranyat.

Közben a többiek falták a győzelmi desszertet, és még mindig nehezen hittük el, hogy igaz a mese. Mert irtózatos mélységből kaparta ki magát a csapat, amely hét helyen cserélődött ki az olimpiához képest (Drávucz, Kisteleki, Pelle, Stieber, Valkay Ágnes és Zantleitner maradt meg). Vagyis ha, mondjuk, ötödikek-hatodikok vagyunk, mindenki elfogadta volna a magyarázatot, miszerint egy ekkora vérátömlesztés után idő kell a munka beéréséhez, majd a következő nagy versenyen odaérünk a dobogóra is. De nem, ezek a játékosok egyből tökéletes csapatot alkottak. Olyan ez, mintha valaki először veszi a kezébe a bűvös kockát, aztán néhány forgatás után csodálkozik, hogy hoppá, mind a hat oldala stimmel. Mert gondolják csak el, nemcsak egyszerűen teljes renováláson ment át az együttes, hanem olyan játékosok kaptak lehetőséget, akiket jószerivel senki sem ismert. Hozzuk fel példának Takács Orsolyát, a BVSC fiatalját vagy a kényszerből (Tóth II Andrea térde felmondta a szolgálatot) meghívott kapust, Serfőző Krisztinát. De a lelkeket nemcsak az olimpiai hatodik hely nyomán elburjánzó csalódottság, hanem a januári junior-vb szégyenletes tizenegyedik helye is rombolta. Nos, ebből a csapatból hárman, Takács, Tomaskovics, Brávik kapott lehetőséget, és most felnőtt világbajnokok.

Tomaskovics (1987-ben született!) éppen a fináléban vállalt főszerepet. Három olyan sistergős bombával szaggatta szét az amerikai hálót, hogy a kapus Emily Feher még hetekig kapkodja előlük a fejét álmában. Miután a címvédő 7-3-as hátrányból egyenlített, és mi már az összes körmünket elfogyasztottuk, jött "ez" a tinédzser, és a hosszabbítás második percében Torontóból bevágta a labdát. Ettől úgy elsápadtak az amik, hogy még berámoltunk kettőt, és 1994 után ismét felültünk a világ trónjára.

"Ezt a meccset kétszer nyertük meg: először, amikor elhúztunk négy góllal, másodszor pedig a hosszabbításban - mondta Petrovics Mátyás edző, aki ideális kettőst alkotott Faragó Tamással.
A már meccs közben megcsillanó aranyérem fénye akkor halványult el egy időre, amikor a harmadik és a negyedik negyednek is a legelején (utóbbi esetben 16 másodperc elteltével!) betaláltak Villáék.

"Hét négynél buta módon kaptunk gólt, az amerikaiak pedig elhitték, hogy van még keresnivalójuk" - így Stieber, a fináléban ismét döntő szituációkban hárító, 63 százalékos hatékonysággal védő Horváth Patrícia pedig a így magyarázta a válságos időszakot: "Akadt egy periódus, amikor nem játszottunk okosan, de változtatni tudtunk, ráadásul még időben."
Valljuk meg, senki sem várta el az érmet a női válogatottól, holott a szakmai stáb és maguk a játékosok is a négy közé jutás reményében utaztak el Montrealba.

"Úgy nem lehet elmenni egy világversenyre, hogy nem tűzünk ki nagy célokat, más kérdés, hogy sokan nem bíztak bennünk. Egyáltalán nem mondtunk le eleve az éremszerzésről, és amikor a négy közé kerültünk, már komolyan eljátszhattunk ezzel a gondolattal" - mondta Pelle Anikó
És ahogy megnyerték a világbajnokságot…

Az egyik kolléga vetette fel, hogy nem magyar módra tették. Mert ránk az jellemző, ha magunkra húzzuk az ellenfelet, akkor az át is megy rajtunk, mint az úthenger. Drávuczék azonban az utolsó pillanatban stoptáblát mutattak, és ők gázoltak át Heather Moody együttesén.
Olyan jó (még pár százszor) leírni: veretlenül világbajnok a női válogatott! ---- Faragó Tamás azt mondja, nem elsősorban azért nem fürdött meg a győzelem után, mert nem szeret ruhában lubickolni, hanem: "Úgy gondoltam, a játékosok legyenek középpontban, ne én. Ôk csinálják az edzőt is, s mert világbajnokságot nyertek, most én is jó edző vagyok."

Óhatatlanul érezzük, az olimpia utáni időszakra utalt a szakvezető, amikor is a gyenge szereplést és játékot rajta kérték számon. Az első számú hazai női klub, a Dunaújváros vezetői például nem adták oda játékosaikat az idényközi válogatott-összetartásokra (később változott a helyzet), és a nemzeti csapat egyik addigi kulcsembere, Primász Ágnes lemondta a tagságot.

"Az egész olimpiai szereplést egyesek és a média egy része rám akarta lőcsölni. Ez kellő ambíciót kölcsönzött nekem, a játékosokban pedig az olimpiai csalódás keltett dacot."

Faragó irányítása alatt - 2001 óta ő a kapitány - két-két világ- és Európa-bajnokságon, egy-egy Világkupán és Világligán játszott döntőt a válogatott, és most a harmadik aranyérmét szerezte meg.
"Nem szerettem volna átélni azt, amit az olimpia után, amikor sorra kérdezték meg a játékosoktól, hogy miért nem így vagy úgy csinálták, miért nem próbálták meg másként megoldani az adott helyzetet. Most azt szerettem volna, hogy mindent kipróbálunk."

Nos, ennek az igénynek is megfeleltek a montreali hősnők, hiszen mindig sikerült meglepni az ellenfelet, mindig akadt valaki, aki hirtelenjében odacsapott egy váratlan megoldással. Azaz a vagányság sem hiányzott a társaságból.

Faragó egyébként már most igyekszik kicsit kilépni a mámoros hangulatból, legalábbis ezt sejteti ez a mondata: "Augusztus nyolcadikán várom újra a játékosokat, hiszen tíz napra rá kezdődik a Világliga nyolcas döntője Kirisiben. Aki jön, jön, aki nem, az nem."
Nem kérdés… ---- Horváth Patrícia:
Tulajdonképpen harmadik számú kapusból lépett elő elsőnek, és nem nyomta össze a teher, sőt mágikus hálóőrré emelte.
Serfőző Krisztina:
Számára ajándék volt a világbajnokság, kevés szerepet kapott.
Benkő Tímea
Az olimpiát sérülés miatt hagyta ki, most itt volt, és bal kezének tudományát csereként is megismertette az ellenfelekkel.
Brávik Fruzsina:
Tizenkilenc évesen hálátlan feladatot kapott centerposzton, amely a magyar együttes legérzékenyebb pontja, de megtette, amit ráosztottak.
Drávucz Rita:
Szerintünk a vb legjobb játékosa volt, féktelen szabadsággal, élvezettel és tudással pólózott az egész tornán.
Kisteleki Dóra:
A csoportmeccseken a legtöbb gólt szerezte az egész mezőnyben, ejtéseivel őrületbe kergette a kapusokat.
Pelle Anikó:
A csapat másik motorja, aki bátran vállalkozott, ha más nem érezte magában a merszet, az egész nyáron kiemelkedőt nyújtott.
Stieber Mercedes:
A csapat nagyasszonya, aki kislányként nyert vb-t 11 éve, most pedig aranyat ért a higgadtsága és végtelen rutinja.
Takács Orsolya:
Az egyik meglepetésember, védekező feladatot kapott, és maximálisan teljesítette a megbízást.
Tomaskovics Eszter:
Elsősorban centerként vetette be Faragó Tamás, de hogy kintről is nagy dolgokra képes, éppen a fináléban bizonyította - nem egészen 18 évesen!
Tóth I Andrea:
Neki adatott a legkevesebb játék a mezőnyemberek közül, sajnáljuk, hogy a döntőben nem szerepelhetett, miután szorosra fordult a meccs.
Valkay Ágnes:
Alázattal tette a dolgát új válogatottbeli posztján, az elődöntőben ő adta meg a lökést, és a finálé hosszabbításában az ő góljával ugrottunk meg 9-7-re.
Zantleitner Krisztina:
Kemény feladatot látott el: klasszikus védőként és centerként is rengeteget dolgozott, az általa kiharcolt fórokból rengeteg gólt szereztünk.