Ezúttal volt nálunk jobb csapat a medencében

Az nem lehet vitás, hogy a két legjobb férfi vízilabda-válogatott csapott össze a fináléban, akárcsak tavaly az olimpián: a magyar és a szerb-montenegrói gárda. Akkor két hét alatt kétszer vertük meg őket,.másodszorra a döntőben, hihetetlenül nagy csatában. Az elmúlt két évben csak egyszer győztek ellenünk, egy Világliga-meccsen, de amikor igazán számított, mindig elvertük őket. Ettől azonban a szerb válogatott még egy nagyon jó csapat. Ők az Európa-bajnokság címvédői. 1998 óta minden vb-n a dobogóra álltak, bár nyerni egyszer sem tudtak. Perthben és Fukuokában a spanyolok énekelték ki a sajtot a szájukból, és most mi, a világbajnoki, olimpiai és Világliga-címvédők is duplázásra készültünk. Elvégre 1997 óta minden döntőt megnyertünk a szerbek ellen…

Ennek megfelelően már az első támadásunkból gólt szereztünk, a görögök ellen hatszor betaláló Biros bombájával, de az egyenlítés sem késett soká. Óriási csata dúlt a medencében, Molnár és Vujaszinovics kegyetlenül fojtogatták egymást a szerb térfélen, a mi kapunk előtt pedig Fodor Rajmund négy perc alatt összeszedett két kiállítást.

Molnár az első hét percben négy emberfórt harcolt ki, de a szerbek remekül védekeztek, még ha néha két kézzel, nem a legszabályosabban blokkoltak is. Nem tudtunk biztos, százszázalékos helyzetet kialakítani, Madaras, Biros vagy Kiss Gergő pedig rendre elhibázta a kiélezett lövéseket. Persze így is jobban kezdtünk, mint Athénban, ahol egy 0-3-mal indítottuk a meccset…

A második negyedet is fórral és góllal kezdtük, még ha nem is akármilyen mázlival passzíroztuk be Vujaszinovics közreműködése révén a labdát a szerb hálóba, majd egy megúszás után négymétereshez jutottunk - Kiss Gergő azonban Sefikbe lőtt. Védekezésben pedig rosszul váltottunk, és máris odavolt soványka előnyünk megint.

Említett soványka előnyünket aztán Kiss Gergely óriási bombagóljával újra visszaszereztük, de megint azonnal válaszolt az ellenfél, ezúttal Sapics - bár ami azt illeti, Szécsi védett már a mostanihoz hasonló lövést nem egyet. A félidőre így döntetlennel fordultak a csapatok.



A harmadik negyed elejére összerántottuk a védekezést, emberfórjukból lövéshez sem jutottak a szerbek - erre fel Vujaszinovics épphogy a támadóidő lejárta előtt a Kígyó térről szerezte meg nekik a vezetést. Molnár nem védekezett elég keményen, Szécsi nem mozdult elég gyorsan - a lényeg az, hogy a meccs során először nekünk kellett küzdenünk az egyenlítésért, szerencsére azonban nem sokáig.

A következő fórt viszont megint elpackáztuk, emberhátrányban ellenben újfent remekül védekeztünk. Nagyon nehezen bírtunk a szerbek szoros, kemény védekezésével ebben az időszakban, még az emberelőnyökkel sem mindig tudtunk mit kezdeni. Egyet végre kijátszottunk gólig az ezúttal is elég jól játszó Biros révén, de Danilo Ikodinovics szinte azonnal egyenlített - és persze már megint, harmadszorra, akcióból. Szécsi még védett két nagyot, Szívósnak is volt egy nem túl jó távoli kísérlete, és felhangzott a dudaszó - hét perccel a vége előtt úgy úszhattunk a labdára, mint ha semmi sem történt volna addig.

A negyedik negyed pedig pocsékul kezdődött: Varga Dániel előbb gyengén a blokkba lőtt, majd a másik oldalon kiküldték, az előnyt pedig a már harmadik gólját szerző Ikodinovics két másodperc alatt kihasználta. Az ellentámadásból, előnyből nem jutottunk semmire megint, majd elaludtunk egy lepattanó labdánál, Szécsi sem a legjobb ütemben jött ki, és a meccs során először kettővel vezettek a szerbek.

De mielőtt végleg összezuhanhattunk volna, Molnár vette nyakába a csapatot és Vujaszinovicsot is: végre betaláltunk akcióból! De megint nem örülhettünk sokáig, Madarast ugyanis egy közepesen ártatlan szituációban kiszórták, az időkérés után viszont Szécsi ezúttal zseniálisan védett.

Aztán a segítségünkre siettek a vízilabda istenei. Kaptunk egy előnyt, majd még egyet, ráadásul a legjobb szerb, Sapics cserével végleg kipontozódott. Hatan négy ellen azonban igen tanácstalanul adogattunk, sem Kásás, sem Biros nem merte elvállalni közelről a lövést. Már visszajött egy szerb, mikor Molnár végre elszánta magát, bombája pedig a blokkról bepattant! Egyenlítettünk!

Sőt, a következő szerb akcióból sem lett gól, de a miénkből sem - a kettős előny után újabb fórt már nem kaptunk. Mi több, Molnárt kiküldték, az előnyből pedig Ikodinovics, akinek a nevét egy életre megjegyezte minden magyar, negyedszer is betalált… Mi pedig elszúrtuk a következő támadást is. Kemény Dénes azonban egy tanári húzással időt kért, szabálytalanul, hogy a megítélt négyméteres után még támadhassunk egyet, hátha kihagyja Ikodinovics a büntetőt.

És ezt higyjék el, úgy, ahogy leírva látják: a felső lécre lőtte! Mehettünk előre egygólos hátránnyal! Mentünk is, úsztunk, hasítottuk a vizet, Ikodinovics pedig elöl ragadt, így többen is voltunk a szerb kapu előtt. A felúszó Biros passzába azonban belenyúlt egy szerb kéz, Kásás pedig már csak a víz alá tudta rántani a labdát… el is vették a bírók. A szerbek pedig zsebrevágták, és kezdtek ünnepelni…- kikaptunk. Szoros, kemény meccsen kikaptunk, pedig már nagyon elszoktunk ettől.


Az elmúlt években akárki akármelyik győzelem után nyilatkozott a magyar vízilabda-válogatottból és környékéről, egyvalami mindig elhangzott: csapatunkat többek között az emeli a többi kiváló gárda fölé, hogy mindig akad valaki, aki, ha nem úgy megy a szekér, ahogy kéne, megrázza magát, lendületet ad a gárdának, továbbrúgja a fiúkat a holtpontról - és ez az ember ma, kivételesen, hiányzott. Kásás az egész vébén nem igazán találta önmagát, Kiss Gergő is volt már jobb, Biros sem tudta megismételni a görögök elleni játékát - persze úgy a legnagyobbak is csak egy életben egyszer játszanak, Péter pedig már az 1999-es firenzei Eb-n is csodát tett, és azóta is nem egyszer.

És tulajdonképpen nem játszottunk rosszul, még ha a lassan már megszokottnak mondható látványos, nem egyszer zseniális labdaszerzések, bombagólok vagy Szécsi-védések el is maradtak, de legalábbis kevesebben voltak ezúttal. A mai estén azonban a szerb-montenegrói válogatott jobbnak, pontosabbnak bizonyult, kevesebbet hibázott, és Ikodinovics révén volt egy vezéregyénisége, aki húzta magával a többieket is. A Világliga belgrádi döntőjében azonban visszavághatunk, Pekingbe, az olimpiára pedig címvédőként, esélyesként utazunk majd, akármi is lesz addig. A vb-elsőséget pedig 2007-ben, Melbourne-ben vehetjük majd vissza - mert ez a csapat, bár nyilván kicserélődik benne nem egy szereplő - képes lehet rá. Akkor is, ha ma, reméljük csak kivételesen, alulmaradt. ---- V ---- &