Csak a szívük nem fáradt el a küzdelemben

Mindenesetre a nyitó felvonásban csak kerestük a ritmust, az oroszok viszont gyorsan meglelték, amit Csomakidze és Zakirov találata is igazolt. Az ötödik percben villant meg a később a találkoző hősévé előlépő Molnár, és Halturint becsapva csavart Szívós passzából a kapuba. Ezt követően kivétel nélkül szerencsétlen események történtek velünk. Steinmetz Ádám egy kapufát és egy kihagyhatatlan (mégis elrontott) ziccert jegyzett, Varga Dániel pedig hiába lőtt kétszer is pompásan, mindkét esetben a kapukeret állta a labda útját. Ráadásként az utolsó másodpercekben fórban adtuk el a Mikasát.

A második játékrészben Zakirov eredményes akcióját (nem figyeltünk) a leforduló és a megúszás után elfáradó Biros kihagyott helyzete követte, de aztán három kihasználatlan előnyt követően a negyediket végre gólra váltotta Molnár (2-3). Balasov gyorsan válaszolt, de oda se neki, mert a Szécsi, Madaras, Varga trió által végrehajtott mintaszerű támadás végén utóbbi lőtt szépen a hálóba. Sőt az egyenlítés is sikerült! Kilenc másodperccel a félidő beállta előtt előnyhöz jutottunk, és hat másodperc elegendőnek mutatkozott arra, hogy Kiss Gergő behúzassa a labdát - az immár háromnál járó - Molnárral.

Talán felesleges is leírni - úgyis kitalálják -, hogy Molnár révén vezettünk először a meccs folyamán. Előbb szomorúan figyeltük, hogy Szívós lövésére (a kapu kétharmada üresen tátongott) Fjodorov óriási bravúrral ért vissza, ám a kivágódó labdát nem becsülték meg a védők, annál inkább Molnár, aki bepattintotta a kapuba (5-4).

Az ez idő tájt négy találatnál járó centerünk produkcióját megirigyelte a kettőnél tartó Zakirov, és előbb fórban Steinmetz Ádám hónalja alatt talált a rövidbe, majd ugyancsak előnyből a jobbátlövő helyéről tüzelt sikerrel (5-6).

Kezdhettük elölről a kapaszkodást.
Míg az agy és az izomkötegek egyre nehezebben, a szív továbbra is keményen dolgozott, így Kiss Gergő, Kiss Csaba és Szívós találata közé csak Zinnurové ékelődött, és 8-7-es előnyről várhattuk a záró felvonást. Megjegyzendő, a harmadik nyolc percben összesen hatszor állítottak ki a bírók (itt is, ott is háromszor), és mind a hat alkalommal hiábavaló volt a védekező csapat igyekezete a gól megakadályozására.

Szóval, következett a negyedik negyed, és érdekes körülmények között növeltük előnyünket. Szécsi a megúszó Kiss Gergőt indította, aki ellen szabály- talankodtak. Időközben Fjodorov portás kimerészkedett az elöl feltűnő Fodor szemmel tartása végett, amit észrevett Kiss, aki kilenc méterről egyből az üres kaput célozta meg, a labda pedig könnyedén púpozta ki a hálót (9-7).

Dokucsajev és Steinmetz Ádám gólváltását követően maradt a különbség, a végén pedig még Szécsi védett egy óriásit. Csoportelsőségünkkel végül a szbornaját is magunkkal rántottuk New Yorkba, ugyanis a harmadik helyezett is az amerikai metropolisba hivatalos. Kemény Dénes vágya tehát teljesült (Toronto nevét nem ejtette ki korábbi nyilatkozatai során), de gyaníthatóan kevésbé lenne elégedett, ha ezt a jogosultságot harmadikként vívtuk volna ki…

Szívvel nyertük meg?
Kemény Dénes: - Csakis azzal, semmi mással. Sikerült a pincéből és a padlásról annyi tartalék energiát összekaparnunk, amennyi kellett. Lépésről lépésre nyújtottunk gyengébbet a játék egyes elemeiben a tíz nappal ezelőtti teljesítményünkhöz képest, előbb pszichésen, majd fizikailag is jelentkezett a fáradtság az elmúlt napokban. Ráadásul ma tíz perccel a kezdés előtt telefonáltam Steinmetz Barnának a lelátóra, hogy szükség van rá, mert Kásás mégsem tudja vállalni a játékot a szombati könyöksérülése miatt.

Ideje volt, hogy véget érjen?
Varga Dániel: - Hát, valóban nagyon sok volt. Régen mindig játszani akartam, most viszont én is azt mondtam, ennyi egyelőre elég. Meg is látszott rajtunk a fáradtság, de összekaptuk magunkat.