Tökéletes utolsó negyed

Vágólapra másolva!

2005.06.24. 22:42

Címkék

A meccs délelőttjén beszélgettünk Kemény Dénessel, aki éppen azt emlegette, hogy a 2003-as kranji Európa-bajnokság elődöntőjében a horvátoktól elszenvedett vereség óta eltelt két esztendőben mindössze kétszer kapott ki a magyar válogatott. A két kudarcból az egyiket éppen az ausztráloktól szenvedtük el, mégpedig majdnem pontosan egy évvel ezelőtt: 2004. június 23-án. Akkor is a Világliga égisze alatt, akkor is Budapesten találkoztunk velük, és 14-10-re nyertek a kengurusok. A nagy "ugrásból" a mostani csapatban is helyet kapó Whalan vette ki leginkább a részét öt góllal. Két nappal később persze összeaprítottuk őket, s most is ugyanebben az élményben szerettünk volna részesülni.

Steinmetz Ádám (4) ezúttal is parádés teljesítményt nyújtott, három gólt szerzett, s az ausztrálok képtelenek voltak semlegesíteni (Fotó: Meggyesi Bálint)

Szépen termeltünk is, miután Franklin nem tudta góllal befejezni ígéretes helyzetét, a gyors lefordulásból (nem találják ki…) Biros büntetett. Molnár és Varga Dániel egyaránt előnyből mattolt, majd Jenkins szépített (3-1). Steinmetz Ádám szépségdíjas mozdulattal reagált erre: Maitlanddel a nyakán, távolodva a kaputól, félig elmerülve ejtett, és a kint álló Stanton tehetetlen volt. Kiss Gergő még bevágott egy ötméterest, az ausztrálok pedig a medence aljába verve érezhették magukat (5-1).

A második negyedet végül 5-2-ről kezdhettük, és furcsa körülmények között hoztuk fel a vendégeket. Történt, hogy Kiss Gergő hátul megszerzett egy labdát, és hirtelen megfordulva már emelte is azt Szécsinek. Csakhogy portásunk már kifelé evickélt, így elhűlve figyelte, hogy csobban a kapuba a labda. Gólszerzőnek az utoljára beleérő ausztrált, Whalant jelölték meg, aki nem sokkal később egy valódi gólt is szerzett: a Biros ellen megítélt büntetőt értékesítette. Tim Neeshan egyenlíthetett is volna, ám szerencsére eltekintett tőle, nem úgy Steinmetz Ádám, aki bohócot csinált McGregorból, majd Kiss Csaba jobbról vert be egy fórt.

Ez már jobban tetszett, jobb hangulatban telt a Világligában bevezetett ötperces félidejű szünet (eddig tíz percig tartott). A csereként beálló Gergely legalább bemelegíthetett néhány lövés erejéig.

Mit szól a gólkülönbséghez?

Kemény Dénes: - Elégedett vagyok vele, de voltak olyan szituációk, amikor úgy éreztem: ha jobban koncentrálunk, korábban hátradôlhettünk volna. Csak hát a nyolcperces negyedek sajátja, hogy soká dôl el a mérkôzés. És ha már Ausztrália és 13–6, akkor legalábbis minket emlékeztet valamire…

David Neesham: - A végén nagy lett a különbség, ennek ellenére három negyeden keresztül kifejezetten jól játszottunk, sokat támadtunk és lôttünk, jól védekeztünk. A kondíciónkkal elégedett lehetek, kár, hogy a negyedik felvonásban már több hibát is elkövettünk.

A harmadik nyolc percben (nem hét, mint minden más eseményen) újabb csodát tett Steinmetz Ádám: már-már mosolyogva tűrte, hogy Jenkins üti-vágja, és őserővel, a labdát a víz felett tartva tovább hámozta magát, még mindig kivárt, aztán betette Stanton mellett. Ezek után nem túlságosan érdekelt minket Beadsworth és Figlioli találata.

A negyedik negyedben lehúztuk a rolót, támadásban megfoghatatlanok voltunk, azaz odabiggyeszthetjük a tökéletes jelzőt a játékunk elé. Biros találatát követően Madaras a sokadik gólpassza után végre a hálót is tesztelte, Kásás finoman csuklózva ejtett, Biros a harmadik magyar ötméteresből kovácsolt gólt (a másodikat még a második negyedben kihagyta Kásás), és Vári is feliratkozott a góllövőlistára egy bemozdulást követően.

A vége 13-6, vagyis az ausztrálok legfeljebb nosztalgiázhattak a tavaly június 23-án elért győzelmük kapcsán, a jelen rideg valósága pedig az, hogy a magyar válogatott verhetetlen, sorozatban hetedik tétmeccsén győzött.