"Honvéd-Posillipo!" Ez az egyértelmű mondat hagyta el Zoran Mustur száját, miközben csekkolás közben zavartuk meg a Hotel delle Terme recepciója előtt.
Kiss Gergô boldogsága tökéletesen érthetô: roppant mélységekbôl jött elô, s jutott be az Euroliga döntôjébe a magyar bajnok
Kiss Gergô boldogsága tökéletesen érthetô: roppant mélységekbôl jött elô, s jutott be az Euroliga döntôjébe a magyar bajnok
Kiss Gergô boldogsága tökéletesen érthetô: roppant mélységekbôl jött elô, s jutott be az Euroliga döntôjébe a magyar bajnok
Kiss Gergô boldogsága tökéletesen érthetô: roppant mélységekbôl jött elô, s jutott be az Euroliga döntôjébe a magyar bajnok
A Brescia exedzője (miután csapata kiesett az Euroliga negyeddöntőjében, és az olasz bajnoki finálét is elmulasztotta, nem számítanak rá a jövőben) a finálé párosítására tippelt így, ami a Domino erejét és a tréner professzori tudását figyelembe véve nem lepett meg, az már inkább, hogy annak ellenére tartotta esélyesnek a Posillipót az elődöntőben, hogy a házigazdának a végül elvesztett maratoni bajnoki finálé után két napja maradt a regenerálódásra. A horvát válogatott szakvezetője, Ratko Rudic ennél óvatosabban vélekedett a lelátón: egyáltalán nem kiáltotta ki favoritnak a Honvédot, azt indítványozta, nézzük meg előbb a meccset.
Felettébb rosszul indult a találkozó
A Domino szakosztályelnöke, Bodnár Zsigmond el sem tudta volna képzelni, hogy Benedekék veszítenek a Dubrovnikkal szemben, és persze mi osztoztunk optimizmusában. Még úgy is, hogy ígéretéhez híven Kovács István nem küldte vízbe kezdőként a bal keze kisujját fájlaló, rögzítést viselő Fodor Rajmundot. A Kovács Olivér kiállítását követő emberelőnyt sikerült kivédekezni bemutatkozásként, a túloldalon pedig peches körülmények között nem íródott gól Molnár neve mellé: a jobb kapufáról a testére, onnan megint a kapufára pattant a labda. A Paján szabálytalanságából eredő fórt aztán Komadina közelről behúzta, Biros kiküldéséből pedig Boskovic húzott hasznot (0-2). Akkor kezdtünk csak igazán izzadni, amikor a Buslje ellen megítélt négyest Volarevic és a jobb kapufa hárította.
Mestermérleg Kovács István, a Domino edzôje: - Öt háromnál kezdtünk úgy felpörögni, hogy vissza tudjuk még hozni a reményt. Küzdeni tudásból jelest adok, ám a meccs elején alig lôttünk kapura, mintha megijedtünk volna. Szerencsére a végére összeállt a védekezésünk is. Ami engem illet, a maximum értékre ugrott fel bennem a feszültség, csavarni lehet a vizet a pólómból.
Emil Nikolic, a Dubrovnik edzôje: - Szinte végig csodálatosan játszottunk, elégedett lehettem az összes játékosommal, akik tulajdonképpen a magyar válogatott ellen pólóztak. Sajnos mintha túlságosan is megmámorosodtunk volna, ami néhány nagy hibát vont maga után. Benedek extraklasszis, amit most ellenünk is bebizonyított.
Szerencsére a Honvéd-falról még csak az első téglasor hullt le, Kiss Gergő pedig gyorsan építkezésbe kezdett, és az eltolt büntető feletti mérgében bevarrta a labdát a horvát kapuba. Sajnos az időkérés ellenére a harmadik magyar fór is porrá lett, a végén pedig Biros nagyon hasznosan blokkolt.
A Dubrovnikon egyáltalán nem látszott meg, hogy hétfőn még a bajnoki finálé ötödik csatáját vívta (persze nem elhanyagolandó, hogy aranyérmet szerzett, bearanyozván a hangulatát is), így hiába próbálkozott a címvédő Honvéd, játékosai nem tudtak kilazulni. Boskovic tovább merevített ellenfelein, 31 másodperccel a második negyed megkezdése után kilenc méterről bombázott a bal sarokba (1-3). A piros-fehér emberelőnyök után továbbra sem kellett megváltoztatni az állást az eredményjelzőn, nem úgy akcióban, midőn Biros lökete megtalálta az utat a kezek között.
Nagyon kellett. Az már kevésbé, hogy amikor néhány perc múltán ugyancsak Biros labdáját fogta Volarevic, a Domino szélsője kiállítást érően igyekezett megakadályozni a kontrát. Emil Nikolic időt kért, és Komadina ugyanúgy behúzta a labdát Gergely kapujába, mint a meccs legelején (2-4). A Budapestről érkezett, mintegy nyolcvantagú Domino-tábor lelkesedése mit sem csappant, a szurkolók a kezüket nyújtották a gödörbe kerülő kedvenceknek.
Csakhogy Kovács István gárdája a térfélcsere után sem tudta megtalálni a ritmust. Tény, amikor Markovic belekapaszkodott Kiss Gergő nyakába a Dubrovnik ketrece előtt, néma maradt a síp, ám amikor Biros ígéretesen mozdult be a bal oldalon, Kiss rendkívül pontatlanul passzolt, és társa csak beleérni tudott a labdába, így kidobással jöhetett a 25-szörös horvát bajnok. Szerencsére Benedek is jött, aki az első, előnyben elért magyar találatot jegyezte. Istenem, kilenc (!) próbálkozás szükségeltetett hozzá! ---- Megint csak egy a különbség, de most Karac töltötte meg a tarackot, és pattintott bombája megakadt Gergely mögött (3-5). A maradék alig több mint egy percben már nem esett több gól, ellenben ugyancsak elkeserített minket, hogy negyedszerre sem tudtuk elhozni a labdát a ráúszásnál. Kifejezetten a mecscsért aggódtunk, amikor Emil Nikolic 3-5-ös állásnál időt kért, legbelül mindenki tudta: ha újra a Dubrovnik örülhet, elmegy a döntőbe induló hajó. Hála az égnek, egy jó belenyúlással elloptuk a labdát, majd következett Benedek gálaelőadása: előbb fórban, majd Fatovicot és Markovicot becsapva, akcióban mattolta Volarevicet (5-5). Innentől kezdve a Dubrovnik is aggódhatott, s bár Krzic létszámfölényben eredményes volt, Benedekről (ki másról?!) kiállították Racunicát, Biros pedig középről, kintről büntetett. És hogy mindenáron ismételjük magunkat: egy hatástalanított támadásból Benedek megúszott, jókor szállt a kezére a labda, és a meccs folyamán először vezetett a Domino (7-6).
De nem, nem és nem! Nem tartottuk meg a különbséget. Mert bár majdnem lejárt a Dubrovnik támadóideje, a robbanó kezű Boskovic minden mindegy alapon rásuhintotta a labdát, és az a bal sarokban kötött ki. Pedig mindössze 34 másodperc maradt hátra, amelybe csak egy lehetetlen helyzetből elért Szívós-kapufa fért bele.
Következett az első háromperces hosszabbítás, amely a lehető legrosszabbul indult számunkra. Egy dubrovniki lövés után lecsorgó labda Gergely mögé került, amire későn reagált a kapus, így nem volt ideje biztonsággal birtokba venni. Rárajtolt a horvát center és Kiss Gergő is, a labda a víz alá került, a bírók szerint balkezesünk jóvoltából, az érte adott négyest pedig Fatovic bevarrta (7-8). Molnár centertalálatát kontra miatt nem adták meg a bírók, a második három percben pedig sorra pontozódtak ki a játékosok. Biros inkább a góllövést választotta, mint ahogy fórban Szívós is (na, így már minden szebb) - újra élvezhettük az előny mámorító érzését. Az utolsó percben a piros mezőbe kúszott az adrenalinszint, főként az egyenlítő Dobud miatt, hogy aztán Kiss Gergő jobbról bevegye Volarevic kapuját.
A magyar bajnokot sosem szabad leírni!
Innentől vágtuk a centit. 23 másodperc maradt, Nikolic időkérése után akciózott a Dubrovnik. Három másodperc "repült el", amikor kiállt Paján, az erek majden felrobbantak a halántékokban. Fatovic rátűzte, Gergely gyönyörűen védte, csakúgy, mint az ismétlést, így bár korábban alig találkozott a labdával, a legfontosabb pillanatban megtalálta. Ahogy Bodnár Zsigmond nem akarta elhinni, hogy kikaphatunk, alig hittük el, hogy a Domino megnyerte a már elveszettnek vélt derbit.
Ilyen mély gödör nincs is, amelyből Benedek vezérletével kimászott a magyar címvédő. ---- "Meghatározó volt számomra a Posillipóban eltöltött idény. Főként taktikailag fejlődtem sokat, és felejthetetlen a Tadics, Giuseppe és Franco Porzio, Silipo és Kásás fémjelezte csapattal szerzett Bajnokok Ligája-győzelem. Sajnos a bajnokságot elvesztettük a Pescara ellen, emlékszem, az utolsó meccs után Giuseppe Porzio a bírót szidalmazva hagyta el az uszodát, nem mellékesen ez volt a búcsúmérkőzése" - emlékezett a nápolyiakkal 1998-ban elért BL-diadalra péntek délelőtt Kiss Gergely.
Nápoly izgő-mozgó, dudaszótól hangos, ép autókarosszériáktól mentes város (a centrumban öt perc alatt láttam két fekvő motort, a kettő között meg egy koccanást). Lépten-nyomon azt halljuk, hogy vigyázzunk értékeinkre, csütörtökön valahol állítólag lőttek is, tegnap pedig a tömegközlekedési vállalat sztrájkolt. Zajlik tehát az élet, a taxisok örültek a váratlanul megnőtt forgalomnak, a mi sofőrünk a kisgyerekét is gyorsan hátraparancsolta, hogy tisztességgel elférjünk plusz négyen az autójában. Aztán 15 euróért oda is értünk az uszodába.
Novák Ferenc, a Domino-BHSE szakosztály-igazgatója csodálkozva mondta a tegnap délelőtti tréning után, hogy a Recco csapatát még senki sem látta. Nos, nem direkt bújtak el Madaras Norberték, hanem törölték azt a csütörtöki járatot, amellyel Nápolyba repültek volna. Valahogy beestek a négyes döntőre, csakúgy, mint a Vasas elleni negyeddöntő első találkozójára. Akkor Milánóban rostokoltak jó sokáig, aztán kora éjjel landoltak Ferihegyen.
"Sok nehéz meccset megértünk már, de talán most játszottunk a leggyengébben ebben az idényben, legalábbis ami a taktikusságot illeti. A negyedik negyedben talpra álltunk, kitűnő volt a csapategység" - gyakorolt önkritikát Bárány Attila.
"Kényelmesen kezdtünk. Mintha nem számítottunk volna a Dubrovnik lendületére, mintha túlságosan elhittük volna, hogy mi vagyunk az esélyesek" - morfondírozott Paján Viktor mély sebbel az arcán.
"Öt háromnál eldönthettük volna a meccset, ehelyett igen nehéz küzdelem kerekedett. Ekkor már több szerencséje volt a Honvédnak, mi pedig nagyon szomorúak vagyunk" - mondta már megnyugodva a Dubrovnik csapatkapitánya, Elvis Fatovic.
"Fizikailag nem fáradtam el, bár tény, hogy az elején elkövetett hibák miatt végig rohannunk kellett az eredmény után. Szerencsére az akarás kihúzott minket a slamasztikából, és el kell ismernem: a rendes játékidőben nem érdemeltünk volna győzelmet" - hangoztak Molnár Tamás szavai.
"Úgy látszik, mégis számított, hogy régen nem játszottunk tétmeccset. Igazán klasszis játékosokra vall, ahogy végül megnyertük ezt a fantasztikus elődöntőt" - vélekedett Novák Ferenc, a Domino szakosztály-igazgatója. ---- A parádézó Di Costanzo átlendítette a holtponton a Posillipót
Végül összejött a sokak által jósolt Posillipo-Domino finálé, miután a házigazda legyűrte a Pro Reccót. Stritof második negyed elején szerzett találatával 4-2-re megugrottak a nápolyiak, ám Vujaszinovics és Calcaterra révén egyeníltett a Recco.
Madaras és Deserti villanásával 6-5-re átvette a vezetést De Crescenzo együttese, ám jött a meccs legjobbja, Di Costanzo, aki előbb a harmadik felvonás végén, majd a záró játékrész közepén talált be a rosszul védő Tempestinek.
Szombaton este 20.30 órától tehát Posillipo- Domino döntő.