Hogy a "hangosítása" megfelelő legyen a mérkőzésnek, arról az amúgy is zajos egri tábor rögvest a kezdés előtt gondoskodott, minthogy a vendéggárda szurkolói néhány transzparenssel "rányitottak" az angyalföldiekre. A "100 százalék anti-Vasas", továbbá a melléskandált közepesen obszcén rigmusok megtették a hatásukat, elvégre a hazai drukkerek feledve a futballmeccsről hozott apátiát, már a bemutatás felénél a betonkorláton ugrálva kontráztak.
Forrt a víz a Komjádi-uszodában, ráadásul nemcsak a medencében, a lelátón is feszült hangulat kerekedett (Fotó: Czagány Balázs)
Forrt a víz a Komjádi-uszodában, ráadásul nemcsak a medencében, a lelátón is feszült hangulat kerekedett (Fotó: Czagány Balázs)
A mérkőzés hasonló "hangnemben" zajlott, Steinmetz Ádám már az első negyedben rárivallt a Varga Dánielt tunkoló Kissre, hogy "Csaba, nagyon vigyázzál!", de a felek tekintete később is össze-összevillant, plusz verbálisan is zördültek böcsülettel.
Volt amúgy meccs is, amely hovatovább a megszokott koreográfia szerint zajlott: amikor az egriek legutóbb a Komjádiban vizitáltak, több mint két negyeden át képtelenek voltak gólt dobni. Ez most 16 percen át nem jött össze nékik - hogy mégis 4-1 volt a félidő, azt egy minimum szerencsésnek minősítendő momentumnak köszönhették: egy emberelőnynél Kiss Csaba lövését Nagy Viktor a lécre tolta, a levágódó labda pedig Hegedűs fejéről vágódott a hálóba. Ezt leszámítva a Heves megyeiek ugyanúgy nem tudtak mit kezdeni a lehetőségekkel, míg a Vasas szép sorban rakosgatta be az emberelőnyöket: Vindisch, továbbá a Varga család tüzelt igen eredményesen, Dániel és Dénes együtt összehozott egy ötöst.
A medencéből és a lelátóról áradó feszültséget némiképp szította, hogy Gerendás és gárdája - olykor joggal - egyre nagyobb amplitúdóval háborgott az úgynevezett kétes szituációk megítélésén (holott az egriek mestere saját bevallása szerint még életében nem készült ennyire nyugodtan meccsnapon: reggel horgászott, majd paprikás krumplit főzött bográcsban), elvégre két ízben is úgy állított ki tőlük Juhász játékvezető, hogy már épp támadni indultak volna a megszerzett labdával. Így vagy úgy, már az ellentmondásos emberelőnyök megítélése előtt sem pólóztak úgy az egriek, amely megütné egy finálévárományos szintjét, az első félidőben öt fórból csupán egyet lőttek, pardon, fejeltek be.
A harmadiktól aztán elment a hajó: hovatartozás kérdése, hogy a Vasas vitorláit dagasztó szelek "eredetét" megítélje az ember: egy biztos, a piros-kékek egészen elsőrangúan használták ki a fórjaikat. Az első negyedben akadt egy megingásuk, amikor egy támadáson belül kettőt hagytak ki, azt követően viszont hatból ötször csöngettek, míg átellenben Nagy Viktornak szinte képtelenség volt gólt lőni, a tavaly még a BVSC-ben az egri gerinccel együtt játszó hálóőr remek érzékkel kapott bele a labdákba (kvázi elkapta a fonalat - illett már, szerdán, a Recco ellen mintha épp elvesztette volna egy idő után). Így esett, hogy a Vasas elment 7-2-re, s bár a kipontozódásokat követően a kissé foghíjassá váló piros-kékek ellenében a vendégek felkapaszkodtak 8-6-ig, közben az idő is elrohant, majd a végén Vindisch pattintása mindent eldöntött.
Szavazás
Legalábbis most - folytatás szerdán, gyanítható, hasonlóan feszült geopolitikai helyzetben.
Ez azért más volt mint a szerdai, nem? Földi László, a Vasas edzője: - Más, teljesen más. Sokkal jobban játszottunk, Viktor nagyon jól védett, márpedig ha a védekezés stabil, az általában eredményességgel párosul.
A délelőtt, ugye, nyugodtabban telt a bogrács mellett? Gerendás György, az Eger edzője: - Valamelyest. Nem játszottunk jól, ennek ellenére volt néhány olyan szituáció, amelyek során - lehet, hogy én láttam rosszul - valamiért rendre bennünket sújtott az egyik játékvezető.