Nagy lépést tett az FTC az elődöntőbe jutás érdekében

Két negyedig keresték a fonalat a ferencvárosiak, mígnem az újpestiek a kezükbe nyomták: ezzel aztán el is dőlt a rájátszásba (elődöntőbe) kerülésért folyó élethalál ütközet. Alakulhatott volna izgalmasabban is, ehhez azonban sokkal határozottabb lilákra lett volna szükség - mondjuk olyan, egyébként az "alapcsomaghoz" tartozó elemmel, mint a négyméteres értékesítése.

Az első hét percben úgy tűnt, izgalmas parti lesz: Katonás előnyben elengedett labdája bepattant a blokkoló kézről, átellenben Máthé húzása akadt be, sőt, a duda pillanatában Kovács bombája is kikötött Pelle mögött (1-2).

A második részt az újpestről elszármazott Létay remek lövése vezette be, avagy a Fradi kettőből kettőnél tartott emberelőnyben. Az eredményjelző kezelőjének szempontjából ezzel aztán le is csöngött ez a játékrész: hat a hat ellen nem boldogultak egymással a felek, emitt bántóan sok labda szállt mellé-fölé, amott Pelle nyúlkált magabiztosan.

Hanem eljöve a harmadik negyed, s vele az újpestiek pokolra szállása: az UTE előbb vezetést szerezhetett volna, ám a hazaiak remekül kivédekezték az emberhátrányt, sőt, elöl Süveges bődületes kapufás góljával megszerezték a vezetést. Eztán Kovács kezében volt az egyenlítés, de Pellébe vágta a négyméterest (Petrovics Mátyás meg nem győzött gesztikulálni a kispadon, mutatván, a zöldek kapusa mindig "Krisztus-tartásban" lövell ki, miért kellett a kezéhez helyezni a labdát). Mindez - a kulcsember, Dávid cserés kiállításával súlyosbítva - végzetesnek bizonyult: újabb két gyors ferencvárosi akciógóllal eldőlt a parti - előbb jobbról Létay simította be a negyediket, majd Bánhidy balról az ötödiket, Tóth Frank fórból húzott találata voltaképpen a negyed végére eldöntötte az összecsapást (6-2).

A záró részben valamelyest léhábbra vette a figurát a Ferencváros, az utolsó percben kapott két gólt, ettől függetlenül igazi izgalmat csupán az jelentett, hogy végül hány újpesti pólóst állítanak ki végleg, cserével. Midőn megszólalt a duda, meglepően nagy létszámú csoport álldogált a kapu mögött egy szál fürdőgatyában - igaz, egy szellemeskedő megjegyezte, még így is túlöltözöttek ahhoz képest, ahogy egy nemrég megjelent naptárban fotózták le őket az egyik magazin olvasóinak.

Ennél persze komolyabb mérlege a meccsnek, hogy az újpestiek lassan elbúcsúzhatnak a rájátszásba kerülésről szőtt álmaiktól - ami önmagában nem meglepő, elvégre bajnokin 1999 óta nem tudtak győzni a zöldek ellen.

Kicsit nyögvenyelősen indult, nem?

Bíró Attila:
Nagyon nem is számíthattunk másra. Igazán jó centerek nélkül nehéz látványos meccset játszani, azzal kell főzni, ami van. Fontos, hogy olyanok hozták magukat, mint Süveges vagy Létay, no és persze szokás szerint megemlítendő Pelle Balázs is, aki nélkül nem is tudom, hol tartanánk.

Mi történt a csapattal a harmadik negyedben?

Petrovics Mátyás:
Szépen elszúrtuk ezt a meccset. A második negyedben is volt egy emberelőnyünk iksznél, a harmadikban is, utána kihagytunk egy négyméterest, kaptunk két blokkról bepattanó gólt, egyet a kapusunk ütött be. Ennek csakis vereség lehetett a vége.