Gólok és elszálló cigarettafüst

- Hogy esett az edzés? - kérdeztem a kétszeres olimpiai bajnok Biros Pétert, miután a keddi, erősítéssel és rengeteg úszással tarkított tréning után felöltözött, és leült a Kőér utcai uszoda aulájában.
- Semmi különös.
- Amolyan szükséges rossz a csillogó sikerek hátterében?
- Hogy is mondjam… Az olyan edzéseket szeretem, amelyeknek van értelmük.
- Netán a Dominónál és a válogatottnál is előfordulnak olyan foglalkozások, amelyekben nincs muníció? Mi az, aminek nem látja értelmét?
- Például a hosszú utazások utáni erős tréningeknek. Ez esetben inkább az átmozgató jellegű edzéseket részesíteném előnyben.
Nem elég blokkolni
a receptorokat

- A játékán mindenesetre csak a jótékony hatása mutatkozik meg az elvégzett munkának, legutóbb például hét góllal idegesítette a Csehovot az Euroligában. Lőtt már ennyit akár csak élvonalbeli bajnoki mérkőzésen is?
- Amikor külföldön pólóztam, előfordult már, de ilyen szintű találkozón biztosan nem. Természetesen jó érzés, de leginkább annak örültem, hogy a remélt egy pont helyett kettőt szereztünk.
- Az ön helyébe már sajnáltam volna Szmirnov kapust.
- A mérkőzésen nincs könyörület, jobb, ha mi nevetünk, mint ha rajtunk mosolyognak. A meccs után elgondolkodtam, talán túl kegyetlen voltam, de ilyen a sport…
- Egy-két slukk kijárt a négygólos Domino-győzelemnek?
- Igen, bár nem szabadott volna. Ugyanis éppen leszokóban vagyok a cigarettáról, részt vettem egy antidohányos kúrán is.
- Hogy képzeljük el?
- Mágneses kezeléssel blokkolják a receptorokat, hogy meggátolják a nikotinéhség kialakulását. Egy alkalommal kellett elmenni, húsz percig tartott az egész. Mindjárt hozzáteszem, akaraterő nélkül nem fog menni, de én bízom benne, hogy sikerülni fog.
- A humorától, gondolom, nem kíván megszabadulni. Működik még a Biros-féle poéngyár?

- Persze, mindent azért nem akarok levetkőzni. Így a humort sem, legfeljebb finomodik, vagyis jobban megnézem, kinél meddig lehet elmenni.
- Mi az, ami a kilencvenes évek végén játszó Biros Péterből megmaradt önben, mi az, amit elhagyott, és milyen jó tulajdonságokkal gyarapodott?
- A makacsságom részben a régi, mint ahogy nem vesztettem el a kitartásomat sem. Az elhagyott és új tulajdonságok pedig összefüggenek: amikor kilencvennyolcban Kemény Dénes kitett a válogatottból, megtanultam, hogy fegyelmezettség és sok munka nélkül nem megyek semmire. Az akkori énemhez képest sokkal nyugodtabbá is váltam.
- A játékelemek közül egészen elérhetetlen szintre emelte a lefordulás tudományát, feltételezem, ez a kedvenc fegyvere.
- Egyszerűen arról van szó, hogy figyelem a labdás játékos arcát, és ha úgy látom, el fogja dobni, már indulok is előre. Az a ritka, ha rálövik, aztán visszapattan hozzájuk… Ez esetben nem jön be az elgondolásom.
- Ifjabb korában volt egy kis fennakadás a pályafutásában, az egri klub adott esélyt, hogy bizonyítsa rátermettségét. Nem csalogatták a nagy átalakuláson átmenő hevesiek a nyáron?
- Megkerestek, de eleve egy év szerződés kötött még a Honvédhoz, amit az olimpia előtt további kettővel meghosszabbítottam. Nehezen vált az ember, ha biztos a háttér, és örülök is, hogy maradtam - a nyugalom az úr, minden adott a sikerhez a Dominónál.
- Változott a csapat azzal, hogy megérkezett Benedek Tibor, és két, sokat megélt harcos, Sugár Sándor és Bereczki Miklós távozott?
- Nem történt arculatváltás, ugyanúgy minden meccset meg kell nyernünk. Persze, egy-egy vereség belefér.
- Meg lehet szokni az eredménykényszert?
- Annyi mindenen keresztülmentünk már együtt, a többiekkel - akár a válogatottban, akár a Honvédban -, hogy hozzáedződtünk a nagy nyomáshoz. ---- A ---- &