A régi szójátékkal élve, vasárnap két kiállítása volt Varga Dánielnek, hétfőn egy. De fogalmazhatnánk úgy is, egészen különleges körítés közepette találkoztak egymással a frissiben kupát nyert angyalföldi vízilabdázók (szakmai visszatekintésünket a 10. oldalon találják).
(Fotó: Meggyesi Bálint)
(Fotó: Meggyesi Bálint)
Az Egerben remeklő együttes tagjai egy kiállítóteremben gyülekeztek, hogy részt vegyenek csapattársuk új tárlatának megnyitóján. Varga Dániel egyébként igazán jól előkészítette a "Táj legyen táj…" mottójú kiállítást, hiszen egy nappal korábban négy varázslatos góljával eldöntötte a kupa sorsát, kvázi másnap nem csupán egy jó pólós képeit nézegethették a meghívottak, hanem a kupadöntő hősének alkotásait. A megnyitó figyelemre méltó mozzanattal kezdődött, elvégre egy, a kiállítóteremben régebbről ottfelejtett, stilizált bikaalakzatot kellett kivonszolni az ajtón, s erre Varga mellett még két juniorválogatottbéli cimborája, Gór-Nagy Miklós és Decker Ádám vállalkozott - előbbi történetesen egy napja a vesztes egriek soraiban tempózott. A művészet tehát összehoz (és tényleg: Dani klubtársával, Hesz Mátéval eljött nagymamája is, a honi sport élő legendája, a nyilvánosság előtt egyre ritkábban mutatkozó Székely Éva). "Az elmúlt három év termése látható itt - mondta a póló és az ecset művésze. - Ma már kezdek kiegyensúlyozottabbá válni, azaz, nem csupán akkor festek, amikor nem megy a játék, bár a vízilabda nyilván befolyásolja az alkotást." Ezt látszik alátámasztani öccse, az örökkön vigyorgó Dénes megjegyzése is: "A hangulatuk alapján bármelyik képről meg tudom mondani, mikor festette." Azért szerencsére több volt a vidám, mint a borongós - aztán hogy Dani góljai vagy a képei szebbek-e, azt döntsék el önök: előbbiek az uszodákban, utóbbiak az óbudai Fő téren található Zichy-kastély hátsó kiállítótermében tekinthetőek meg.