A BVSC kivívta a bronzérmet

Ha az idény közben állandósuló forgatókönyvből indulunk ki, egygólos vereség fenyegette a Fradit. A három egymás elleni derbit ugyanis mindahányszor minimális különbséggel nyerte meg a BVSC, amely pénteken már a döntetlennel is célba érhetett – ennyi kellett neki a bronzéremhez és a még kiadó harmadik euroligás kvóta megszerzéséhez. A hétfői meccset megóvó, az igazát bizonyító, ám az újrajátszással nem élő zöld-fehérek csak kétgólos győzelemmel mehettek biztosra, ám ennek érdekében a Szőnyi úton látotthoz képest jóval átütőbb erejű produkcióra lett volna szükségük.
Aztán éppen ellenkezőleg, nyolcméteres finom ejtéssel csapta be Szécsit Weszelovszky, aki az első meccsen három gólig jutott. Ekkor már az első negyed felénél jártunk, s mintegy varázsütésre beindult a gólokat szállító futószalag. Leginkább a vendégek oldalán, hiszen Nyéki (előnyből), Varjas (négyesből) és Czigány (kontrából) találatai között csak Lehmann gólja bújt meg (2–3). A második játékrész egy-egy, fórból szerzett találattal indult, Sutit pedig megette a méreg, hogy művészi módon ívelt labdája a bal kapufáról rácsorgott a képzeletbeli gólvonalra. Weszelovszky fórból javított (4–4), majd a kapufát faragta meg, akárcsak a túloldalon centerből Szabó. A játékrész utolsó másodpercében hihetetlen (negatív) bravúrt hajtott végre Szirányi: egy kipattanót kétméterről lazán mellédobott.

Vele ellentétben Nitsovits passzát behúzta a hazai kapuba Fülöp a harmadik negyed elején, s a Fradinak igencsak kapkodnia kellett, hogy legalább egy góllal többet dobjon riválisánál, ezzel kiharcolva a hosszabbítást. A kapufák tovább amortizálódtak: Kis, Takács I és Zoufal volt az elkövető, ugyanakkor a BVSC két gyors megúszást sem tudott eredményesen befejezni. Egy emberelőnyt követően Takács I egyenlített, s 5–5-nél jött az utolsó felvonás, amelyben a Fradi már az ötödik fórt hagyta kihasználatlanul, Németh Zsolt pedig cserével végleg kiállt a másik oldalon. (Igaz, eleve kipontozódott.)
A következő fórt Székely már megoldotta (6–5), ám rögtön válaszolt a kapufa közreműködésével Zoufal, sőt midőn rossz labdát kapott centerbe Tóth, a kontrából Gór-Nagy kegyetlenül a léc alá lőtt (6–7).

Alig több mint két perc maradt hátra, de a bronzérem és az Euroliga akkor veszett el végleg a homályban a hazaiak számára, amikor 80 másodperccel a befejezés előtt Nitsovits mozdulata nyomán feljegyezhettük a nyolcadik vendéggólt. Az meg már teljesen lényegtelen, hogy az állandónak vélt forgatókönyv végül módosult: ezúttal két góllal nyert a végig fegyelmezetten játszó BVSC.

Nagy kő esett le a szívéről? – kérdeztük Derekas Szilárdot.
– Nem kellett megkönnyebbülnöm, ugyanis biztos voltam a sikerünkben, precízen felkészültünk a mérkőzésre. Ezúttal is erősségünk volt a lefordulás, és sokat számított, hogy az elején biztosan lőttük be a fórokat, a Fradi így nem tudott meglépni.