Vereség a kapufák meccsén

Harmadik játéknap, B-csoport

Gondolhattuk, a spanyolok 10–5-ös, gyakorlatilag olimpiai kvótát érő legyőzése után nyugodtan játszanak majd a magyarok az Eb-címvédő olaszok ellen. Ez eddig rendben is lenne. De azt is tudomásul kellett venni, hogy az azzurik az első két napon csak fürödtek az új-zélandiak és a brazilok ellen, s különösen nagy hangsúlyt fektettek első imperiai tétmeccsükre.
Rámenősségüket a kapufa bánta. Előbb Alluccy, majd – Sós kezének közreműködésével – Micheli döngette meg a lécet. A kopogtatást Pelle folytatta előnyben, de a negyedik percben Allucy egy megúszást követően már a hálót választotta. Stieber egyenlítésén kívül sok minden már nem történt, bár nem örültünk Conti védésének, midőn hátrányban megfogta Primász labdáját.
A második negyedben csak fokozódott a játékosok ellenérzése a kapufa iránt, hiszen az olaszoknál Tóth Noémi és Miceli, nálunk Pelle találta telibe újfent. Utóbbi faultját követően (talán ha két tempót tett meg a magyar játékos) Araujo rögtön büntetett, de Drávucz hét méterről egyenlített. A Catania légiósa sajnos szerdán is gyorsan, a 12. percben begyűjtötte második hibáját, s az olaszok – Grego révén – két másodperc alatt góllal köszönték meg a lehetőséget (3–2). A házigazda az utolsó 18 másodpercet fórban játszhatta végig, de Sós rácsapott Grego labdájára, így maradt az egy gól oda.
Elnézést az ismétlésért és az untatásért, de ez a presztízstalálkozó, így hozta a sors, a kaput behatároló keret ellenálló képességéről (is) szólt. A harmadik felvonásban ugyanis az első három percben négyszer remegett meg a kapufa, de míg Micheli, Tóth Noémi és Drávucz esetében kipattant a labda, Stieber bombája után már befelé (3–3). Nagyon kellett, de nem nyugodhattunk meg, mert Bosurgi vezetést szerzett csapatának, és ha Sós nem véd kétszer is ragyogóan, rosszabbul is járhattunk volna.
Faragó Tamás nem értette például, hogy a kapásoldalon csak lóbákat és ejtést lát, míg a rossz kéz oldalán elvállalják a lövést játékosai. Emiatt értetlenkedve osztott tanácsokat a negyedik negyed előtt.
Sajnos az utolsó játékrészben sem sikerült áttörni és átlőni az olasz védőfalat, s miután Benkő a kapufa tövére lőtt, Allucy nem volt kíméletes előnyben (5–3). Mindennek tetejébe Drávucz kipontozódott.
Végre egy fór alatt Szremkó levegőhöz jutott centerben, s Primász passzát belegyintette Conti hálójába. Az egy éve az olasz válogatottat erősítő Tóth Noémi előnyből még bevarrta a hatodik hazai gólt, s az utolsó másfél percben már nem tudtak újítani a mieink.

"Mi lényegében teljes erővel a spanyolok elleni derbire készültünk, s talán túl is pörgettük magunkat. Ez lehet az oka, hogy az olaszok ellen már nem tudtunk úgy koncentrálni, ám mégsem vagyok elégedetlen, hiszen elégnek kell lennie az olimpiai részvételhez az eddigi két mecscsen elért eredmény" – vélekedett a magyarok legjobbja, a kapus Sós Ildikó.
Sósnak igaza van, hiszen a spanyolok már csak a három kiemelkedő együttes körbeverésében bízhatnak. A gondjuk "csak" az, hogy a magyar együttes gólkülönbsége (hangsúlyozzuk: a három válogatott összevetésében) plusz három, az olaszoké plusz kettő, míg az övéké mínusz öt. Vagyis csak akkor szerezhetnek kvótát, ha csütörtökön legalább négy góllal megverik a házigazdát, ám ez esetben Pierluigi Formicone lányai ragadnának otthon. Vagyis mi már páholyban vagyunk (Brazília és Új-Zéland legyőzése ugyebár nem okozhat gondot), és minden bizonnyal az olaszokat vihetjük társként magunkkal Athénba a B-csoportból.

A csütörtöki ellenfél: Új-Zéland