Álmatlan éjszakák nélkül

– Akadnak az ember életében olyan periódusok, amikor rosszabbul alszik. Önnek nincsenek álmatlan éjszakái?
– Nincsenek. Most, a Vasas-meccs után volt egy, de az őszi periódus gyalázatosabban telt ilyen szempontból. Az a gond, hogy a hét végén is megvertük saját magunkat.
– Ennek megakadályozása kinn áll inkább: edzőn vagy játékosokon?
– Nyilván az edzőn is. Bár arra nehéz mit mondani, hogy ketten-hárman roszszabbul játszanak a kulcsemberek közül: ez egy ilyen szintű rangadón nem fér bele. Az előző héten a Volgográddal szemben remekeltünk, vesztett állásból fordítottunk, most meg hat ötös vezetésről vesztettünk. Kiss Gergő és Biros Peti nem lőtt gólt, amit nehezen visel el a csapat – pláne, hogy a fórok Gergőre voltak kijátszva.
– Tavaly is rájuk voltak kijátszva, mégsem bukott el az együttes öt igazán fontos meccsből négyet. Az idén ez a mérleg, legalábbis eddig.
– Azért az ellenfelek is megerősödtek.

A megítélés hibás

– A Domino viszont egy helyen változott, azaz egy ennyi klasszist felvonultató gárda már pusztán az összeszokottságával dominálhatna.
– Ez igaz, csakhogy egy olyan rangadón, amelyen voltaképpen a magyar válogatott tagjai játszanak egymás ellen, már-már az sem lehetséges, hogy most rontok, de a következő támadásnál majd korrigálok. Az összpontosítás döntő, hihetetlen nagy hangsúly esik arra, hogy az adott pillanatban muszáj jót csinálnod, mert lehet, hogy nem lesz több alkalmad rá. Például a fórok kihasználásánál: hétből kettőt belőni rendkívül rossz teljesítmény.
– Visszatetszést keltett a közvéleményben, hogy a mérkőzés utáni tévényilatkozatában külső körülményekről beszélt.
– A bírókról?
– Kiről másról...
– Nem az arányokkal volt bajom: hét-hét kiállítást adtak, ami rendben van. A megítélés nem tetszett: akadtak olyan szituációk, amelyeket nem egyenlő mértékben bíráltak el. Lehet, hogy ezen a mérkőzésen csupán két ítéletről beszélhetünk, azok viszont döntő helyzetben sújtottak minket. Mindezt nem azért mondom, hogy felmentsem a csapatomat, a közvélemény pedig ebben a tekintetben nem érdekel. Korábban mi fórt kaptunk négyes helyett, ők nem, majd amikor feljöttünk egy gólra, a középkezdés után öt másodperccel kiállították a védőnket, márpedig ilyen jellegű ítélet nem volt addig. Nem kérdőjelezem a játékvezetők ténykedését, nem védekezem, nem mentek fel senkit, ez csupán egyszerű megállapítás, ami persze fura lehet a kívülállók szemszögéből, hiszen ők nem értik annyira ezt a játékot.
– Ha nem a kapufát forgácsolják emberelőnyben, aligha lett volna érdekes az a két ítélet.
– Így van, ezért mondom azt, hogy mindezt nem a csapat felmentése érdekében fejtettem ki.
– Viszont másodikok lesznek az alapszakaszban s jó esetben az Euroliga-csoportban.
– Az őszi egygólos vereségekkel sodortuk magunkat ebbe a helyzetbe, de azok közül elsősorban a dubrovniki miatt bánkódhatunk, hiszen egy megnyert meccsből nem szereztünk pontot. Hogy a Vasastól kikapunk, benne van, nagyon jó a csapat ott is.
– Nem frusztráltak a játékosok, hogy tudják magukról, mire volnának képesek, ám ezt valamiért nem hozzák ki magukból?
– Tudni ezt: kevés. Ha nem mutatjuk meg, milyen jók vagyunk, akkor nem is vagyunk azok. Azaz elsősorban magunkban kell keresnünk a hibát. Vész nincs, úgy vélem, a tendenciának meg kell fordulnia, hiszen mindenki mindent megtesz az edzéseken, csak a nagy egyéni hibákat lenne jó kiküszöbölni. A Vasas ellen például olyan bakikat követtek el egyes játékosok, amelyeket csapatszerkezetileg nem lehetett kompenzálni.

Hatalmas a nyomás

– Nincs egy választóvonal a gárdán belül? Akad olyan, aki úgy véli: ha a barcelonai világbajnokoknak megy, akkor úgyis hozzák a meccset, ha nem, akkor úgyis őket veszik elő, s ez elkényelmesíti a többieket.
– Nem gondolnám, hogy ez a jellemző. Nem mindenáron a világbajnokoknak kell hozniuk a meccseket: akik nem válogatottak, azok többségükben szép jövő előtt álló fiatalok, Szívós Marci, Kovács Olivér, Paján Viktor, de ide sorolom Bárány Attilát is. Nem gondolnám, hogy motiválatlanok volnának, hiszen van esélyük a válogatottságra, épp ezért mindenki kap játéklehetőséget. Azaz nincs ilyen szakadék a csapatban. Az persze természetes, hogy ha valaki letett valamit az asztalra, azzal szemben a követelmény is nagyobb. Nincsenek könnyű helyzetben a válogatott kulcsemberei, hiszen nekik hétről hétre meg kell mutatniuk, s ezt a nyomást iszonyatosan nehéz elviselni.
– Ismerve a főtámogató Westel győzelem iránti elkötelezettségét, nem fordul egy idő után görcsbe az addigi sikertelenség? Hogy mit fognak szólni, ha megint kikapnak?
– Ezt a terhet el kell viselniük a játékosoknak! Ennyi klasszisnál nem kerülhet alacsonyra a mérce, hogy szépen elkvaterkázunk, aztán lesz valami. Itt csak a legjobb helyezés lehet a cél, ám úgy gondolom, ezek a srácok hozzászoktak ahhoz, hogy a harmadik hely tőlük kudarcnak számít. Lehet, hogy ez a habitus a pólóval kapcsolatban manapság már nem helyénvaló, de ők ebben nőttek fel, mindez nem jelent számukra újdonságot.
– Egy-két szakember megjegyezte, mintha kétfejű volna az irányítás: teszem azt, egy időkérésnél kissé fura, hogy miközben ön magyaráz a csapat egyik részének, addig a játékhoz amúgy hihetetlen mértékben értő s a Domino korábbi sikereiben elvitathatatlan érdemekkel bíró másodedző, Tóth Imre szintén instruál néhány embert.
– Szerintem ez nem probléma. Ráadásul nem beszélünk két különböző dologról. Nem okozott gondot eddig a munkamegosztás, s olyan még nem fordult elő, hogy eltértünk volna egymástól ilyenkor.



Messze még a vége

– Ön eddig két gárdánál dolgozott: nyolc évig Újpesten, s most hatodik éve vezeti a Dominót. A megelőző tizenhárom idényben nem kellett azzal foglalkoznia, hogy esetleg felállítják, hiszen általában sikert sikerre halmozott. Hanem az elmúlt hetekben nem jutott eszébe az a lehetőség, hogy esetleg elköszönnek öntől?
– Nem. Olyan sok veresége nincs ennek a csapatnak, és messze van még az idény vége. Soha nem foglalkoztatott ez a probléma, már csak azért sem, mert nagy szerepem van abban, hogy a Domino ott tart, ahol. Nyertünk úgy, hogy nem voltak válogatottjaink, aztán úgy, hogy érkezett kettő, majd úgy is, hogy újabb három. Az kétségtelen, rendkívül nehéz lesz megvédeni a bajnoki címet, elvégre a Vasas is komoly áldozatokat hozott az erősítés érdekében, az Euroligában pedig már nem hibázhatunk. Ennek ellenére azt mondom, április-májusban kapunk választ a fontos kérdésekre. Aki akkor észnél lesz, az győz – az eddigiekből túl sok mindent nem lehet levonni, csupán jelzésértékűek a történések. Igaz, talán az is, hogy nemrég hosszabbították meg újabb három évvel a szerződésemet.
– Decemberben, a BVSC-Brendon elleni Szuperkupa-vereség után egyszer már jelzett klasszisainak, hogy ideje összeszedni magukat.
– Így van, később beszélgettünk egy jót, s azóta sok minden változott. Tény, addigra teljesen kizsigerelődtek, tizenegy hónapot dolgoztak, mindenütt meg kellett felelniük, a magyar bajnokságban, az Euroligában, három világversenyen: ötből négy esetben döntőig jutottak, háromszor nyertek is. Épp ezért érthető, hogy az év végére tele lett a hócipőjük. A pihenő jót tett nekik, az azt követő kissé más jellegű munka is, ez látszott a BVSC elleni nyitányon és a Volgográd ellen. A Vasassal szemben három negyedig állt a zászló, utána elkövettek néhány hibát, amit nem lett volna szabad, igaz, a játékban benne van. Nagyjából ennyi. Nyugodtan dolgozunk tovább, vasárnap a Herceg Novi ellen megint meg lehet mutatni. Szerintem meg fogjuk!