Mérföldes lépést tett a Vasas

Vágólapra másolva!

2004.02.21. 21:44

Címkék

Fodor Rajmund szombaton, a szuperrangadó napján töltötte be a 28-at, s mondani sem kell, milyen szülinapi ajándékra vágyott& Egy árnyék vetült a jeles napra: esetleges vereségével a Honvéd gyakorlatilag lemondhat az alapszakasz megnyerésének lehetőségéről, mindemellett rossz előjelnek számított az egyik center, Bárány Attila hiánya. Ôt nem is nevezte Kovács István.

Mindennek ellentmondva a piros-fehérek alaposan meglepték a még csak ébredező Vasast, különösen a Kószt helyettesítő Németh Zsoltot. Alig telt el fél perc, Szívós messziről megeresztett, vízen szántó labdája fogott ki a hálóőrön, kevesebb mint egy perc múltán pedig Vári ugyancsak gólt eredményező lökete indult útjára maratoni távolságból. A Vasast kísértette az Olympiakosz elleni Euroliga-meccs, s ha Molnár szemre is tetszetős csavarja nem a lécet repeszti meg, igencsak megszaporodtak volna a gondjai az angyalföldi gárdának. A bal szélre tévedő Steinmetz Barna még időben szépített, aztán Molnár gyorsan megbüntette: a vendégek bekkjéről szaporította a Domino találatainak számát (3–1). A játékvezetők igyekeztek a nemzetközi stílusnak megfelelni, éppen ezért meglehetősen kevés kiállítást ítéltek. Az elsőt négy perc után jegyezhettük fel, amikor is Várit küldték ki, Varga Tamás pedig értékesítette a fórt. Steinmetz Barna méretes bombájával már egyenlő volt az állás (3–3), de mert nem így maradt, azért Kiss Gergő (vitatható) faultja és Madaras előnygólja tehető "felelőssé".

Varga Tamás mindkét gólját eksztázisban ünnepelte, de gólértékű volt az általa kiharcolt négyméteres is az utolsó negyedben (fotó: Meggyesi Bálint)

Akárcsak a kezdésnél, másodjára is a Honvéd hozta el a labdát a ráúszásnál, és az idényben brillírozó Szívós mintegy nyolc méterről kiemelkedve nagy gólt ragasztott Németh kapujába. Érdemes volt oda is figyelni, ahol még a közelben sem lehetett labdát látni, hiszen szikrázó belharcok forrósították a hangulatot. Varga Zsolt Bereczkivel, később Kiss Gergővel mutatott be vízibalettet durvább kivitelben, ám a bírók nem akartak élni a kettős kiállítás lehetőségével. A Vasasból első alkalommal a 13. percben állítottak ki játékost, mégpedig Steinmetz Barnát. Molnár be is húzta Kiss Gergő passzát, aztán Kásás látványos kapáslövéssel egyenlített, ugyancsak fórban (5–5). Molnár ekkor pihent és Bárány távollétében Sugár (vagy éppen más) helyettesítette centerben. Egy kipattanó után Paján alaposan átvágta Gombost, és újra előnyt szerzett a Honvédnak (6–5), Kásás Zoltán pedig keményen leszidta játékosát.

Kapitányi kommentárok a második emeletrôl

„Tessék, mindenki elfoglalhat kényelmesen egy ablakot, az az egy hátrány, hogy nem látszik az óra” – néz körbe elégedetten Kemény Dénes, miután megérkezünk a szinte kihalt második emeletre. A szövetségi kapitánynak bejáratott helye ez a Kôér utcában: e magasles fejedelmi pozíció.
„Barna köti a gatyáját, Papesz meg a bal hüvelykujját fájlalja, azaz rögtön elkezdték egymást gyötörni” – mosolyog az elsô támadást záró Vasas-középkezdésnél, avagy a válogatott kulcsembereinek, Steinmetznek és Molnárnak még a rejtett rezdüléseit is látja. Az összecsapás amúgy azonnal felpörög, szinte nincs olyan akció, amelyet ne kommentálna. „Varga Tominak nehéz ítélni, mert hiába tör be jól, a zsűriasztal felé néz a feje.” „Gergely Pista talán védhetett volna, ha gyorsabban helyezkedik Barna lövésénél.” „Kása csuklóján nem látszik, hogy fájna neki.” „Szép lövés volt, de nem reális: itt leér a lábuk, könnyebben fel tudnak jönni.” „Persze hogy elment a labda Gergô mellett, hiszen az ember irányába mozgott: nyáron azt gyakoroltuk, hogy a keresztpassznál nem a lövô, hanem a kapufa felé lép blokkolni, így jobban zárja a szöget” – ez utóbbinál már az ablaküvegen rajzol. Késôbb egy Molnár által behúzott fórnál hosszasan magyarázza a szakmában szintént „érdekelt” Kristóf fiának, hogy „Kása visszaléphetett volna Papeszre, amíg szállt a labda ki oldalra: ha visszateszik Rajminak, az emberének, ô akkor is odaért volna rá, Papesz elôl meg elhalászhatta volna a bejátszást.” Molnár egyébként szinte végigjátssza a mérkôzést, de „ez nem az olaszok elleni vébédöntô: súlyosabbak a bekkek, nincs annyi kiállítás.”
Élesedik a csata, a Domino sorban rontja a fórokat. „Hat–öt óta egyet lôttek be, az is egy lecsorgó volt. Érdekes, Szívós Marci remekel, de most kipattintotta a labdát a medencébôl. ” Késôbb kapufák. „Ez csak Katánál kapufa. Nincs ott, de valahogy mégis ott van” – mondja az ellenfelet megbabonázó angyalföldi kapusra, Németh Zsoltra. A Vasas eközben szép lassan elhúz. „Ennyi betegség és sérülés után ez nagyon meglökheti ôket a bajnokságban.”
Lassan vége. Szokás szerint a dudaszó már elmenôfélben éri a mestert. Meccsnézés rejtekhelyrôl, majd evakuálás nem sokkal a befejezés elôtt: ez hétéves módszere. Eddig működött.

A harmadik szakasz kevésbé volt eseménydús, noha Steinmetz Ádám centergóljára mindenki csettinthetett, és miután Vári és Varga Tamás is másodszor iratkozott fel a góllövőlistára, 7–7-re módosult az állás. Rengeteg helyzet maradt kihasználatlanul, például Madaras, Varga Dániel vagy éppen Szívós hibázott, és miután a végén Fodor is elrontotta az előnyt, döntetlennél következett el a negyedik felvonás.
A meccsen először hozta el a labdát a Vasas, és fél perc után először is vezetett. Történt, hogy Varga Tamás beforgatta Kovácsot, aki a szabályok keretein belül már nem tudta őt megakadályozni a ziccerbe kerülésben, a négyméterest pedig Madaras váltotta gólra (7–8). Innentől kezdve mintha megroggyant volna a címvédő, egyre kevésbé kontrollálta a találkozót. Steinmetz Ádám újabb (kontrafaultgyanús) centervillanásával már kétgólosra duzzadt a vendégek előnye, és ha Varga Tamás nem a kapufát döngeti meg… Egy kis remény még mutatkozott a Honvéd előtt: Vári szabadult meg a jobb oldalon, s miután Varga Zsolt későn lépett ki rá, kiszakította a hosszú sarkot. Valamivel több, mint két perc volt hátra, amikor Bereczkinek kellett kiállnia, Kásás Zoltán pedig időt kért. A fórt végigjátszotta a Vasas, ám Gergely védett, csakhogy pechjére Steinmetz Ádám ébredt először, és a kipattanót betuszkolta a hazaiak kapujába. Ekkor már érezhették a Vasas-szurkolók, hogy megvan a meccs (vele együtt gyakorlatilag az alapszakaszsiker), és mert a hajrában csak néhány tétova távoli kísérlettel próbálkoztak Birosék, a piros-kékek négy pontra növelték előnyüket a tabellán.

Hogyan tudtak felállni nehéz helyzetükből? – kérdeztük Varga Tamást.
– Pénteken komoly megbeszélést tartottunk, amelyen csak a csapattagok voltak jelen. Elhatároztuk, hogy ezúttal nem nehezítjük meg a saját dolgunkat, s úgy jövünk ki meccsből, hogy megnyerjük az alapszakaszt, s a rájátszásban nem a BVSC-vel kell megvívnunk. A Fradit két meccsen is le tudjuk győzni, így normálisan rá tudunk készülni a bajnoki döntőre. Vagyis legalább egy pontot akartunk szerezni, s hogy sikerült győznünk, abból nagy részt vállalt Németh Zsolt. Eleinte voltak hibái, de fantasztikusan talpra tudott állni. Nem tudom, hogy mostanában miért kezdünk mindig álmosan, de szerencsére még időben felvettük a versenyt.