Gyors és jobb volt a Honvéd

A másik oldalon mindenki harcedzett állapotban várta a rangadót, és azonos koreográfia szerint szerzett 2–0-s vezetést a bajnok Honvéd: mindkétszer Fülöpöt állították ki, és Kovács Olivér ugyanarról a helyről (kissé jobbról, közvetlenül a kapu közeléből) vette be Szécsi kapuját. Néhányan arra kapatták magukat, hogy biztos hazai győzelmet tippeljenek, ám előbb Varjas kontrából szépített, majd Nyéki tíz méterről megeresztett bombával egyenlített. A házigazda nem hagyta annyiban, mindenképpen előnnyel szerette volna kezdeni a következő felvonást. Ennek érdekében egy gyors lefordulást követően Biros kapott labdát a jobb kapufánál, és arcátlanul, Szécsi hóna alatt találta meg a rövid sarkot.
Az addig jól játszó Gór-Nagy a második negyed első percében felpörgette a karjait, és gyors sprintet követően 3–3-ra egyenlített, vagyis ebben a pillanatban még csak előjelét sem tapasztalhattuk az első tíz percben egyetlen fórhoz sem jutó BVSC súlyos vereségének. A Honvéd futószalagját Biros indította be, miután Kovács passzát értékesítette, majd Szabó Gábor és Vári összeakaszkodása ért páros kiállítást. Nem sokkal később Szabó revánsot vett, így fórba kerültek a piros-fehérek, Kiss Gergő pedig annak rendje és módja szerint bevágta. Fordulópontot jelentett, hogy a Kis Gábor által kiharcolt négyméterest Vincze kihagyta, s mikor Molnár levált Dabrowskiról, 6–3-ra alakítva az állást, valóban eldőlni látszott a találkozó.
Később sem változott semmi, így például harmadszor is a Honvéd hozta el a labdát a ráúszásnál. Már-már azt hittük, hogy ezen a meccsen elmarad a BVSC–Honvéd derbiket jellemző haddelhadd, ám a 17. percben folytatódott a hagyomány.

Előbb Gerendás György csapott rá egy nagyot a rajtkőre, ami Bátori játékvezetőnél – többek meglepetésére – piros lapot ért. A BVSC mestere ezután már csak kívülről figyelhette az eseményeket, és kénytelen volt tudomásul venni: a legutóbb felfüggesztett büntetése életbe lép, tehát öt meccset kénytelen sorozatban kihagyni. Mint ahogy máskor is, segítője, Derekas Szilárd vette át a csapat gardírozását, és őt is hamarosan stressz érte. Tudniillik Varjast (az indoklás: rúgás) is cserével végleg kiállították. A 8–3-as hazai előnynél következő utolsó szünetben Szécsi valóságos önkívületben próbálta felrázni csapatát, aztán Derekas is elmondta a taktikai utasításokat. Azt azonban ők sem tudták megakadályozni, hogy ne újra a Honvéd hozza el a labdát (immár negyedszer), ami valószínűleg a legkisebb gondnak számított. A kirobbanó erőben játszó, kedvére kontrázó Domino a harmadik gólját jegyző Biros révén immár hat találattal állt a vasutasok előtt (9–3). Az addig sem brillírozó BVSC végleg elvesztette a fonalat, Szécsi például rossz néven vette, hogy bravúrját követő szerelését (a kipattanót igyekezett elhalászni) szabálytalannak ítélték a játékvezetők, és el is mondta véleményét. Mindezt kiállítással "jutalmazta" Bátori bíró. Kis Gábor és Nyéki védte hátrányban a kaput, s miután hárítottak, gyorsan kontrázott csapatuk. Decker szerzett előnyt a másik térfélen, és a menetrend szerint érkező labdát gólra váltotta. Megjegyzendő, hogy több mint negyedórát követően (!) rezdült meg újra Gergely hálója. A végére még jutott egy Szívós- és egy Nyéki-gól, aztán elégedetten dőlhettek hátra a Honvéd szurkolói.
Ezúttal tehát elmaradt a két csapat múltját jellemző szoros küzdelem, a Honvéd egyértelmű javulásról tett tanúbizonyságot az őszi formához képest.

– Mit gondol, jogos volt a piros lapja? – kérdeztük Gerendás Györgyöt, a BVSC edzőjét.
– Abszolút nem érdekel a piros lap. Az már inkább, hogy ha széllel szemben végzi el a dolgát az ember, akkor olyan lesz… A Honvéd ellen meg még olyanabb.