Ajándék a világbajnok Spanyolországnak
Módfelett kiélezett meccseket láthatott a szépszámú publikum a B-csoportban. A horvátok meglepôen jól tartották magukat az olaszok ellen, sôt talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy a két pont megszerzése is a kezükben volt. 3–1-re vezettek Djuho fiai, aztán a harmadik negyed legvégén labdájuk volt a 6–4–hez is. Elbaltázták azonban a fórt, így a Bencivenga által vezérelt olaszok (a center három akciógólt szerzett!) erôlködve ugyan, de a végén bezsebelték a pontokat.
Nem úgy a spanyolok! Ballart és társai sehogy sem tudták felôrölni a Vk-ra már teljes csapattal érkezô görögöket, és bizony az 5–5-nek is inkább ôk örülhettek. Ôk, hiszen 5–4-es hátrányuknál szemet hunyt a bírópáros egy négyest érdemlô szabálytalanságnak a kapujuk elôtt, miközben a másik oldalon „megette” Molina színészkedését – a világbajnok így ajándék büntetôvel mentette ikszre a derbit.
További eredmények
B-csoport: Olaszország–Horvátország 6–5 (2–1, 1–2, 1–2, 2–0). Gólszerzôk: Bencivenga 3, Binchi, Rath, Angelni, ill. Vranjes 2, Herceg, Premus, Hinic. Spanyolország– Görögország 5–5 (2–1, 1–3, 1–1, 1–0). G: Ballart 2, I. Moro, Gómez, Sánchez-Torill, ill. George Afrudakisz 2, Szanta 2, Tomakosz
A-csoport: a Jugoszlávia–Egyesült Államok találkozót lapzártánk után játszották.
Átszunyókált negyedik negyed
Horkai György-góllal búcsúztunk, Molnár Tamás-góllal nyitunk&Montreali bajnokunk érte el az 1979-es belgrádi Világkupa utolsó magyar találatát (az almanach egy bődületes, tizenhárom méteres bombát jegyez), Gyarmati Dezső csapata 84-re páholta el Bulgária (&) legjobbjait.
Ajándék a világbajnok Spanyolországnak
Módfelett kiélezett meccseket láthatott a szépszámú publikum a B-csoportban. A horvátok meglepôen jól tartották magukat az olaszok ellen, sôt talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy a két pont megszerzése is a kezükben volt. 3–1-re vezettek Djuho fiai, aztán a harmadik negyed legvégén labdájuk volt a 6–4–hez is. Elbaltázták azonban a fórt, így a Bencivenga által vezérelt olaszok (a center három akciógólt szerzett!) erôlködve ugyan, de a végén bezsebelték a pontokat.
Nem úgy a spanyolok! Ballart és társai sehogy sem tudták felôrölni a Vk-ra már teljes csapattal érkezô görögöket, és bizony az 5–5-nek is inkább ôk örülhettek. Ôk, hiszen 5–4-es hátrányuknál szemet hunyt a bírópáros egy négyest érdemlô szabálytalanságnak a kapujuk elôtt, miközben a másik oldalon „megette” Molina színészkedését – a világbajnok így ajándék büntetôvel mentette ikszre a derbit.
További eredmények
B-csoport: Olaszország–Horvátország 6–5 (2–1, 1–2, 1–2, 2–0). Gólszerzôk: Bencivenga 3, Binchi, Rath, Angelni, ill. Vranjes 2, Herceg, Premus, Hinic. Spanyolország– Görögország 5–5 (2–1, 1–3, 1–1, 1–0). G: Ballart 2, I. Moro, Gómez, Sánchez-Torill, ill. George Afrudakisz 2, Szanta 2, Tomakosz
A-csoport: a Jugoszlávia–Egyesült Államok találkozót lapzártánk után játszották.
Módfelett kiélezett meccseket láthatott a szépszámú publikum a B-csoportban. A horvátok meglepôen jól tartották magukat az olaszok ellen, sôt talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy a két pont megszerzése is a kezükben volt. 3–1-re vezettek Djuho fiai, aztán a harmadik negyed legvégén labdájuk volt a 6–4–hez is. Elbaltázták azonban a fórt, így a Bencivenga által vezérelt olaszok (a center három akciógólt szerzett!) erôlködve ugyan, de a végén bezsebelték a pontokat.
Nem úgy a spanyolok! Ballart és társai sehogy sem tudták felôrölni a Vk-ra már teljes csapattal érkezô görögöket, és bizony az 5–5-nek is inkább ôk örülhettek. Ôk, hiszen 5–4-es hátrányuknál szemet hunyt a bírópáros egy négyest érdemlô szabálytalanságnak a kapujuk elôtt, miközben a másik oldalon „megette” Molina színészkedését – a világbajnok így ajándék büntetôvel mentette ikszre a derbit.
További eredmények
B-csoport: Olaszország–Horvátország 6–5 (2–1, 1–2, 1–2, 2–0). Gólszerzôk: Bencivenga 3, Binchi, Rath, Angelni, ill. Vranjes 2, Herceg, Premus, Hinic. Spanyolország– Görögország 5–5 (2–1, 1–3, 1–1, 1–0). G: Ballart 2, I. Moro, Gómez, Sánchez-Torill, ill. George Afrudakisz 2, Szanta 2, Tomakosz
A-csoport: a Jugoszlávia–Egyesült Államok találkozót lapzártánk után játszották.
Rég volt, szép volt.
Mindazonáltal van még egy kellemes emléke Belgrádról a magyar vízilabdának – igen, 1973, az első világbajnokság. Az első és egyetlen vb-diadal. Szóval kisebb-nagyobb viszontagságok ide vagy oda, ne szomorkodjunk, hogy ide szólított bennünket a kötelesség…
Reményeinket persze elsősorban nem a múlt, hanem a jelen táplálja. A jelen, Kemény Dénes gárdája, a vezír kissé átalakult, tettrekész, a tavalyi esztendő után méginkább sikerre éhes, sikerre predesztinált társasága. A hazai drukkerek naná, hogy az ellenfélnek, a barátnak, Oroszországnak szorítanak, a pulpituson először feltűnő Szécsi Zoltán csak mosolyog a fülsiketítő füttyszó hallatán.
Rögvest az első kapujára menő lövésnél is biztos a dolgában – sajnos ezúttal alaptalanul: Stratan fórból leadott kísérletét két kézzel próbálja hárítani, sikertelenül. Keményebb fából faragták persze annál, mintsem ettől elmenne a kedve, Jerisov veszélyes bombáit teszi ártalmatlanná. Elöl egy ideig akadozik a gépezet, aztán hirtelen beindul a nagyüzem.
A tudósításunk elején említett Molnár Tamás helyezi be Benedek Tibor álompasszát, majd Kiss Gergő percei következnek. A Domino klasszisa előbb kiharcolja, majd kíméletlenül gólra váltja a kiállítást. A "Miként kell fordítani 0–1-ről sebtiben 2–1-re” játék szebb is lehetne, ám elég egy elhamarkodott zsuga a társnak (Kásástól Várinak), csapkod rögtön az orosz kéz, amely a nagy fröccsben el is sodorja a labdát a támadó elől.
Az árát meg is fizetjük rendesen: Stratan felettébb szerencsés találata jelzi, egy pillanatra sem lankadhat a figyelem, mert amíg esélyt érez Kabanov mester alakulata, nehéz, iszonyatosan nehéz lesz a csata.
Második negyed. Mint az első. Kőkemény orosz védekezés, lőni szinte képtelenség. Megy a bruszt itt is, ott is, nehezen találják a felek a szoros védekezés ellenszerét.
A medence szélérôl
- Amikor a magyar–szerb határtól mintegy öt kilométernyire, immáron jugoszláv felségterületen a magyar csapatot szállító busz elé vágódott egy szirénázó rendôrautó, mindenki azt hitte, ez a szokványos hatósági kalandsorozat elsô, ötven-száz eurós epizódja. Régi szokás, hogy a külföldi rendszámú járműveket okkal, ok nélkül megbírságolják a helyi erôk, reklamálni pedig nem nagyon érdemes, elvégre egyelôre csak mokkáskanállal fogyasztják errefelé a demokráciát. Hanem ezúttal kellemesen csalódnunk kellett a plávikban: a rendôrautó beállt a busz elé, s attól kezdve fékezés nélkül, egyenletes sebességgel lehetett a belgrádi szállodáig száguldani. A helyiek ugyanis megadták a módját: a Világkupát szeretnék felhasználni arra, hogy megmutassák, helyük van a világ kultúrországaira tűzô nap alatt, így aztán az összes résztvevôre úgy vigyáznak, mint a szemük fényére. Többek között ezért jöhetett a magyar delegáció rendôri felvezetéssel – 220 kilométeren keresztül.
- Az egykoron a város ékességének számító, a saját prospektus szerint „de luxe” kategóriába sorolt Hotel Jugoslavija szolgál mind a nyolc együttes szálláshelyéül (Világkupákon rendre egy fedél alá terelik a komplett mezônyt). Nem mondhatni, hogy a minôsítésben szereplô mind a négy csillagra rászolgál a szálló (a szentesi megálló során megismert tündéri panzió szobái például verik az ittenit), mindazonáltal nehéz volna rásütni, hogy kényelmetlen. Sôt az bizonyos, hogy a magyar együttes valamennyi játékosa békében alhat a város zajosabb részétôl amúgy is távol esô hotelben: még a társ horkolása sem ébresztheti fel a mieinket. Azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs szobatárs: egészen egyedi módon mindenki egyágyas szobát kapott.
- A dolgozó-nem dolgozó emberek aránya húsz a nyolcvanhoz – legalábbis a Tasmajdan-uszodában. A Vk helyszínéül szolgáló legendás létesítmény felújítása még a rajt elôtti utolsó napon is zajlott, habár nem gôzerôvel, elvégre négyszer annyian nézelôdtek, mint ahányan az utolsó simításokat végezték. Az öltözôket még festették, a lelátón szögeltek, különféle irdatlan nagyságú dobozokat cipeltek föl s alá; ezt látván Kiss Csaba a maga egyedi stíljében csak annyit kérdezett: „Te, ezek szombaton tudták meg, hogy ôk rendezik?”.
- Távol álljon tôlünk, hogy egy ördögöt ábrázoló freskót készítsünk rögvest az elsô napon, de a Duna szintje és a part teteje között nincs több egy méternél. No most a csapatoknak otthont adó szálloda a folyó mentén fekszik, ám nyomát sem látni annak, hogy a helybéliek nagyon fel lennének indulva a közelgô árhullám miatt. Persze, tudjuk, minél lejjebb van egy város a Duna vonalán, annál visszafogottabb dózist kap, no de ha Budapesten három métert nôtt a vízszint, abból tán Belgrádnak is marad plusz két méter, ami épp elég arra, hogy a folyó megjelenjen az ebédlôben és a hallban. Csekély vigasz, hogy eztán a konyhában sertés helyett halban utazhatnának…
- Az elsô versenynap délutánján, három után nem sokkal egy meghitt, kétperces áramszünet állította meg a Tasmajdan-komplexum életét. Minimum érdekesnek tetszô kérdés: mi van, ha mindez egy meccs kellôs közepén történik?
- Amikor a magyar–szerb határtól mintegy öt kilométernyire, immáron jugoszláv felségterületen a magyar csapatot szállító busz elé vágódott egy szirénázó rendôrautó, mindenki azt hitte, ez a szokványos hatósági kalandsorozat elsô, ötven-száz eurós epizódja. Régi szokás, hogy a külföldi rendszámú járműveket okkal, ok nélkül megbírságolják a helyi erôk, reklamálni pedig nem nagyon érdemes, elvégre egyelôre csak mokkáskanállal fogyasztják errefelé a demokráciát. Hanem ezúttal kellemesen csalódnunk kellett a plávikban: a rendôrautó beállt a busz elé, s attól kezdve fékezés nélkül, egyenletes sebességgel lehetett a belgrádi szállodáig száguldani. A helyiek ugyanis megadták a módját: a Világkupát szeretnék felhasználni arra, hogy megmutassák, helyük van a világ kultúrországaira tűzô nap alatt, így aztán az összes résztvevôre úgy vigyáznak, mint a szemük fényére. Többek között ezért jöhetett a magyar delegáció rendôri felvezetéssel – 220 kilométeren keresztül.
- Az egykoron a város ékességének számító, a saját prospektus szerint „de luxe” kategóriába sorolt Hotel Jugoslavija szolgál mind a nyolc együttes szálláshelyéül (Világkupákon rendre egy fedél alá terelik a komplett mezônyt). Nem mondhatni, hogy a minôsítésben szereplô mind a négy csillagra rászolgál a szálló (a szentesi megálló során megismert tündéri panzió szobái például verik az ittenit), mindazonáltal nehéz volna rásütni, hogy kényelmetlen. Sôt az bizonyos, hogy a magyar együttes valamennyi játékosa békében alhat a város zajosabb részétôl amúgy is távol esô hotelben: még a társ horkolása sem ébresztheti fel a mieinket. Azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs szobatárs: egészen egyedi módon mindenki egyágyas szobát kapott.
- A dolgozó-nem dolgozó emberek aránya húsz a nyolcvanhoz – legalábbis a Tasmajdan-uszodában. A Vk helyszínéül szolgáló legendás létesítmény felújítása még a rajt elôtti utolsó napon is zajlott, habár nem gôzerôvel, elvégre négyszer annyian nézelôdtek, mint ahányan az utolsó simításokat végezték. Az öltözôket még festették, a lelátón szögeltek, különféle irdatlan nagyságú dobozokat cipeltek föl s alá; ezt látván Kiss Csaba a maga egyedi stíljében csak annyit kérdezett: „Te, ezek szombaton tudták meg, hogy ôk rendezik?”.
- Távol álljon tôlünk, hogy egy ördögöt ábrázoló freskót készítsünk rögvest az elsô napon, de a Duna szintje és a part teteje között nincs több egy méternél. No most a csapatoknak otthont adó szálloda a folyó mentén fekszik, ám nyomát sem látni annak, hogy a helybéliek nagyon fel lennének indulva a közelgô árhullám miatt. Persze, tudjuk, minél lejjebb van egy város a Duna vonalán, annál visszafogottabb dózist kap, no de ha Budapesten három métert nôtt a vízszint, abból tán Belgrádnak is marad plusz két méter, ami épp elég arra, hogy a folyó megjelenjen az ebédlôben és a hallban. Csekély vigasz, hogy eztán a konyhában sertés helyett halban utazhatnának…
- Az elsô versenynap délutánján, három után nem sokkal egy meghitt, kétperces áramszünet állította meg a Tasmajdan-komplexum életét. Minimum érdekesnek tetszô kérdés: mi van, ha mindez egy meccs kellôs közepén történik?
Makszimov kapus szemei is vérben forognak, dumál, irányít, mondom, érzik az esélyt. Molnárról és Bárányról is kiküldik a védőket, ám Benedek Tibi kétszer sem jár szerencsével (ahogy Makszimov átért a kapásoldalról…), illetve Kiss Csaba kezéből csúszik ki a labda.
Nem, nem és nem (Benedek egy az egyes megúszását védi a kapus) – igen, igen, igen (ugyanő másodszorra végre nem hibázik)!
Kemény Dénes higgadt a szünetben, Kabanov úgyszintén. Pedig alaposan spannolják őket a fiúk: pontatlan paszszok növelik az adrenalinszintet, az őrületes szorításban elég egy apró, nüansznyi baki, lehet fordulni. Fordulnak. Rengeteget. Le föl, föl le. Hogy ez mennyire kimerítő, azt a cserénél mérhetjük le igazán: az oroszoknál a kiúszók mellben igyekeznek a pad felé…
Ez momentán nem rossz jel. És ez sem! Szécsi mindent véd, Jacev vagy Jerisov, édes mindegy.
"Ilyen egyszerű” – tárja szét a kezeit kapitányunk, midőn Kiss Csaba két lóba után a teljes védelmi falat elsülylyeszti. Előtte Kiss Gergő és Kásás Tamás sem jár el másként, így nyugodtan aposztrofálhatjuk: ez bizony már 6-3!
Ez meg már 6–5… Hát még mindig nem adták fel? Hát még mindig bírják?
Nálunk két kontra (miért…?), náluk két gól. Kozlov és Zinnurov a tettes, már négy perc sincs vissza.
Mi lesz itt, te jó ég?!
Ááááá. Kettős fórban még kornerig sem jutunk (Benedek lő a falba), szimpla előnyben pedig Kásás trafál mellé. Szokatlan hibák.
Ôk meg jönnek, mint az oroszok, naná, hisz oroszok. Szécsi sokat véd, de Kozlov löketénél tehetetlen. Egy perc, 6-6. 6–3-ról…
A hátralévő hatvan másodperc már tényleg rémálom: Kásás lő, Makszimov véd, Kásás visszahúz, Tulga fütyül. Kiállítás. Már a döntetlenért szorítunk. Időkérés. Adogatás. "Megvagyunk!”, de hiába. Zinnurov a szélről pontos. Hihetetlen. 6–7. Az annyi mint 0–4-es széria…
A maradék nyolc másodperc semmire sem elég. Az azt megelőző huszonhét minutumnak kellett volna annak lennie… Elaludtak, de még lesz idejük felébredni.
Mestermérleg
Alekszandr Kabanov: – Örülök. Nagyon nagy meccs volt.
Kemény Dénes: – Négyéves veretlenségi sorozatunk szakadt meg az oroszok ellen, ráadásul épp egy nagyon fontos pillanatban. Remélem, elég lesz huszonnégy óra arra, hogy azokban a játékosokba, akik ennél sokkal jobban tudnak vízilabdázni, lelket öntsek.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik
origo.hu
Kamarás Iván megrázó dolgokat mondott Tompos Kátya haláláról
nemzetisport.hu
Dárdai Márton kezd bal oldali belső védőként Dublinban
borsonline.hu
Mintha egyenesen Zámbó Jimmyt hallanánk: A Király hangszínén énekel a 19 éves magyar tehetség
hirtv.hu
Ennek nem fog örülni Kern András
ripost.hu
Nem erre számítottunk: Kőgazdag Csabi végre válaszolt Jákob Zolinak
mandiner.hu
Magyarország miatt indulnak szabadságra a spanyolok – teljesen kiakadtak
nemzetisport.hu
Keddi sportműsor: Dublinban játszik Írországgal a magyar válogatott felkészülési mérkőzést
origo.hu
Tíz év után válik a magyar énekes
nemzetisport.hu
A második félidőben indultak be az angolok, Albánia is három gólt szerzett
nemzetisport.hu
Biztos playoff-kört és későbbi kezdést jelent a Ferencvárosnak a Real Madrid BL győzelme
nemzetisport.hu
Felkészülés: Németország–Ukrajna
nemzetisport.hu