„Zach Parise, Patrick Kane, Bobby Ryan, Erik Johnson – eljött a ti időtök; ti vagytok az új Mike Modano, Keith Tkachuk, Bill Guerin és Chris Chelios" – az ESPN televíziós csatorna internetes oldala ezt az útravalót adta az amerikai válogatottnak a vancouveri olimpia hokitornájára.
Aztán már a férfitorna nyitó meccsének első harmadában kiderült: Bobby Ryannek biztosan eljött az ideje Vancouverben. Hogy ezt éppen „hétköznapi" csapattársa, az Anaheim Ducks kapusa, Jonas Hiller bánta? Istenem… Az amerikai csatár a 19. percben egy lecsorgó korongot vágott a svájci kapuba, és ezzel elindította a gólgyártást a 2010-es téli olimpián. Ryannek van érzéke az ilyen antrékhoz: nem csupán élete első olimpiai meccsén, hanem első NHL-es fellépésén is gólt szerzett, 2007. szeptember 29-én a Los Angeles Kings ellen köszönt be a londoni szezonnyitón.
A második harmadban aztán Ryan sortársából Ryan sorstársa lett, ha úgy tetszik, David Backes is megszerezte első gólját Vancouverben. A St. Louis Blues csatára bizonyította, óriási sebességbeli különbség van az NHL és a többi liga között, egész pályás szólógólja után alakult 2–0-ra az eredmény. Rá három percre Ryan Malone megszerezte az olimpia első emberelőnyös gólját is (az assziszt egy másik Ryané, Sutteré volt), ettől kezdve pedig tényleg jogos volt a meccs elején csak itt-ott feszegetett kérdés: „Mennyi lesz közte?"
Végül csak kettő lett, az amerikaiak ugyanis szövetségi kapitányuk, Ron Wilson torna előtti ígérete dacára látványosan lefékeztek, és „üttettek" egy gólt a svájciakkal. Pontosabban ütöttek helyettük, mert Ryan Miller a saját kapujába szerencsétlenkedte a korongot.
| FÉRFI JÉGKORONG A-CSOPORT, 1. FORDULÓ Egyesült Államok–Svájc 3–1 (1–0, 2–0, 0–1). G: B. Ryan (19.), Backes (26.), R. Malone (29. – emberelőny), ill. Wick (50. – ee.) |
