Vízilabda: együtt tervezik a jövőt a legígéretesebb ikerpárok

A hazai vízilabda-történetben több testvérpár alkotott már maradandót, és a jelenlegi utánpótlásban is játszanak olyan ígéretek, akik kéz a kézben halmozhatják majd a sikereket. Ezúttal azokat a reménységéket mutatjuk be, akik dupla erősítést jelentenek klubjaiknak, és olyan szoros a kötelék közöttük, hogy el sem tudják képzelni magukat a testvérük nélkül a vízben. Íme, három ikerpár a medencéből!

FELOSZTOTT TEREP

A 14 éves Kardos Dominika és Laura a Dunaújváros gyermek-, valamint serdülőegyüttesének pillére. Hogy a korosztályukban valóban a legjobbak közé tartoznak, azt nemcsak a csapatukban betöltött szerepük, hanem a statisztikák is igazolják.

Kardos Dominika (balra) és Laura FORRÁS: DFVE

„Azért választottuk a pólót, mert anya is nagyon jó volt benne, és úgy gondoltuk, mi is megpróbáljuk elérni mindazt, amit ő” – avat be a kezdetekbe Dominika, aki szerint igen inspiráló, hogy édesanyjuk, az Eb-ezüstérmes Kardos Krisztina egyúttal az edzőjük is. A családban tehát nemcsak otthon, hanem az uszodában is gondosan el vannak osztva a teendők.

„Én vagyok a csapatkapitány, én szerzek labdát, Lau pedig befejezi a helyzeteket, remélhetőleg góllal – folytatja Dominika. – A testvérem jobb úszó nálam, de nekem az edzésen mindig elmegy a kedvem, ha előttem halad, így igyekszem utolérni. Másban meg én vagyok a jobb, akkor pedig ő szeretne felzárkózni. Jó hatással vagyunk egymásra, bár otthon apró dolgokon is össze tudunk veszni, és akkor általában nagy verekedés a viták vége.”

„A vízben megérezzük, mit szeretne a másik, és ebből sok előnyünk származik – mondja Laura. – Ugyanakkor azt is elsőként vesszük észre, ha a másikunknak bármilyen baja van. Az iskolában is segítjük egymást. Én inkább matekból vagyok jó, ő a nyelvekből.”

„Ismerjük egymás erényeit és gyengepontjait is – összegez Dominika. – Nem is tud is tudnánk mit kezdeni egymással ellenfelekként… Együtt vagyunk jók a vízben, és együtt szeretnénk elérni a céljainkat is. Mindenekelőtt azt, hogy bekerüljünk a korosztályos válogatottba.”

JOBB ÉS BAL

A Szegedi Vízipóló Suli serdülőcsapatának igazi erősségei a háromszoros olimpiai bajnok center, dr. Molnár Tamás fiai. A 15 éves Benedek Manó és Lóránd Hugó számára hamar egyértelművé vált, hogy ők is a medencében képzelik el a jövőjüket.

Molnár Benedek Manó (balra) és Lóránd Hugó FOTÓ: BALOGH LÁSZLÓ

„Mindenképpen olyan sportágat akartunk űzni, amelyben együtt lehetünk sikeresek, és nem utolsó sorban apa is ebben tud a legtöbbet segíteni – mondja Manó. – Az természetes, hogy a vízben mindkettőnk jobb akar lenni a másiknál.”

„Túlzott rivalizálás viszont már csak azért sincs közöttünk, mert én jobbkezes vagyok, ő meg bal-, és más poszton is játszunk – veszi át a szót Hugó. – Ha összeveszünk, az csak azért van, mert Manó megeszi az ebédemet!”

A srácok tavaly év végén az ob I-ben egyszerre mutatkoztak be. A járvány miatt finoman szólva is tartalékos felnőttcsapat a Honvéd otthonában nagyarányú vereséget szenvedett, de a szegediek két gólját a Molnár ikrek szerezték.

„Eléggé izgultunk, de végig biztattuk egymást” – emlékszik vissza Manó, aki a Szeged első gólját lőtte azon a meccsen.

„Amikor láttam, hogy gólt dobott, persze, hogy eszembe jutott, nem szabad lemaradnom – reagál Hugó. – Összességében remekül kiegészítjük egymást, és nem is tudom elképzelni, hogy más-más csapatban játsszunk.”

NINCS EGY KETTŐ NÉLKÜL

A 18 éves Alaksza Dóra és Noémi az általános iskola ötödik évfolyamáig még külön osztályba járt. Aztán, amint elkezdett pólózni a testvérpár, osztálytársak és elválaszthatatlanok lettek. A korosztályos válogatott lányok a BVSC-ben kezdtek, és még ifiként váltak meghatározó tagjaivá a zuglói ob I-es csapatnak.

Alaksza Dóra (balra) és Noémi FOTÓ: DOBOS SÁNDOR/MVLSZ

„Senkiben nem bízom meg annyira a csapatban, mint az ikertestvéremben – mondja Dóra. – Sokszor tudjuk, érezzük előre, hogy mit akar a másik. Az egyik mérkőzésen Noncsi úgy adott egész pályás passzt, hogy én nem láttam, mi történik, csak azt éreztem, meg kell fordulnom. Tökéletes tempóban jött a labda, és kapásból el is lőttem. Emlékezetes jelenet volt. A szívünkön viseljük egymás dolgait. Volt, hogy Noncsinak betörték az orrát meccs közben, de én talán rosszabbul lettem, mint ő.”

„Bár ikrek vagyunk, sok mindenben különbözünk egymástól – véli Noémi. – Például külsőre is máshogy nézünk ki, de főként emberileg nem hasonlítunk. Hogy ez mit jelent? Hát én sokkal jobb vagyok! A viccet félretéve, igazi támaszai vagyunk egymásnak, mindig minden helyzetben számíthatunk a másikra. Ez a medencében különösen jól jön.”

„Az ikreknél az egyik mindig jobban ragaszkodik a másikhoz – mondja újra Dóra. – A mi esetünkben ez én vagyok. Már ki is jelentettem, hogy csak addig űzöm ezt a sportágat, amíg a testvéremmel játszhatok. Együtt kezdtük, együtt is visszük végig!”

További korosztályos hírekVÍZILABDÁBANa sportági aloldalunkon