Labdarúgás: a fejlődés vagy az eredményesség a fontosabb up-korban?

Nemrégiben a Dinamo Zagreb akadémiájának – amelyen annak idején mások mellett Luka Modric is pallérozódott – alelnöke, Ivan Kepcija egy interjúban kitért a horvátok utánpótlás-neveléssel kapcsolatos elveire, hitvallására. Többek között azokról a fiatal labdarúgókról is szót ejtett, akik a képességeik alapján ígéretes sportolók, de fizikai paramétereik még nem érik el a korosztályuk átlagos szintjét, így ezen a téren – érthető módon – hátrányban vannak. Kepcija azt hangsúlyozta, hogy a Zágrábban ez nem veszélyezteti a csapatba kerülést, ugyanis az elsődleges cél nem az, hogy a korosztályos együttesek sikeresek legyenek, hanem, hogy a tizenévesek megfelelő ütemben fejlődjenek, megedződjenek, és a húszas éveik elejére klasszis futballistákká váljanak.

A tehetség és az alkat a fontos, a fizikai tulajdonságok fejleszthetők  •  Forrás: sandorkaroly.hu

Ez a hozzáállás persze nem egyedülálló, sőt nem is új keletű a labdarúgásban; a háromszoros aranylabdás Johan Cruyff is ugyanezt az elvet vallotta. Nem is akárkinek szavazott bizalmat hasonló alapon a Barcelona vezetőedzőjeként: ő karolta fel azt a Pep Guardiolát, akiről mindenki más már lemondott, mondván „cingár, és egy fejpárbajt sem tud megnyerni”. Ha nincs a holland legenda, a játékosból később sikeredzővé váló katalán biztosan valahol a másodosztályban végzi. Cruyffnak (akinek aktív játékosként „El Flaco”, azaz „Vézna” volt a beceneve) bejött a húzás, és meg sem álltak Guardiolával a BEK-győzelemig, na meg a négy spanyol bajnoki címig.

A Dinamo-akadémia alelnöke a 15 évesek korosztályát említette nyilatkozatában, Guardiola azonban már 19 esztendős volt, amikor Cruyffnak köszönhetően csatlakozhatott az első csapathoz. Vagyis a két helyzet között van eltérés, hiszen a horvát példában az utánpótlásról van szó, míg a katalánban már a felnőttfutballba történő belépésről. A Újpest U19-es csapatának vezetőedzője, Véber György pontosan ezt emelte ki: nem mindegy, hogy a futballkarrier melyik szakaszáról beszélünk.

„Mi is hasonló koncepció mentén dolgozunk a klubnál. Szinte az összes csapatunkról elmondhatom, hogy a bajnokságuk korosztályához képest fiatalabb futballisták alkotják a keretet, minek következtében persze kiütközhetnek a fizikai különbségek. Ez az én U19-es gárdámra is igaz; jelenleg például egy 2006-os születésű srácot tesztelek. Úgy gondolom, amit a Dinamo alelnöke nyilatkozott, az a követendő példa, és tapasztalataim szerint a hazai klubok nagy része is próbálja ezt az elvet szem előtt tartani.”

Az újpesti szakember a korosztályos csapatok eredményességével kapcsolatban is elmondta a gondolatait.

„Tudom, hogy Zágrábban azért győzni is meg akarják tanítani a gyerekeket. Ugyanakkor idehaza mi már túlságosan is gyakran takarózunk azzal, hogy nem számít a végeredmény. Dehogynem számít! Csak nem minden áron. Szerintem ez igenis lényeges faktor a sportban. A horvát szakember amúgy szerényen fogalmazott, amikor azt mondta: a cél az, hogy a fiatalok huszonegy éves korukra váljanak kész játékosokká. Tudniillik náluk jó néhány tizenhét-tizennyolc esztendős játékos is szerepet kap az első csapatban, majd hatalmas pénzekért külföldre igazol. A magyar labdarúgásban a felnőttfutballba történő belépéssel van komoly probléma. Sok helyen még az NB III-ban, vagyis az U19 és a nagy csapat közötti lépcsőfokot jelentő osztályban is idősebb, külföldi futballistákat játszatnak, gátolva ezzel a fiatalok fejlődését.”

Esterházy Mátyás, az EM Sports Consulting tulajdonosa, mások mellett Szoboszlai Dominik ügynöke hasonlóképpen látja a helyzetet.

„A zágrábi akadémia alelnökének kijelentése az utánpótlásra vonatkozott, és ebben a tekintetben Magyarországon sem érzek különösebb gondot. Az utóbbi időszakban pozitív változást, előrelépést tapasztalok a legnagyobb akadémiáknál, sokan játszanak a korosztályuknál feljebb, erősebb mezőnyben, ami mindenképpen dicséretes. Ám a Dinamónál erre épül egy másik fontos alapelv, ami a felnőttfutballba történő integrációval zárul. Ebben itthon nagy a lemaradás; bár sok helyen törődnek ezzel, sok helyen nem, vagy nem kellő mértékben.”

Esterházy az ügynökség szemszögéből is kifejtette a véleményét.

„Inkább az vesz el egy fiatal játékos értékéből, ha akcelerált. A fizikai elmaradottságot pozitívumnak kell tekinteni, hiszen ha egy tizenéves az erőnléti hiányosságai ellenére is komoly teljesítményre képes, akkor abban benne van a fejlődés lehetősége. Ez azonban nem egyszerű téma, hiszen ennek a bizonyos lemaradásnak különböző típusai léteznek. Ha például Sallói Dániel esetét vesszük: ő tizenöt évesen fizikailag elmaradt a társaitól, viszont látszott rajta, hogy kifejezetten jók az alkati tulajdonságai. Ahány játékos, annyi testfelépítés, és a reális értékeléshez minden szempontot külön meg kell vizsgálni.”

További korosztályos hírekLABDARÚGÁSBANa sportági aloldalunkon.