Kézilabda: a sérülések után Kuczora Csenge a visszatérés útján

„Hat éves voltam amikor elkezdtem kézilabdázni – kezdi el Kuczora Csenge mesélni, hogy kezdődött nála ez a szerelem. – Nagyon „labdás” gyerek voltam, mindig az volt a kezemben otthon. Különböző szinteken anyukám és apukám is kézilabdázott, ők vittek el engem először egy edzésre az Angyalföldi Sportiskolába. Ilyen fiatalon ez persze még nem hasonlít egy komoly tréningre, de ahogy telt az idő, látták rajtam, hogy van érzékem a sporthoz. Angyalföldön végigjártam a korosztályokat, majd onnan kerültem fel a Vasashoz. Tizenkét év után, 2018-ban váltottam először, akkor igazoltam a Vác csapatához, ahol azóta is játszom.”„Hat éves voltam amikor elkezdtem kézilabdázni – kezdi el Kuczora Csenge mesélni, hogy kezdődött nála ez a szerelem. – Nagyon „labdás” gyerek voltam, mindig az volt a kezemben otthon. Különböző szinteken anyukám és apukám is kézilabdázott, ők vittek el engem először egy edzésre az Angyalföldi Sportiskolába. Ilyen fiatalon ez persze még nem hasonlít egy komoly tréningre, de ahogy telt az idő, látták rajtam, hogy van érzékem a sporthoz. Angyalföldön végigjártam a korosztályokat, majd onnan kerültem fel a Vasashoz. Tizenkét év után, 2018-ban váltottam először, akkor igazoltam a Vác csapatához, ahol azóta is játszom.”

Nem kellett sok idő, hogy Csenge az utánpótláskorúak nemzeti csapatában találja magát.

„2014-ben kaptam először meghívót a magyar válogatottba, akkor az életkoromhoz képest eggyel idősebb korosztályba, hiszen a velem egyidőseknek még nincsen ilyen szintű megmérettetésük. Innentől kezdve szerencsére minden évben behívtak, aminek nagyon örültem.”

Pár éven belül a nemzetközi mezőnyt is meghódították, ráadásul több alkalommal is.

„A 2017-es győri Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon volt az első komolyabb siker, amelyben én is részt vehettem, ott aranyérmesek lettünk a válogatottal. Egy sikeres sorozatnak volt a kezdete ez a diadal: egy év múlva az ifjúsági világbajnokságon a döntőben kaptunk ki, ami akkor egy kicsit rossz volt a lelkünknek, most viszont már egyértelműen szép eredményként tekintünk rá vissza. A 2019-es magyarországi Európa-bajnokság első helye áll a szívemhez legközelebb, mivel előtte sérült voltam, ami miatt sokáig az sem volt biztos, hogy pályára tudok lépni a kontinensviadalon.”

A torna megnyerése mellett Csengét a legjobb védőjátékosnak is megválasztották a hazai rendezésű Eb-n.

Kuczora Csenge (balra) juniorként már bizonyított.  •  Fotó: MKSZ

„Sokat segítettek a társaim is, ez mindenképpen csapatmunka volt. Nagyon összekovácsolódtunk az együtt töltött idő alatt, szerintem ennek volt köszönhető a siker.”

A magyar női kézilabda-válogatottat négy éven át irányító Kim Rasmussen korábban a honi mezőny legtehetségesebb fiatal játékosnak nevezte Kuczorát, akit ez teljesen váratlanul ért.

„Természetesen nagyon meglepődtem, amikor először olvastam; nem hittem el, hogy egy ilyen fiatal gyerekre így tekintenek. Ez nyilván lehet teher is, húzóerő is – én inkább motivációnak fogtam fel. Minden nap azért küzdök, hogy be tudjam ezt teljesíteni, és igaza legyen.”

Csenge az Európa-bajnokság megnyerése után elmondása szerint nehezen tudta újra felvenni a fonalat.

„Nehezen indult az az idény számomra, de az idő előrehaladtával sikerült összeszedni magamat– ilyen tekintetben a legrosszabbkor jött a vírus, hiszen tavasszal emiatt megállt a kézilabdaélet is. A nyár folyamán ráadásul megsérültem, emiatt újra meg kellett műteni a térdemet, és azóta is rehabilitálok.”

Kevés olyan dolog van, ami jobban megkeseríti egy sportoló életét, mint a sérülések, ez az ő tekintetében hatványozottan igaz.

„Nehéz ezt feldolgozni, de szerencsére rengeteg segítséget kapok. A családom és a barátaim is mellettem állnak, ésrajtuk kívül is megvannak azok az emberek, akikkel ezt meg tudom beszélni.”

Bár a visszatérésre még várni kell, tudatosan készül a jövőre, és a legnagyobb céljairól továbbra sem tett le.

„Ebben a szezonban már sajnos biztos nem lépek pályára. Mivel ez a második ilyen sérülésem, sokkal óvatosabban kell kezelni, több munkát kell a felépülésbe, rehabilitációba fektetni. A terv az, hogy a következő idényt százszázalékosan kezdjem. Kisebb célok, lépcsőfokok vannak előttem: válogatottba bekerülni, világversenyre kijutni, ott jól szerepelni; ezek mind egymásra épülnek. Fokozatosan kell lépkedni előre.”

További korosztályos híreinkKÉZILABDÁBANa sportági aloldalunkon.