G. G. – utanpotlassport.huA még mindig csak 17 esztendős támadó Püspökladányban nőtt fel, ahol édesapja és keresztapja is futballozott. A család rengeteg mérkőzésre járt együtt, és a kislánynak megtetszett a játék, ezért a helyi – természetesen fiú- – csapatban kezdte pályafutását. Ezt követően Debrecenben három csapatban is futballozott, a DVSC női futsal csapatában először játszhatott együtt csak lányokkal.G. G. – utanpotlassport.huA még mindig csak 17 esztendős támadó Püspökladányban nőtt fel, ahol édesapja és keresztapja is futballozott. A család rengeteg mérkőzésre járt együtt, és a kislánynak megtetszett a játék, ezért a helyi – természetesen fiú- – csapatban kezdte pályafutását. Ezt követően Debrecenben három csapatban is futballozott, a DVSC női futsal csapatában először játszhatott együtt csak lányokkal.
„Ugyanakkor úgy éreztem, hogy ott nem tudok többet fejlődni, s mivel a Ferencvárostól megkerestek, a családommal úgy döntöttünk, elmegyünk egy próbajátékra, ami szerencsére jól sikerült – mondta Pusztai Sára, akinek a folytatás már korántsem sikerült ilyen jól. – Sajnos közbeszólt egy külső bokatörés, ami miatt több mint fél évet kellett kihagynom, ráadásul alapvetően vékony alkatú vagyok, ezért az ott kimaradt edzésmennyiség nagyon visszavetett, újra kellett építenem magam. Szerencsére sikerült a lehető legjobban felépülnöm, és 15 évesen bemutatkozhattam az élvonalban, ráadásul az Újpest elleni derbin rögtön gólpasszt adtam.”
A következő fél évet a Ferencváros fiókcsapatában, a Kókában töltötte, ahol rengeteg fiatal játékos kapott lehetőséget, azonban éppen ezért a győzelem ízét nemsokszor tapasztalta meg. „Ez nagyon nehéz időszak volt számomra, hiszen rengeteg vereséget szenvedtünk, és sok negatív hangvételű kritikát kaptunk. Dörnyei Balázs, a Ferencváros vezetőedzője ugyanakkor jelezte nekem, hogy számítana rám a nagycsapatban, és szívesen leigazolna, ami szenzációs érzés volt.”
A „nagy” FTC-be igazolva aztán újfent nehézségekkel kellett megküzdenie Pusztai Sárának: „Nehezen ment a beilleszkedés, fiatal vagyok, és nagyon frusztrált, hogy nem vagyok egy szinten a többiekkel. Azonban erről szól ez az egész, bele kellett tanulnom mindenbe, ráadásul nem sokkal később, tavaly nyáron több játékos érkezett hozzánk a Kókától, azaz ismerős arcok csatlakoztak a kerethez, akiket nagyon jól fogadtak a lányok.”
A fiatal támadónak a szezon első felében még nem ment annyira a játék, a tavaszi idényben azonban már sokkal kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtott: „Az elején nem tudtam koncentrálni, néhány dolog elvonta a figyelmemet, de szerencsére észbe kaptam, és a csapattársak is átsegítettek ezen az időszakon, kihozták belőlem a maximumot. A szezon második felében már majdnem minden meccsen kezdőként kaptam lehetőséget, ami nagyszerű érzés, hiszen tudom, hogy az edzőim és a társaim is bíznak bennem. Ugyanakkor még nehéz folyamatosan jó teljesítményt nyújtani. Például a DVTK elleni kupadöntőben nem ment úgy a játék, ahogyan szeretettem volna, most pedig megkaptam ezt a díjat... Nem szabad elhinnem, hogy egy csettintésre menni fognak a dolgok, rengeteget kell küzdenem.”
A Ferencváros 20 győzelemmel és egyetlen vereséggel toronymagasan zárta az élen az alapszakaszt, így a fináléban egyetlen legyőzőjével, a címvédő MTK-val találkozik. A kék-fehérek az elmúlt két évben esélytelenebbként hódították el az aranyérmet.
„Teljes mértékben bízom a csapatomban, nincs bennem félelem. A döntő nem azon fog múlni, hogy a következő edzésen mit csinálunk, hanem hogy egész évben mennyit dolgoztunk, s ez most kijön-e. Mindenkitől a maximumra van szükség, és ha megfelelőn tudjuk segíteni a másikat, ha nem zuhanunk össze mondjuk, amikor az ellenfél gólt szerez, akkor megszerezhetjük a bajnoki címet. Az előző két évben valami hiányzott, de most azt érzem, hogy szét fogjuk szedni az MTK-t. Legalábbis bízom benne.”
Mester a tanítványról, azaz Dörnyei Balázs Pusztai Sáráról:
„Két éve került a felnőtt csapathoz, azóta dolgozom vele együtt. A mostani idény elején folyamatos versenyben volt a helyéért idősebbekkel és fiatalokkal egyaránt, de a téli felkészülés során biztosította tagságát. Nagy barátságban van a labdával, mozgásdinamikája sokat javult. Amiben még fejlődnie kell, hogy taktikailag az első perctől az utolsóig fegyelmezettnek legyen, persze ilyen fiatalon még teljesen normális, ha valakinek hullámzik a teljesítménye. Szerencsére mentálisan nem nehéz a földön tartani, fáradtabb napjain egy picit többet kell noszogatni. Folyamatosan új kihívások elé kell állítani, és ki kell mozdítani őt a komfortzónájából. Azt gondolom, minden riválisánál jobb teljesítmény nyújtott, és egy pillanatra sem volt kérdés, hogy ő kapja majd ezt a díjat.”
További korosztályos híreink LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon.