Vívás: a 19 éves Bende Bence a rigai vk-ezüstről

Nagy Dávid és Andrásfi Tibor fogja közre az ezüstérmes Bende Bencét • Forrás: hunfencing.hu

Nagy Dávid és Andrásfi Tibor fogja közre az ezüstérmes Bende Bencét  •  Forrás: hunfencing.hu

K. T. I. - utanpotlassport.huBende Bencével, aVasas 19 esztendős párbajtőrözőjével a hazaérkezést követően beszélgettünk rigai élményeiről.

– Mikor hitted el, hogy jóhétvégéd lehet?
– A nap kifejezetten nehézkesen indult. A csoportból három győzelem mellett két vereséggel jutottam tovább, így már a 128-ba kerülésért is vívnom kellett. Ott igyekeztem nagyon összeszedni magam, hosszabban is melegítettem, hangolódtam. 15:7-re nyertem az első asszót a táblán, talán ez volt az egyik olyan pillanat, amikor elkezdtem érezni, hogy több is lehet ebben a napban, mint egy átlagos világkupa-hétvégén. A következő körben az észt Gedzo ellen kellett vívjak, akitől tartottam kissé. Több korosztályos Európa-bajnoki és világbajnoki helyezése is van, az ő legyőzése szintén jót tett az önbizalmamnak.

– Itt azonban véget is érhetett volna a verseny, hiszen a tizenhat közé kerülésért csupán egyetlen tussal tudtál nyerni a kazah Pavlov ellen.
– Szoros volt, de szerencsére egy-két tussal végig vezettem, és az utolsót is én adtam.

– Lelkileg melyik volt a legnehezebb asszód? A negyeddöntőre jutott egy amolyan testvérharc is, hiszen klubtársaddal Nagy Dáviddal kerültél szembe.
– Mindig különleges egy másik magyarral vívni a világversenyeken. Edzésen többnyire ő szokott nyerni, így tőle is tartottam valamennyire, ugyanakkor meg is könnyebbültem, mivel a helyem legjobb nyolc között ekkor már biztos volt. Ezúttal szerencsére fordult a kocka, s nekem sikerült nyernem. Pedig a hajráig ő vezetett, azt hiszem, 12:11-nél vagy talán 13:12-nél tudtam fordítani.

– Elődöntőbeli ellenfeledről, a svéd Svenssonról azt hallottam, hogy amolyan sötét ló volt. Nem nagyon lehetett tudni róla semmit, azt leszámítva, hogy ekkorra már két másik magyart is búcsúztatott.
– Én sem ismertem jobban. Még nem vívtunk egymással, de úgy álltam oda, hogy mégis csak a döntőért megyünk, biztos, hogy nem lesz könnyű, de ha már idáig eljutottam… Végig fej-fej mellett haladtunk, de többnyire nála volt az előny. Pár másodperccel a vége előtt tudtam egyenlíteni, és aztán hosszabbításban összejött ez a győzelem is. Azt viszont éreztem, hogy nagyon sokat kivett belőlem ez az asszó, meg az egész nap, így a döntőre teljesen kipurcanva érkeztem.

– Ezért tudott az amerikai mindjárt az elején meglépni?
– Ezért. Bár az asszó közben éreztem, hogy sikerülhet felzárkóznom, a végén csak megnyerte négy tus előnnyel. Ez bosszantott valahol. De így is nagyon örültem ennek az ezüstnek. Ez eddigi pályafutásom legjobb juniorvilágkupa-helyezése egyéniben, ráadásul nagyon jókor jött. Másnap pedig sikerült egy csapatbronzzal kiegészítenem, így azt hiszem, nem alakulhatott volna sokkal jobban a hétvége.

– Korosztályos Európa- és világbajnokként talán az a csapatbronz…
– Nem volt könnyű águnk. Előzetesen azt hittük, hogy a kazahok ellen majd sima meccset vívhatunk, de tévedtünk. Kifejezetten szívósak voltak, és csak az asszó második felére fáradtak el. A csehek ellen is lehetett volna simább. Aztán jöttek az amerikaiak, akik ezúttal túl nagy falatnak bizonyultak. Dél-Korea ellen viszont úgy érzem, felszabadultan, jól tudtunk vívni, és ez meg is látszik a bronzmérkőzés 45:35-ös végeredményén.

– Idén nyáron váltottál klubot, ahhoz képest kifejezetten jól fest, hogy az idény első világkupa-versenyén kettős dobogóval zársz.
– Nagyon örülök, hogy a Vasasba tudtam igazolni. Egyetemista lettem, így el kellett költözzek Szombathelyről, és el kellett hagyjam a klubomat is. Sokat gondolkodtam, de a Vasasban több ismerősöm, jó barátom is akadt, így ez is fontos szempont volt. Szerencsére edzőmmel, Halla Péterrel is egyre inkább megtaláljuk a közös hangot. Ez látszott meg a világkupán is. Bízom benne, hogy a folytatás sem lesz rosszabb.

– Mit tervezel elérni ebben a szezonban?
– Elsődlegesen a világkupában szeretnék minél több, jó helyezést gyűjteni. Még néhány dobogó, akár egyéniben, akár csapatban nagyon jó lenne. Emellett a felnőttversenyeken is igyekszem kihozni magamból a maximumot. Hogy ez mire lehet elég az Eb-ken, vébéken, még nem tudom. A következő világkupa-verseny decemberben lesz, most az a legfontosabb, hogy oda, ha lehet, még a mostaninál is jobb formában érkezzek.

További korosztályos hírekVÍVÁSBANa sportági aloldalunkon.