Jégtánc: Berecz Ilona és a szeretetteljes maximalizmus

Gy. Szabó Csilla– utanpotlassport.huPárizs. 1989. Engi Klára és Tóth Attila tökéletes kűrrel fejezi be a világbajnokságot. A híres Bercy sportcsarnok zsúfolásig megtelt nézőterén még a légy zümmögése is tisztán hallható. A francia közönség síri csenddel díjazza a magyar páros nagyszerű teljesítményét. A tét óriási. A jégtáncban vezető két szovjet kettős utolérhetetlen, a harmadik hely sorsa viszont a bírák kezében van. Ők pedig nem mernek a hazai kedvencek, Isabelle és Paul Duchesnay ellen ítélni. Berecz Ilona tanítványainak be kell érniük a negyedik hellyel.Gy. Szabó Csilla– utanpotlassport.huPárizs. 1989. Engi Klára és Tóth Attila tökéletes kűrrel fejezi be a világbajnokságot. A híres Bercy sportcsarnok zsúfolásig megtelt nézőterén még a légy zümmögése is tisztán hallható. A francia közönség síri csenddel díjazza a magyar páros nagyszerű teljesítményét. A tét óriási. A jégtáncban vezető két szovjet kettős utolérhetetlen, a harmadik hely sorsa viszont a bírák kezében van. Ők pedig nem mernek a hazai kedvencek, Isabelle és Paul Duchesnay ellen ítélni. Berecz Ilona tanítványainak be kell érniük a negyedik hellyel.

„Talán, ha nem Franciaországban rendezik a világbajnokságot, meglett volna az a bronzérem – emlékszik vissza Berecz Ilona edzői pályafutásának egyik legfájóbb pillanatára. – A koreográfiánkkal nem mindenki értett egyet. Általában klasszikus, táncos kűrt választottunk, de a franciák miatt Kláriék is a modernebb stílus felé mozdultak. Sokan fanyalogtak, miért nem maradtunk a kaptafánál. De nem ezen múlott, a gyerekek parádés kűrt mentek.”

Berecz Ilona mindig is kemény edző hírében állt, ennek ellenére végtelen szeretettel foglalkozott tanítványaival

Ekkoriban az Engi–Tóth páros már nem csak Berecz Ilonával készült. A világ műkorcsolyázásának jégtáncos nagyasszonya, Betty Callaway jó szemű edző volt, korán kiszúrta a magyar kettős tehetségét, és egyre több időt töltött velük. Berecz Ilonát azonban ez egyáltalán nem zavarta, sőt! Szeme előtt csak és kizárólag tanítványai érdeke lebegett.

„Legyél világbajnok, ha kell, akár nélkülem is!” – mondta ki nyíltan a magyar szakember, pedig épp Kláriék voltak, akikhez egészen a kezdő kiscsoportig lement, így hosszú éveket töltött velük a felnőtt sikereket megelőzően. – „Amikor először megláttam Klárit, csillogó szemével, virgoncságával azonnal felhívta magára a figyelmet. Még tisztességesen korizni sem tudott, de az egyénisége máris megfogott. A jégtánc páros műfaj. Ez teszi széppé, ugyanakkor végtelenül nehézzé is. Nem elég a technikai tudás, megjelenésében, korában, mozgásában és temperamentumában is harmonizálnia kell a kettősnek. A mi esetünkben Klári volt a tűzrőlpattant, Attila a nyugodtabb, visszafogottabb. Tökéletesen kiegészítették egymást. Ez az összhang azonban végtelenül törékeny valami. Az edzőnek kell figyelnie arra, hogy egyik se nyomhassa el a másikat, mindkettő kiteljesedhessen művészileg, s a kemény munka se maradjon el. Olyan ez kicsit, mint egy párkapcsolat. Tisztelni, szeretni és segíteni kell egymást a közös úton, a közös cél érdekében.”

A balettiskolát az 1955-ös budapesti Európa-bajnokság hatására és édesapja kívánságára nyolcévesen a műkorcsolyára cserélő Berecz Ilona páratlan eleganciáján kívül maximalizmusáról is méltán híres lett. Minden versenyzőjétől először a tökéletes alapok és technikai tudás elsajátítását követelte meg, az egyéniségüket csak ezt követően engedte szabadjára.

„Egy jó edzőnek elengedhetetlen, hogy jó szeme legyen” – jelenti ki Berecz Ilona, akire gyakran rácsodálkoznak fiatal tanítványai, amikor reggel hat órakor lendületesen kezd az edzések irányításához. − „A sikerhez azonban ennél több kell. Rendíthetetlenül hinni kell abban, hogy ki tudjuk hozni a gyerekekben rejlő tehetséget. A nehézségek azért vannak, hogy leküzdjük őket, és nem azért, hogy megállítsanak bennünket. Amikor a Gebora Zita, Visontai András párost kiválasztottam, sokan őrültnek tartottak. A kislányban senki sem látta meg azt a lehetőséget, amit én igen. Végül a junior-világbajnokság negyedik helyéig vittem őket, tehát igazam lett. Keményen megdolgoztunk ezért az eredményért, de a mi sportágunkban munka nélkül egyébként sem lehet semmit sem elérni.”

Berecz Ilona általában 8–10 éves korukban kezdett el tanítványaival foglalkozni. Innen kísérte őket a felnőttek közé, többségüket egészen a karrierjük végéig. A kritikus kornak a 15 és18 év közöttit tartja, amikor az addig kötelességtudó gyerekek szárnyukat bontogató és határaikat feszegető kamaszokká válnak.

„Mindig is kemény edző voltam, ezért igyekeztem a három lépés távolságot megtartani a versenyzőimmel. Az edzőtáborokban eltöltött hosszú hetek alatt ugyanakkor anyjuk helyett is anyjuk voltam. Ezt a kettőséget a szülői házból hoztam. Anyukám végtelenül szelíd lélek volt, meleg hátteret adott mindenhez, amit csináltam, Apukám viszont kemény és kitartó emberként a legnehezebb helyzetekben is tartotta magát. Az ő példájukat követve fordultam végtelen szeretettel és megértéssel a tanítványaim felé, miközben az elvégzendő munkában kérlelhetetlen maradtam” – jellemzi Berecz Ilona a versenyzőihez fűződő kapcsolatát.

Több mint negyven esztendős edzői pályafutásának egyik legmeghatóbb pillanata jelenlegi tanítványaihoz kötődik. Három évvel ezelőtt Marton Villő Mester M-díjra terjesztette fel a második nagymamájaként számon tartott Berecz Ilonát. Az edzőnő az átadó ünnepségen, a közönség előtt levetített kisfilm segítségével szembesülhetett azzal, hogy az egyébként különösen erős karakterű, határait lankadatlanul feszegető, akkor 14 éves kislány milyen mély érzéseket is táplál iránta.

Ez a vallomás többet ért számára minden világbajnoki éremnél.

Egyéb korosztályos hírekKORCSOLYASPORTOKBANa sportági aloldalunkon.