Kocsmár-Tóth István - utanpotlassport.huBüki Lili a Magyar-kupa első fordulójának legeredményesebb egyéni versenyzője volt, a kadétkorosztályban nyert, a juniorok között pedig ezüstérmes lett. Az OMS-Tatapárbajtőrözőjével az MK-siker után beszélgettünk.
– Tudtál örülni a juniorezüstnek?
– Abszolút. Ez volt a két döntő közül előbb, és nagyon nehezen indult számomra a verseny. Több szoros asszóm is volt, s nap közben egyáltalán nem éreztem, hogy reális győzelmi esélyeim lennének. Ehhez képest Dékány Kinga ellen még vezettem is a szünetig 5–4-re. Aztán viszont elveszítettem kicsit a fejem és a fonalat is. Mondhatni hosszabb lett a szünet, mint kellett volna, és fordítani tudott 10–5-re. Innen már nem volt visszaút.
– Vasárnap jött a kadétverseny, ahol viszont nem hibáztál Muhari Eszter ellen.
– Sokszor ezek a kupák még nehezebbek is, mint a junior- vagy a felnőttversenyek. Az emberek elkönyvelik, hogy én vagyok az esélyes, mindenki azt várja, hogy magabiztosan nyerjek, és ilyenkor érzem magamon, hogy kevésbé vagyok felszabadult, mint amikor idősebbekkel vívunk. Ezzel együtt is szerencsére jól ment. Érzésre sokkal jobban, mint szombaton. Örültem az ezüstnek, de valahol vigaszdíj is volt ez az arany. Ha a kadét MK-fordulót nem nyertem volna meg, lehet a juniorérmemnél is nagyobb lenne a hiányérzet. Így viszont rendben van a hétvége.
– Furcsa azt hallani egy lánytól, aki az elmúlt egy évben kétszer is legyőzte a regnáló olimpiai bajnokot, Szász-Kovács Emesét, hogy a 15 éves kortársak ellen nagyobb rajta a nyomás…
– Nem tudom, hogy mások is így élik-e meg, de számomra igen. Emese ellen nyugodtan vívhat az ember, ha nem jön be, hát nem jött be, egy olyan versenyen viszont, amikor mindenki azt várja, hogy nyerjek, nem ilyen egyszerű a helyzet.
– Térjünk vissza a kortársakhoz. Közülük isDékány Kingához, akivel tavaly együtt versenyeztetek a junior- és a kadét- magyar ranglistaelsőségért a párbajtőrözők között. Mindkettőben te nyertél, a kvóta sorsáról viszont nem ez döntött, így a Buenos Aires-i ifjúsági olimpiára Kinga mehet. Nincs benned emiatt tüske?
– Ugye, a veronai junior-világbajnokság volt a selejtezőverseny, azon az egy napon dőlt el, hogy ki képviselheti majd Magyarországot az olimpián, és az neki sikerült jobban. Az igazat megvallva szerintem azt a versenyt is túlizgultam, pont amiatt, mert azt éreztem, most vagy soha. Hát soha lett belőle… A vébé utáni napokban eléggé el voltam keseredve, de ezen már túl vagyok. Kinga sikerének is nagyon örülök, és szurkolok neki, hogy a lehető legjobb eredményt érje el Buenos Airesben.
–Számodra pedig addig is maradnak a hazai és világkupa-versenyek. Mi a cél az utolsó kadétszezonodra?
– AzEurópa- és világbajnoki részvétel.
– Így, ilyen egyszerűen?
– Ahhoz, hogy érmekről lehessen beszélni előbb ki kell jutni, úgyhogy a kijutás az elsődleges cél. Lehet, hogy vezetem a hazai ranglistát, de a lényeg a világkupa-állomásokon elért eredmény lesz. A magyar versenyek főleg amiatt fontosak, hogy lássuk, ki az a tizenkettő, aki aztán a világkupán is indulhat.
– Az iménti válasz alapján sejtem, hogy mit fogsz felelni, de kacsintgatsz a 2019-es, budapesti felnőtt-világbajnokság felé?
– Szerintem ez még nem az én évem lesz. El fogok indulni néhány felnőttvilágkupa-állomáson is, de főleg a junior-ranglistapontok miatt. Nagyon sok lenne három korosztályban versenyezni úgy, hogy mindenütt a vb-re jutás legyen a cél. Ha a kadét Európa-bajnokság és világbajnokság mellett a junioroknál is el tudok indulni, nekem bőven elég. A budapesti vébén pedig inkább még csak szurkolok a többieknek, a minél nagyobb sikerekért.