Utánpótlásnevelés: korábbi klasszisok az edzői munkáról

Bruckner Vince, Kocsmár-Tóth István - utanpotlassport.huBár hivatalosan máig nem jelentette be visszavonulását, a riói olimpián drámai körülmények között ezüstérmet nyert párbajtőrvívót, Imre Gézát is többet látni ma már a pást mellett, mint rajta.

„Őszintén megvallva, harmincötéves koromig eszembe sem jutott, hogy edző legyek. Persze a gyerekekkel sosem volt gondom – sőt úgy érzem, kifejezetten jól megértettük egymást mindig – nem tudtam, mit szeretnék kezdeni vívókarrierem után. Emiatt volt is bennem némi szorongás, s ezen sokat kellett dolgoznom.”

Úgy véli, nehéz megmondani, min múlik, hogy a sikeres sportolóból később sikeres edző is lesz-e. Nem is véletlen, hogy ritka a jó példa. Ezzel együtt éppen egy-egy jó „minta” segít talán a legtöbbet. A szeptember közepénelhunyt Kulcsár Győző ilyen Imre Géza számára.

A világ- és Európa-bajnok sportoló úgy érzi, eredményei miatt jobban elfogadják a tanítványok mindazt, amit mond, kér tőlük.

„Talán van némi plusz hitelem a szemükben. Jobban elhiszik és megértik, ha én állítom: munka és alázat nélkül nincs siker. Ez a kulcs” – magyarázza a 44 éves sportoló, aki szerint a tapasztalatai miatt a kudarcélmények feldolgozásában is képes sokat segíteni a fiataloknak.

„Amikor egy-egy verseny nem sikerül olyan jól, azt óriási drámaként tudja megélni a gyerek, holott sokszor a vereség még tanulságosabb is, mint a könnyed győzelem. Ezt olykor nehéz megértetni velük, de erről is tudok nekik mesélni.”

A vívó amondó, ugyanakkor árnyoldala is lehet annak, ha egy sportolóként sikeres edző foglalkozik a gyerekekkel.

„Nem gyakori, de előfordul, hogy találkozom olyannal, aki túlgörcsöli az egészet, és azt gondolja: csak az fogadható el, ha azonnal világbajnok lesz. Ez a túlzott megfelelési vágy esetenként kártékony. Arról például sokat kellett tanulnom, hogy miképpen lehet ezt az érzést feloldani.”

Az Európa-bajnok, kétszeres olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, korábbi világcsúcstartó úszó Güttler Károlynem tapasztalt ilyesmit a medence partján. Igaz, az 50 éves sportember visszavonulását követően a korosztályos válogatott kapitányaként dolgozott tíz éven át, és csak azután lett nevelőedző, így az úszóközeg is megszokhatta, hogy a medenceparton sétál, s nem a hosszokat rója.

„Én sem készültem különösebben az edzői pályára, de amikor abbahagytam a versenyzést, a válogatott szakvezetője, Kiss László hívott, hogy lenne számomra feladat az úszószövetségben, s azt szeretné, ha én lennék az utánpótlás-kapitány” – mesélte a kezdetekről a ma már a Kőbánya SC növendékeivel foglalkozó Güttler.

„Abban hiszek, hogy egy edzőnek ugyanolyan alázattal kell a sporthoz állnia, mint azt aktív versenyzőként tette. Az úgy nem megy, hogy az ember kiül a partra, felteszi a lábát a székre, és dirigál. Gondosan meg kell tervezni mindent, és oda kell figyelni az összes gyerekre. Törődni kell a lelkükkel, a családi, az iskolai hátterükkel, hogy minden a lehető legjobban alakuljon.”

A szakember is úgy látja, a korábbi sikerei plusz hitelt adnak a szavainak.

„Negyven éve a sporttal kelek és fekszem, mindent átéltem ötször-tízszer, ami a fiatalokkal megtörténhet. Ez már csak azért is előnyös, mert engem biztosan nem tudnak megvezetni. Ha valaki kicsit lustább napot fog ki, panaszkodik, hogy itt fáj, meg ott fáj, azonnal látom a mozgásán, hogy tényleg baj van-e, vagy csak szimulál. Ha észreveszem, hogy kamuzik, elég odakacsintanom: ezt most komolyan gondolod?!”

Güttler Károly azt mondja, igazán remek „iskolába” járt, és a mai napig hálás két szakembernek. Az egyik a nevelőedzője, Kiss László, akinek a tevékenysége nyomán egyáltalán kedvet kapott a tréneri pályához, a másik pedig jelenlegi főnöke és mentora, a Kőbánya SC-t irányító mester, Turi György. Azt mondja, az ő segítségük nélkül nem tarthatna ott, ahol.

De nem csupán az egyéni sportokban lehet meghatározó az edző tekintélye szempontjából, hogy az milyen eredményeket ért el versenyzőként.

A múlt év nyarán tért vissza a veszprémi kézilabdaklub ikonja, Carlos Pérez. Az elmúlt két évtized legsikeresebb hazai játékosainak egyike tizenkét magyar bajnoki cím és 252 válogatottban lőtt gól után, négyéves katari kitérőt követően lett a bakonyiak utánpótlásedzője.

„Fantasztikus időszakot töltöttem a klubnál, ezért is akartam visszajönni. Csodálatos a csapat, szenzációsak a szurkolók, irigykedem is a maiakra, hogy milyen elképesztő hangulatban játszhatnak. Külön öröm, hogy Veszprémben fiatalokkal dolgozhatok, akik egy napon talán a nagyok között kézilabdáznak majd. Sok tehetséges srácot látok, a tálentum azonban önmagában nem elég. A technika mellett hatalmas akaratra is szükség van, csak azzal sikerülhet betörni a legjobbak közé. Márpedig nekünk ez a célunk.”

Pérez mellett egyébként több korábbi veszprémi „hős” is szerepet kap a jelenlegi utánpótlás-edzői gárdában. Szintén a fiatalokkal dolgozik Iváncsik Gergely, Ivo Diaz, Gulyás István és Tombor Csaba. Az utánpótlás-igazgatói posztot pedig a nem is olyan régen még szintén az „Építőket” erősítő szélső, Gulyás Péter tölti be.

„A veszprémi hagyományokat nagyszerűen tükrözi, hogy kik dolgoznak az utánpótláscsapatok edzői stábjában – magyarázza Gulyás. Fontos, hogy a korábbi meghatározó játékosok, ikonok nem távolodnak el a klubtól, sőt: rengeteg segítséget nyújtanak a fiataljainknak. Hogy mennyire erős a kötődés, azt jól mutatja: ennyi, játékosként eltöltött év után is mindannyian maradtunk, és itt képzeljük el a jövőnket is.”

Iványi Dalma tízszeres magyar bajnokként és 134-szeres válogatottként vonult vissza az aktív kosárlabdázástól, majd a Pécsi Vasutasban lett utánpótlás-nevelő, ma pedig már a PVSK Nemzeti Kosárlabda Akadémiájának vezetője is egyben.

„A legnagyobb kihívás talán a türelem elsajátítása volt, amikor elkezdtem edzősködni. Gyerekekkel dolgozni nagyon más mentalitást követel, mint egy élvonalbeli csapatban sportolni. Meg kell szokni, hogy többször, részletesebben kell elmagyarázni a feladatokat. Ami persze természetes, hiszen azért vannak itt, hogy tanuljanak, ugyanakkor egy frissen visszavonult sportolót mégis meglepetésként érhet a helyzet.”

A korábbi irányító szerint a türelmetlenség mellett a másik nagy hiba, amibe sok kezdő edző beleesik, az, hogy próbálja saját magát keresni a gyerekekben.

„Be kell látnunk, hogy a világ megváltozott. A maiak kevésbé bírják a monotonitást, sokkal játékosabban kell tartani az edzéseket, mint a mi gyerekkorunkban tették edzőink. Fontos, hogy apróságokkal motiváljuk őket” – teszi hozzá Iványi Dalma, akinek az ösztönzéshez jól jönnek a pályafutása alatt felhalmozott relikviák. – „Sokszor tartunk versenyeket, ilyenkor a legjobbaknak viszek egy-egy csapatzászlót, kitűzőt, valami olyan apróságot, amit kosarasként kaptam az ellenfelektől.”

Az észak-amerikai női profi kosárlabda-bajnokságot is megjárt edző és sportvezető szerint ezek a csekélységek is segítenek abban, hogy a fiatalokban tudatosuljon: kellő alázattal és kitartással sok mindent elérhetnek.

„Az U16-os csapat tagjain, akikkel tavaly együtt dolgoztunk, már láttam, hogy értik, tudják, egy-egy mez, póló, vagy nadrág honnan van. És amellett, hogy büszkén hordják is az edzéseken, eljátszanak a gondolattal, milyen is lenne egyszer a saját nevükkel ellátott szerelésben pályára lépni, mondjuk Amerikában...”

Hozzáteszi: nemcsak a gyerekek, a világ is megváltozott azóta, hogy ő volt kezdő kosárlabdázó. Meggyőződése szerint az edzőknek például sokkal szorosabb kapcsolatot kellene tartaniuk a szülőkkel, mint az régen szokás volt.