Nem is olyan veszélyes: körkép a bátrak sportágairól

Bruckner Vince, Kis Norbert, Sztrik Martin − utanpotlassport.hu
AMERIKAIFUTBALLISTA. Egyre inkább tért hódít Európában és persze hazánkban is a legnépszerűbb tengerentúli sportágak egyike, az amerikaifutball, amely a közhiedelemben veszélyes játékként él. Valóban gyakran fordulnak elő a mérkőzések közben apróbb zúzódások, húzódások, akár csonttörések is. Ugyanakkor Bencsics Márk, a Budapest Wolves és a magyar amerikaifutball-válogatott irányítója szerint egyáltalán nem kell és nem is szabad megijedniük a fiataloknak a földre kerüléstől.Bruckner Vince, Kis Norbert, Sztrik Martin − utanpotlassport.hu
AMERIKAIFUTBALLISTA. Egyre inkább tért hódít Európában és persze hazánkban is a legnépszerűbb tengerentúli sportágak egyike, az amerikaifutball, amely a közhiedelemben veszélyes játékként él. Valóban gyakran fordulnak elő a mérkőzések közben apróbb zúzódások, húzódások, akár csonttörések is. Ugyanakkor Bencsics Márk, a Budapest Wolves és a magyar amerikaifutball-válogatott irányítója szerint egyáltalán nem kell és nem is szabad megijedniük a fiataloknak a földre kerüléstől.

Perlaki Ali azt mondja, a pályán kiadhatja magából a feszültséget • Fotó: Mura László

„Én 16 évesen mentem le az első junioredzésre, s ott mindjárt a nagycsapat játékosaival kellett ütköznöm. Nagyon sokat számít az első ütés, akkor dől el, lesz-e valakiből játékos. Ha a fiatal megijed, nem valószínű, hogy hosszú pályafutás elé néz. A játék része a vadság, ami felspannolja, felpaprikázza az embert, és megteremti a meccshangulatot” ‒ mondja a sportág 29 éves hazai ikonja, akitől azt is megtudjuk: máig aggódnak a családtagjai, amikor a védőkupac aljára kerül. Ezzel együtt egyetlen kéztörésen és néhány apróbb vállsérülésen kívül nem volt komoly egészségügyi problémája a tucatnyi esztendő alatt.

„Ha valakiben félelem van, sokkal nagyobb az esélye, hogy megsérül, mert ilyenkor a testtartása is teljesen megváltozik – magyarázza Bencsik. – Az a feladatuk a játékosoknak, hogy ésszerűen gondolkodjanak és összehangoltan cselekedjenek a mérkőzéseken. Ha az ember retteg a kontaktustól, képtelen lesz segíteni a csapatát, pedig ez a sportág attól nagyszerű, hogy egyszerre van jelen a pályán a fizikai és a szellemi erő.”

Az utánpótlás-nevelésbe nemrégiben belekezdő Budapest Eagles csapatának 15 éves játékosa, Perlaki Ali már az első pillanatban beleszeretett az amerikaifutballba.

„Korábban lábsérülést szenvedtem egy másik sportágban, de ez nem tántorított el attól, hogy belekezdjek az amerikaifociba. Mindig csodálattal néztem, mennyire változatos ez a játék. Azért szeretem és tartom szenzációsnak, mert itt az ember ki tudja adni magából feszültséget. Az a célom, hogy felnőttcsapatban játsszak majd, egészen addig, amíg a legjobbat tudom kihozni magamból.”

MOTORVERSENYZŐ. Két keréken, mindenfajta karosszériavédelem nélkül, bőven száz kilométer per óra fölött száguldani nem veszélytelen dolog. Gondolja az átlag földi halandó. De vajon mit mondanak a motorozásról azok, akik azt választották sportáguknak?

Kecskés Bencében sosem volt félelemérzet • Fotó: Mura László

„A gyerekeken nem érződik a félelem, sőt akadnak közöttük olyanok, akiket gyakorlatilag vissza kell fogni, hogy noha ez gyorsasági sport, ne száguldozzanak annyira ‒ mondja hazánk egyetlen motoros-világbajnoka, Talmácsi Gábor. – Persze egy-egy bukás után érződik az óvatosság, ám az esések nem rettentik el a folytatástól azokat, akik valóban komolyan gondolják a versenyzést. Egyébként az a tapasztalat, hogy minél fiatalabb a motoros, annál vakmerőbb. Ami a gépkategóriákat illeti, a tizenkét éves korig használt motoroknál húzódik meg az a határ, amely fölött már nagyobb a teljesítmény, annak nyomán nő a kockázat is. De a kezdetekkor a gyerekek az egyensúlyozástól a fék-gáz kombináció helyes használatáig minden szükséges alapot elsajátítanak, s az így megszerzett tudásukat a felsőbb kategóriákban is remekül tudják alkalmazni.”

Ahogyan azt Talmácsitól is hallhattuk, a legfiatalabbak többségéből hiányzik a veszélyérzet. A 11 éves Kecskés Bence azt mondja, miközben a százhatvanat súrolja, nem gondol arra, mekkora veszélynek van kitéve.

„Semmiféle félelemérzet nincs bennem. Arra törekszem, hogy teljesen kizárjam azokat a gondolatokat, hogy mi van, ha elesek, és megsérülök. Soha nem féltem a balesetektől, még akkor sem, amikor először ültem versenymotorra.”

SÍUGRÓ. Röpülnek, mint a sóhaj, majd egyszer csak, bumm, földet érnek. Bámulatos a látvány egy-egy produkció közben, és ma már ‒ hála a biztonságot szolgáló eszközök sorának ‒ mind kisebb a sérüléssel járó bukások esélye.

A nyolcszoros magyar bajnok, Kelemen Zoltán szerint a kulcs az ugrást megelőző összpontosításban rejlik. Ha az rendben van, a földet érés tulajdonképpen már gyerekjáték.

Kelemen Dávid szerint „iszonyú jó érzés repülni a levegőben” • Forrás: Kőszegi SE

„Korábban a szél okozta a legnagyobb problémát, de ma már olyan komoly, a széljárást mérő műszerek vannak, amelyek segítségével azt is jó előre lehet tudni, hogy egyáltalán megrendezhető-e a verseny ‒ magyarázza a korábbi kiváló síugró, majd azzal folytatja, hogy a fiatalok miképpen jutnak el a sánc tetejére. – Alapnak mindenekelőtt meg kell tanulni síelni. Ezt követően a gyerekek műanyag borítású pályán gyakorolhatnak naphosszat. Ezeken a felületeken jóval kisebb a sérülés kockázata, mint a havon, mert a műanyag jóval homogénebb. Aki azon biztonságosan képes ugrani, az próbálkozhat meg a havas borítással.”

A síugrást választó gyerekek ‒ ahogyan a sportágak döntő többségében – már igen fiatalon, 6-7 évesen elkezdik az alapok tanulását. Amikor biztonságosan tudnak közlekedni két léccel a lábukon, következhet az első „sánctámadás”. Tíz éves korig húsz-harminc méteres magasságból ugranak, aztán ahogy nő a gyerek, lehet egyre feljebb merészkedni.

„Nagyon tetszik ez a sportág, iszonyú jó érzés repülni a levegőben. Ilyenkor úgy érzem magam, mint a madár ‒ mondja a 14 éves Kelemen Dávid, aki az ország egyetlen síugrószakosztályának, a Kőszegi SE-nek a versenyzője. – Sok diáktársam szokott kérdezősködni, nem félek-e ugrani, és én mindig azt mondom: egyáltalán nem, nincs abban semmi ijesztő…”

JÉGKORONGKAPUS.Szuper Leventét biztosan nem kell bemutatni a hazai sportkedvelőknek. Kilencvennyolc alkalommal szerepelt a magyar jégkorong-válogatottban, tagja volt a Szapporóban 2008-ban a divízió I-es világbajnokságon győztes csapatnak, majd részt vett a 2009-es svájci A csoportos világbajnokságon is. Emellett ő az első magyar hokis, akit NHL-ben szereplő gárda szerződtetett a kapujába. Azt mondja, már az első pillanatokban megfogta őt a különleges poszt varázsa.

Szeles Martint az édesanyja megpróbálta lebeszélni a kapusposztról, de ő nem tágított • Forrás: Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia

„Mi, jégkorongkapusok nem is gondolunk olyasmire, hogy féljünk, mert sérthetetlennek érezzük magunkat a háló előtt. Gyerekkoromban sem voltak ilyen jellegű problémáim. Olyannyira nem, hogy először szerelés nélkül és utcai cipőben rohantam be a kapuba. A szüleim sem féltettek, hiszen jégkorongos családból származom, a bátyám pedig már előttem belekezdett a sportágba. Ők inkább attól tartottak, hogy unatkozni fogok a kapuban.”

A ma már a Vasas szakosztályvezetőjeként dolgozó Szuper szerint a hokikapusok a legritkább esetben szenvednek korong ütötte sérülést. Annak ellenére, hogy a lövések sebességének aktuális NHL-rekordja 175,1 km/h.

„A kapusok jól védve vannak a lövések okozta ütésektől, sokkal többször előfordulnak húzódásból, vagy ütközésből eredő sérülések. Egyébként ez a poszt véleményem szerint az egyik legösszetettebb a világ sportjában, mert mindenben a legjobbnak kell lenni. Koncentrációban, rugalmasságban, robbanékonyságban; egyszerre szükségeltetik erő és lazaság, továbbá folyamatosan olvasni kell a játékot.”

A jövő egyik remek kapusa lehet a Fehérvár AV 19 juniorcsapatával a nemrég zárult évadban duplázó – a hazai és az osztrák bajnokságban is aranyérmes – Szeles Martin. A 19 éves hokis nem mindennapi körülmények között került a kapuba.

„Szupermini tornára utaztunk a csapattal, és éppen nem volt kapusunk. Mondtam, hogy beállok én. Annyira megtetszett, hogy ott is ragadtam. Az elején féltem, de idővel már élveztem a szerepet. Az édesanyám próbált meggyőzni engem és az edzőket is, hogy nem nekem való a dolog, de akkor már nem volt visszaút, mindenképpen védeni akartam.”

Martin szerint amellett, hogy igazán élvezetes feladat folyamatosan a lövéseket hárítani, a nehézsége is megvan a posztnak.

„Fejben végig észnél kell lenni, nem fér bele pillanatnyi kihagyás sem. Ha a mezőnyjátékosok hibáznak, még mindig ott vagyok én, aki talán tudok menteni. Ha viszont én rontok el valamit, szinte biztos a gól.”