Atlétika: portré a 80 évesen is aktív idősebb Tomhauser István edzőről

Gy. Szabó Csilla – utanpotlassport.huSenki sem pótolhatatlan, vallják az üzleti életben, a sportban azonban akadnak kivételek. A mátyásföldi atlétikában például a mai napig nélkülözhetetlennek tartják idősebb Tomhauser Istvánt, aki 1976 őszén a hazai szövetség biztatására és támogatásával megalapította az Ikarus BSE szakosztályát. A sportág kerületi meghonosítását sokáig teljesen egyedül végző szakember az elmúlt több, mint negyven év alatt virágzó, elsősorban utánpótlás-neveléssel foglalkozó központot hozott létre a főváros XVI. kerületében. S bár néhány évvel ezelőtt a vezetőedzői tisztet átengedte fiának, ifjabb Tomhauser Istvánnak, az alapító a mai napig nemcsak edzősködik, hanem rendületlenül intézi a szakosztály mindennapi ügyes-bajos ügyeit is. Olyan frissességgel és dinamizmussal, hogy ha nem állítaná határozottan, senki el nem hinné róla: az idén júliusban ünnepli 80. születésnapját. Amikor kétévente jogosítványának meghosszabbítására jelentkezik a körzeti orvosánál, szinte mindenki a csodájára jár. Szemüveg nélkül, könnyedén olvassa végig a falra függesztett betűket.Gy. Szabó Csilla – utanpotlassport.huSenki sem pótolhatatlan, vallják az üzleti életben, a sportban azonban akadnak kivételek. A mátyásföldi atlétikában például a mai napig nélkülözhetetlennek tartják idősebb Tomhauser Istvánt, aki 1976 őszén a hazai szövetség biztatására és támogatásával megalapította az Ikarus BSE szakosztályát. A sportág kerületi meghonosítását sokáig teljesen egyedül végző szakember az elmúlt több, mint negyven év alatt virágzó, elsősorban utánpótlás-neveléssel foglalkozó központot hozott létre a főváros XVI. kerületében. S bár néhány évvel ezelőtt a vezetőedzői tisztet átengedte fiának, ifjabb Tomhauser Istvánnak, az alapító a mai napig nemcsak edzősködik, hanem rendületlenül intézi a szakosztály mindennapi ügyes-bajos ügyeit is. Olyan frissességgel és dinamizmussal, hogy ha nem állítaná határozottan, senki el nem hinné róla: az idén júliusban ünnepli 80. születésnapját. Amikor kétévente jogosítványának meghosszabbítására jelentkezik a körzeti orvosánál, szinte mindenki a csodájára jár. Szemüveg nélkül, könnyedén olvassa végig a falra függesztett betűket.

Tomhauser István büszkén ül a 2011-ben felújított Ikarus Stadion lelátóján. Hosszú és nehéz út vezetett idáig a gazos és elhanyagolt atlétikai pálya negyvenkét évvel ezelőtti birtokbevételétől

„Hozzáállás kérdése az egész, az optimizmus és a pozitív gondolkodás mindennek a kulcsa. Az életben és az atlétikai pályán egyaránt” – véli Tomhauser István, aki kalandos úton érkezett az Ikarus BSE vezetőedzői posztjáig. Futballistaként kezdte a Ganz-MÁVAG-ban, s 15 éves korában makacs sérülés miatt fordult az atlétika felé. A lábadozás idejére átküldték az MTK-ba futóedzésekre, ahol annyira lenyűgözte a tény, miszerint Kovács „Bütyök” (az olimpiai ezüstérmes hosszútávfutó Kovács István) mellett körözhet, hogy örökre ott ragadt. Gátfutó szeretett volna lenni, ám alacsony termete miatt ez örökre vágyálom maradt.

„A síkfutásban is muszáj taktikázni, ahhoz is kell ész, ám gátak leküzdéséhez még több. Rengeteg többletmunkára van szükség, nem is beszélve a tökéletes technika megtanításáról. Ez az igazi kihívás! Bevallom, engem zavarnak a csúnya mozdulatok, kényes vagyok rá, hogy tanítványaim szépen fussanak. A jelenlegiek közül meg kell nézni a tizenötéves, korosztályos bajnok Urbán Zitát, milyen gyönyörűen veszi a gátakat. Nagyon sokat iskolázunk, eleinte csak lassan, hogy rögzüljön a helyes technika, s majd később gyorsulunk fel. A tehetséges gyerek nagy érték, akit meg kell becsülni. A versenyzőket fokozatosan kell felépíteni, az eredmények érdekében sohasem szabad őket gyorsan kiégetni”– osztja meg velünk nevelési elveit a tapasztalt szakember, akit nem véletlenül zavarnak a csúnya mozdulatok. Amikor 24 évesen betegségeket, majd sérüléseket követően elment a kedve a futástól, és abbahagyta az atletizálást, a fotózás lett a hobbija. Nem sokkal később pedig a szakmája is. Hazai és nemzetközi díjakat nyert képeivel, fotószakköröket vezetett. Negyvenkét éve is egy atlétikai versenyen fényképezett, s az ismerős közegben nem állta meg, hogy adjon néhány jó tanácsot a jelenlévő edzőknek.

„Beszélni könnyű, mutasd meg, mit tudsz!” – replikáztak a későbbi kollégák, Tomhauser István pedig megmutatta. Családja segítségével rendbe hozta az akkor elhanyagolt Ikarus-pályát és az iskolakezdésre meghirdetett tehetségkutató versenyen kiválogatott negyvennyolc gyerekkel elindította a szakosztályt.

„A versenyző és az edző közötti bizalom a munkánk alapja – mondja a kiemelkedő munkájáért 2014-ben Papp László Budapest-sportdíjban, tavaly pedig a Magyar Edzők Társasága életműdíjában részesült tréner. – Amikor ebben az összhangban az első törés megjelenik, váltani kell. Ez a fajta elengedés sohasem jelentett problémát, szeretem megőrizni tanítványaimmal a jó kapcsolatot. Addig megy jól a közös munka, amíg élményszámba megy minden edzés.”

Talán éppen ezért, nem is tanítványai eredményeire a leginkább büszke, hanem arra, hányan lettek közülük később tanárok és edzők. Az Ikarus BSE atlétikai szakosztályában jelenleg dolgozó több mint tucatnyi szakember túlnyomó többsége is itt, Pista bácsi kezei alatt ismerkedett meg a sportággal, s maradt hűséges hozzá és a klubhoz.

„Cinkotán születtem, ma Mátyásföldön élek, így különösen nagy elismerés volt, amikor négy évvel ezelőtt a kerület díszpolgára lettem.” Az átadó pedig nem más, mint az egyik korábbi tanítvány volt. Kovács Péter polgármester valamikor maga is az Ikarusban atletizált, Pista bácsinál. Az idén március 15-én a fiú, ifjabb Tomhauser István is kiérdemelte a megtisztelő címet, miután Baji Balázs edzőjeként tavaly sporttörténeti jelentőségű vb-bronzérem kovácsa lett. S bár otthon ma már ritkán kerül szóba az atlétika, azért a sportág mégiscsak családi ügy Tomhauseréknál.

„Szerencsés vagyok, feleségem nemcsak elviseli, hogy még most is edzőtáborból edzőtáborba utazom, hanem nagyon sokat segít is az adminisztrációban, a nevezések, az igazolások, általában az egyesület szervezési munkáinak intézésében. Az ő támogatása nélkül nem tudtam volna ezt a több, mint negyven évet az atlétika és legfőképpen az Ikarus szolgálatában eltölteni.”

A tétlen és békés nyugdíjaskor fogalmát nem Tomhauser István számára találták ki. Szerinte mindig lehet fejlődni, így azt sem akarja kijelenteni: elégedett azzal, amit elért. Minden verseny után tudja, másnap mit javít majd a tanítványa mozgásán.

„Lehet, hogy ez valamiféle betegség?” – teszi fel a kérdést önmagának.

A mi válaszunk: szó sincs róla. Sokkal inkább a hosszú élet titka.