Kosárlabda: Tursics Sándor, számtalan válogatott játékos tanítómestere

Krasznai Bence –utanpotlassport.huKi hinné? A 73 esztendős szakembernek tizenéves ifjúként még fogalma sem volt arról, hogy létezik kosárlabdasport, még kevésbé arról, hogy páratlan vállalkozás a tengerentúlon az NBA, vagy hogy a magyar férfiválogatott 1955-ben Európa-bajnok lett a Népstadionban... Krasznai Bence –utanpotlassport.huKi hinné? A 73 esztendős szakembernek tizenéves ifjúként még fogalma sem volt arról, hogy létezik kosárlabdasport, még kevésbé arról, hogy páratlan vállalkozás a tengerentúlon az NBA, vagy hogy a magyar férfiválogatott 1955-ben Európa-bajnok lett a Népstadionban...

„Egészen 17 esztendős koromig el sem hagytam Újpestet, és a futballon kívül nem igazán ismertem más sportot, mivel tévé, telefon és újság közelébe sem kerültem. Csak a közvetlen környezetemtől kapott információkra hagyatkozhattam, és az nem volt sok” - idézi fel gyermekkorát Tursics Sándor, a Csata DSE vezetőedzője.

Gimnáziumi testnevelő tanára, Verbényi József adott először kosárlabdát a kezébe. Ezután hosszú évekig hobbiszinten játszott az NB II-ben, majd 26 esztendősen a Tungsram SC-vel felkerült az élvonalba, ahol három éven át irányítóként játszott. Nem sokkal később abbahagyta az élsportot.

Akkoriban a legendás szakember, Ránky Mátyás volt a mestere, akinek az edzői munkája mély nyomott hagyott Tursicsban.

„Ő volt az első olyan professzionális tréner, aki az amerikai modell szerint oktatott, vagyis átfogóan: fizikailag, taktikailag és technikailag egyaránt.”

Ránky hatására jelentkezett a Testnevelési Főiskolára is, ahol éppen a mentor lett az egyik tanára. Ekkor fogalmazódott meg benne az, hogy edző szeretne lenni. Sőt mi több: a legjobb edző az országban. Ennek érdekében mindent meg is tett; mindenekelőtt elkezdte kidolgozni a saját szakmai koncepcióját.

„Mindent kielemeztem, feldolgoztam, és összeraktam azokat a tudományterületeket, amelyek között összefüggéseket fedeztem fel. Egyben kellett látnom az egészet. Attól kezdve pedig egyetlen cél lebegett a szemem előtt: kitűnni a többiek közül.”

Tursics Sándor negyven éve dirigál kosárlabdacsapatokat, neveli a jövő válogatottjait • Fotó: BEAC.HU

Amikor végzett a TF-en, lényegében szakmai előélet nélkül vállalta el a Tungsram SC felnőtt férficsapatának irányítását. És cseppet sem vallott szégyent: az együttes a hetedik helyen végzett a bajnokságban.

A következő bő másfél évtizedben tevékenykedett a Tungsram felnőtt női, majd az utánpótláscsapatánál, ezután kadét lányok szövetségi kapitánya volt. Később hat évre visszatért a felnőtt férfi élvonalba, persze megint szeretett újpesti egyesületéhez. Azt követően pedig a semmiből épített fel sikeres műhelypiramist a Sziget Utcai Általános Iskolában. Négy esztendő alatt négy olyan lányt nevelt ki, akiből később felnőttválogatott lett…

„A fejemben megvolt az általam tökéletesnek vélt szakmai koncepció. Azóta is úgy gondolom, hogy mindig, mindent az alapoknál kell kezdeni. Szigorú voltam, az én edzéseimről soha nem lehetett késni egy percet sem, vagy, mondjuk, mosatlan felszerelésben játszani. A fegyelemre építettem, s ha azzal már nem volt gond, következhetett a mozgáskultúra, a technika és a taktika.”

A szakember 1995-ben alapította meg feleségével, Iván Krisztinával a Csata DSE-t, amely azóta – öt éven át a Vasassal együttműködve – családi vállalkozásként működik. A Csata fennállása óta 25 országos bajnoki címet tudhat magáénak, s persze számtalan válogatott indult az angyalföldi iskolából.

De vajon mi Tursics koncepciójának a titka?

„Mindent gyorsabban csinálunk és kicsit másképpen. A fiataloknak már nyolcéves korukban csapatsportot tanítunk. Fontos, hogy olyan edzőkkel dolgozom együtt, akik értik és át is tudják adni a mozgásformák és a játékelemek tanításának minden rejtelmét. Játékosaink mindegyikének mindig ugyanazon a folyamaton kell végigmenniük. Ha pedig a gyerek ráadásul tehetséges is, akkor biztosan nyert ügyünk van.”

A tréner leszögezi: a „tehetség” fogalma az ő szótárában rendkívül összetett, s nem lehet bárkire ráaggatni csak azért, mert ügyesen pattogtatja a labdát.

„Minimum tíz tényezőnek kell megfelelni ahhoz, hogy azt mondjuk valakire: tehetséges. Átlagon felüli fizikai képességekkel kell bírnia, koncentráltnak, motiváltnak lennie, nem is beszélve a kiemelkedő játékkészségről. De függ a sportoló életmódjától, alkati adottságaitól, kreativitásától, az általános értelmi képességeitől és mozgáskoordinációjától egyaránt.”

Tursics szerint nagyon hatékony, hogy családilag irányítják az egyesületet. Úgy véli, fia, Krisztián a szakma minden csínját-bínját elsajátította már, és megérdemli, hogy ő vigye a nagycsapatot a klubban.

A mester 2010-ben kiadta „Az én kosárlabdám, avagy fordítva ülök a lovon” című kétrészes könyvét, amelyben a hosszú évtizedek során felhalmozott tapasztalatait igyekszik átadni a sportág szereplőinek.

Kérdés-e, hogy sokaknak lenne érdemes kézbe venniük?

Egyéb korosztályos hírekKOSÁRLABDÁBANa sportági aloldalunkon.