A MAC-Népstadion 12 éves jégkorongkapusának több mint hat éve szinte egyetlen szabad estéje sincs, mert vagy edzésen van, vagy mecscset játszik. A teljesítményére a sportpályán és az iskolában sincs panasz, az esetleges sérüléseket pedig férfiasan tűri, még akkor is, ha az ellenfél bajuszos játékosai durváskodnak vele szemben.
Keresztes Donát
Keresztes Donát
– Anyuval rendszeresen jártunk korcsolyázni a műjégre, egyszer odajött hozzám egy jégkorongedző, s mondta, szerinte nagyon ügyesen korcsolyázom, megkérdezte, lenne-e kedvem hokizni. Persze hogy volt! Kipróbáltam, és nagyon megtetszett. Így kezdődött, ennek már több mint hat éve.
– Egyből a kapuban találtad magad?
– Nem, először mezőnyjátékos voltam, de a kapusedző hamar a ketrec elé állított. Néha szívesen előremennék gólt lőni, de a kapusposztot is szeretem. A kedvenc magyar játékosom az Alba Volán kapusa, Budai Krisztián.
– Hány edzés, illetve mérkőzés van egy héten?
– Öt-hat alkalommal edzünk, tehát szinte minden este. Hosszú és fárasztó, de nagyon jó tréningek ezek. Meccset hetente vagy kéthetente egyet játszunk.
– Mire emlékszel vissza a legszívesebben eddigi pályafutásodból?
– Olaszországban, Franciaországban és Németországban is jártam már a csapattal, s mindhárom nemzetközi tornán aranyérmesek lettünk.
– Azt olvastam, hogy egyszer Pozsonyban három öltéssel kellett összevarrni a combodat!
– Volt ilyen. Az ellenfél játékosainak bajuszuk volt, gondolhatod, mennyivel voltak idősebbek nálunk! Ráadásul nagyon durván játszottak.
– Az óbudai Nagy László Általános Iskola, ahova jársz, minden nyáron részt vesz az önkormányzat siófok-sóstói táborozásán. Jártál már ott?
– Nagyon szeretek a Váradi utcai suliba járni, egyetlen rossz tanárom sincs. Kétezer-ötben voltam Sóstón, nagyon jól éreztem magam, sajnos tavaly kihagytam, de az idén mindenképp szeretnék újra ott nyaralni.
Legfrissebb hírek
