Az Újpesti TE jégkorongozója ugyan még csak hétéves, de a csatárok máris retteghetnek tőle, hiszen – ahogy egy kemény védőhöz illik – egyáltalán nem bánik kesztyűs kézzel az ellenfél játékosaival. A Buldózer becenévre hallgató hokis is részt vett a hét végi Pannon-kupa keretein belül megrendezett McDonald’s gyermek-jégkorongtornán a Papp László Budapest Sportarénában.
Molnár András
Molnár András
– Két évvel ezelőtt, ötéves koromban kezdtem jégkorongozni. Az oviban sokat korcsolyáztunk, és egyszer az edzőm, Nagy Attila szólt, hogy menjek hokizni, mert nagyon jól korizom.
– Miért kaptad a Buldózer becenevet?
– Mert én vagyok a romboló! Néha előfordul, hogy durván fellökök valakit, persze nem akarok sérülést okozni, a nálam kisebbeket pedig sosem bántom.
– A ti korosztályotokban még nem tétre játsszák a meccseket, tehát nem is számolják a gólokat. Zavar ez téged?
– Egyrészt nem zavar, másrészt attól, hogy hivatalosan nem számolják, mi természetesen mindig megjegyezzük, hogy ki hány gólnál tart, és néha az edzők is jegyzik, mert ez fontos számunkra.
– Milyen érzés ilyen csodálatos létesítményben jégre lépni?
– Nagyon jó dolog! Ráadásul nemcsak vasárnap játszhattam itt, hanem pénteken, a magyar–szlovén válogatott meccs másodi szünetében is. Akkor a MAC volt az ellenfelünk, s az egyik játékosuk alaposan bele is lőtt a bokámba…
– Szereted nézi a magyar válogatott meccseit?
– Persze, számomra ők a legjobbak! A kedvencem Ocskay Gábor, mert ő is tizenkilences mezben játszik, mint én! Szombaton nagyon örültem, mert szép gólokat lőtt a litvánok ellen, és kiosztott néhány gyönyörű kötényt is!
– Ezek szerint a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre egyértelmű a válaszod: újpesti jégkorongozó!
– Nem. Én elsősorban magyar jégkorongozó szeretnék lenni. A legjobb.
Legfrissebb hírek
