Arn Gréta, „A női tenisz Rocky Balboája"

– Második meccslabdájánál kettős hibát ütött. Megfordult a fejében, hogy elbotolhat a siker kapujában?
– Az egész meccsen, sőt szinte az egész tornán nyugodt voltam, de akkor megremegett a kezem. Úgy éreztem, hirtelen száz kilós lett a karom. Aztán miután kettős hibát ütöttem, elnevettem magam, ami segített. Gyakorlatilag magamon nevettem, azon, miként lehetek így betojva, és ettől teljesen elszállt a görcsösségem.

– Mit érzett, amikor Wickmayer a következő labdát a hálóba ütötte?
– Óriási felszabadultságot, megkönnyebbülést. Nagyon akartam ezt a címet, és egyszer csak hirtelen az enyém lett. Még most sem hiszem el.

– Itthon sokan „felfedezték" Önt, ahogy meccsről meccsre haladt előre. Eljutott Aucklandig a magyarok biztatása?
– Végig ott járt a fejemben, hogy Magyarországot képviselem, hogy sok embernek örömet szerzek azzal, ha jó eredményt érek el.

– Közben a helyiek is nagyon megszerették. „Arnie, a Terminátor", „A női tenisz Rocky Balboája", „Ismeretlen veterán". Csak néhány becenév azok közül, amelyet az utóbbi egy hétben kapott Új-Zélandon.
– Az itteni emberek végig azt kérdezgették, hol voltam eddig, miért nem hallottak rólam. Elmondtam eddigi pályafutásom történetét, hogy későn kezdtem el játszani, huszonhárom évesen abbahagytam a teniszt, hogy csak három év után kezdtem újra, és saját erőmből jutottam el idáig. Az itteniek szeretik az ilyen huszonegyedik századi tündérmeséket, az már unalmas, ha valaki úgy ér el nagy sikereket, hogy kislányként elkezdik sztárolni, és mindent megadnak neki.

– Azért ha választhatna, Ön is inkább ilyen kislányként kezdte volna a pályafutását.
– Persze el szoktam gondolkodni azon, mi lett volna, ha nekem is megadatnak azok a lehetőségek, amelyek az élmezőnybe tartozó fiataloknak is. Jó lenne, ha nekem is lennének szponzoraim, de most így sem lehet okom panaszra.

– Ráadásul sokkal nagyobb értéke is van a teljesítményének.
– Én is így gondolom. Főleg, hogy egyedül utaztam ide, Aucklandbe, és Ausztráliában is egyedül leszek még hetekig, nincs kivel megosztanom az örömömet, csak telefonon tudom tartani a kapcsolatot a szeretteimmel.

– A mezőnyből sincs senkivel szorosabb baráti viszonyban?
– Nem jellemző, ez tényleg profi sportág. Ezúttal is csak az idősebb játékosok közül jöttek oda néhányan hosszabban faggatni, mert tudták, hogy mennyire nagy dolog ennyi idősen odaérni a csúcsra. A fiatalok csak gratuláltak, azt sem tudom, hogy komolyan gondolták-e.

– Dühítő lehet, hogy a hétfőn kezdődő sydneyi tornán azért nem indulhat, mert Aucklandben győzött.
– Elvileg már szombaton selejteznem kellett volna Ausztráliában. Az ilyen esetek miatt kellene bevezetnie a WTA-nak azt a szabályt, hogy aki jól szerepel, ilyenkor automatikusan szabadkártyát kaphasson a következő heti főtáblára.

– Mire lehet képes a január tizenhetedikén kezdődő Australian Openen?
– Csak annyi biztos, hogy főtáblás leszek, viszont rengeteg múlik a sorsolásomon. Jó formában vagyok, és immár önbizalom terén sem állok rosszul. Nem akarok az aucklandi győzelem miatt túl nagy terhet rakni a vállamra, ugyanis mindig akkor vagyok jó, ha nem várok el túl sokat magamtól.