Csillagpor, június 3.

"Fáj mindenem, de nem ezen múlt. Kiválóan teniszezett, jól megmozgatott, és amikor kellett, beütötte a pontokat. Különben nem tudom, mi lett volna, ha esetleg én jutok tovább, mert aligha bírtam volna ki még egy mérkőzést. Mindenesetre elégedett vagyok azzal, hogy egyáltalán eddig eljutottam" – vont mérleget a David Nalbandiannal szemben elvérző Gustavo Kuerten.
"Szerintem annak is óriási jelentősége volt, hogy nyugodt tudtam maradni a szettek végén. Egyáltalán nem idegeskedtem, és azzal sem foglalkoztam, hogy mi történik körülöttem" – magyarázta Nalbandian.
"Argentína szempontjából különösen fontos volt a győzelmem, hiszen így hetvenöt százalék esély van arra, hogy valamelyikünk Grand Slam-trófeával ajándékozza meg országunkat. Nem mintha önző volnék, de remélem, én leszek az…" – tette hozzá ugyanő.
"Mindannyian büszkék vagyunk, mert nem felejtettük el, honnan indultunk el. Emlékszem, nem is olyan régen nem volt pénzünk utazásra, és emiatt előfordult, hogy több mint egy hónapig Európában kellett maradnunk. Ilyenkor abban bíztunk, hogy a következő versenyen szerzünk annyi pénzt, hogy hazautazhassunk – elárulom, nem mindig sikerült" – íme, egy nem túl vidám fejezet az argentin teniszezők életéből, Gaston Gaudio előadásában.
"Engem speciel nem lepett meg Henman. Mindig is mondtam, jó lehet salakon is, mert rengeteg ütést tud variálni, ráadásul gyorsan gondolkodik a pályán, és többnyire a megfelelő megoldást választja. És még valami: élmény nézni a játékát, mert nekem például elegem van már abból, hogy salakon mindenki hátulról játszik. Tim üde színfolt a Roland Garroson. Szerintem Coriát is megzavarhatja, ha folyamatosan ostromolja a hálót – bár momentán nehéz elképzelni, hogy ne ő nyerje meg a férfi egyest" – fejtette ki véleményét John McEnroe.