Anno Ivan Lendl is így kezdte

A másik pedig: nem ő az első, akinek eredményesség tekintetében csak nagy nehezen indult be a karrierje, mert a tenisz hatalmasságai közül jó néhányan hasonló úton jártak eleinte. Volt, aki később a legendák magasságába emelkedett, és persze akadt olyan is, akinek sohasem sikerült. Itt van például Tony Roche. Ausztrália egyik ékköve a hatvanas évek végén három Grand Slam-finálét játszott, és miután mind a hármat elveszítette, a későbbiekben még csak döntőbe sem jutott. Később Ivan Lendl járta meg a pokol sötét bugyrait, mire a neve megjelent a horizonton, ő négy elveszített GS-döntő után ért végre révbe. Összesen aztán nyolcat nyert meg, de róla mindennél többet elmond, hogy a későbbiekben további hetet bukott még el… És hogy a legmodernebb korból is idézzünk, a még ma is aktív Andre Agassi az első három GS-címmeccsén alulmaradt, hogy aztán egészen nyolc trófeáig "hatoljon", Goran Ivanisevic pedig három sikertelen kísérlet után dicsőült meg Wimbledonban.
Aki ezután esetleg azt hinné, ilyen lélekborzasztó mutatókat kizárólag a férfiak mutathatnak fel, az nagyon téved, jóllehet Lendlt senki sem tudta "fölülmúlni". Martina Navratilovának és Billie Jean Kingnek mindenesetre két elveszített döntőt kellett földolgoznia magában a siker felé vezető út első állomásaiként, mi több, Chris Evertnek hármat – és itt jön megint a képbe Clijsters. Ô ugyanis már négynél tart, és "csak" a második olyannál, amelyet a maga javára tudott volna fordítani.
Az Australian Open szombati fináléjában először volt sansza arra, hogy igazán nagy mérkőzésen győzze le honfitársnőjét, a világelső Justine Henin-Hardenne-t – az előző két, egymás elleni GS-fináléjuk simán alakult –, ám a végeredmény szempontjából ez a tény igazából nem mérvadó. Az már inkább, hogy az adódó lehetőségek közül megint Clijsters ellenfele és nem ő maga értékesített többet, sokkal többet, arról nem is beszélve, hogy amikor eljött a döntés pillanata, mindig volt valami – remegő kéz, kapkodás, rossz elgondolás –, ami miatt a göndör hajú belga nem tudott vetélytársa fölé kerekedni. Bezzeg Henin-Hardenne! Ô általában a megfelelő megoldásokat választotta, jobb szögeket ütött, és összességében kiegyensúlyozottabban teniszezett, ráadásul a fontos labdameneteknél mindig észnél volt – mikor máskor ütné meg például a legerősebb adogatását, ha nem a fináléban? Jellemző, hogy Henin-Hardenne mind a három játszmában vezetett…
Clijsters a másodikat még elcsípte, nem mellékesen 2:4-ről fordítva, ám a harmadikban ismét simán nyert Henin – gondolhatnánk az újabb 6:3-at megpillantva. Holott egyáltalán nem volt sima, épp ellenkezőleg, az ekkor már-már kegyelmi állapotban ütő felek között apróság döntött, úgy is fogalmazhatnánk: a lelki béke.
De úgy is, hogy madame Sandra de Jenken. A francia főbíró ugyanis kapitális hibát követett el, amikor a döntő játszmában, Henin-Hardenne 4:3-as vezetésénél hosszúnak ítélte meg Clijsters kivezetett tenyeresröptéjét, emígyen ajándékozva oda a pontot a világelső belgának – s minthogy ez bréklabdánál történt, bizonyos szemszögből nézve befolyásolta a mérkőzés végkimenetelét.
"Utóbb jó néhányan mondták, hogy tisztán bent volt a labda, úgyhogy még bosszantóbb az egész… De én nem vagyok olyan típus, aki egy-egy véleményes ítéletre fogja a vereségét" – hangoztatta Clijsters az ominózus eset kapcsán. Tetszett volna inkább befejezni a nyolcadik gémet, hiszen két lehetősége is volt a 4:4-hez – ehhez képest mindkét nekifutásra kettős hibát ütött… Ezt már nem is illik kommentálni.
És most vissza kell utalnunk a bevezetőben leírtakra. Senki se higgye, hogy Clijsters sohasem fog Grand Slam-versenyt nyerni, hiszen minden bizonnyal összegyűlik benne az a plusz, ami immár negyedszer hiányzott a játékából, továbbá abban is biztosak lehetünk, hogy különösebben nem tart Henin-Hardenne-től. Korábban győzött már ellene "kisebb" versenyeken, nyilván a jövőben is fog, előbb vagy utóbb Grand Slam-viadalon is. Itt van például Williamsék esete. Az ifjabbik, Serena az első három alkalommal kikapott Venustól Grand Slam-tornán, azóta viszont mind az öt randevú végén ő örülhetett, ráadásul mind az ötször fináléban! Mert elhitte, hogy jobb a nővérénél. Clijsters és Henin-Hardenne esetében ugyanígy változhat a "kisebbrendűségi faktor".
Bár érdemes volna azon is elgondolkodni: mi lesz, ha a Williamsek ismét együtt vágnak neki a nagy versenyeknek? Lesz úgy esélye Clijstersnek? És Henin-Hardenne-nek?

Ausztrál nemzetközi bajnokság,
Australian Open, Melbourne
(14 801 000 dollár, kemény pálya)
Női egyes
Döntő: Henin-Hardenne (belga, 1. kiemelt)–K. Clijsters (belga, 2.) 6:3, 4:6, 6:3

Férfi páros
Döntő: Llodra, Santoro (francia, 5.)–B. Bryan, M. Bryan (amerikai, 1.) 7:6, 6:3

Juniorok
Fiú egyes
Elődöntő: Monfils (francia, 8.)–Rastogi (indiai, 4.) 6:2, 6:2; Ouanna (francia, 7.)–Djokovics (szerb-montenegrói) 6:4, 6:4. A döntőben: Monfils–Ouanna
Fiú páros
Elődöntő: Evans, Oudesma (amerikai, 1.)–Djokovics, Jenkins (szerb-montenegrói, amerikai) 6:3, 7:5; Galic, Jeflea (ausztrál)–Monfils, Ouanna (francia, 2.) játék nélkül. A döntőben: Evans, Oudesma–Galic, Jeflea
Lány egyes
Elődöntő: Vaidisová (cseh, 3.)–Gajdosová (szlovák, 1.) 7:5, 6:3; Peer (izraeli, 13.)–Bacsinszky Tímea (svájci, 14.) 7:6, 7:5. A döntőben: Vaidisová–Peer
Lány páros
Elődöntő: Chvojková, Vaidisová (cseh, 1.)–Gajdosová, Peer (szlovák, izraeli, 4.) 6:2, 6:4; Csan Jung-zsan, Szün Seng-nan (tajvani, kínai, 2.)–Erakovic, Kozminszkaja (új-zélandi, orosz, 3.) 7:6, 6:2. A döntőben: Chvojková, Vaidisová–Csan Jung-zsan, Szün Seng-nan