Korisok a vízben, avagy különleges csapatépítő délután a Lupa-tóban

A JEGES SPORTOK képviselői leginkább csak dúdolni tudják a régi slágert („Ha végre itt a nyár és meleg az idő, az ember strandra jár”), hiszen a nyár számukra sokkal inkább a kemény edzéseket hozza el, s még véletlenül sem a strandra járást. 

Kivéve, ha a válogatott vezetőedzőjét Nicky Goochnak hívják: a brit szakember, aki amúgy korábban versenyzőként is a csúcsokat ostromolta, kifejezetten figyel arra, hogy a rövid pályás gyorskorcsolyázókat igazi csapattá „gyúrja össze”, s ha ennek az ő elképzeléseiben az is részét képezi, hogy a heti edzésterv szerda délutáni programpontjánál az szerepel, hogy „Irány a Lupa-tó!”, akkor bizony minden egyes versenyző fürdőcuccot pakol a táskájába, s megcélozza a tavat. 

Az olimpiai bajnok, ma már Gooch mellett edzőként dolgozó Knoch Viktor „csekkol be” elsőként a strandon, de van magyarázat a korai érkezésre is, hiszen 9 éves fiát is terelgeti ezen a napon: Oliver remekül feltalálja magát a vízi játszótéren (is), így korábbi klasszisunk mosolyogva fogadja a jelenkor versenyzőit. 

Jászapáti Péter egy labdával érkezik, Tiborcz Dániel komótosan, minden lépésére figyelve közlekedik a parton (csípősérülése miatt inkább óvatos, de szerencsére már együtt edz a csapattal) – a május vége óta a válogatottal a budapesti Gyakorló Jégcsarnokban készülő belga együttes tagjai meg szinte a ruháikat is futás közben vetik le, egyből a tóba „vágják magukat”. Mármint a fiúk, mert a lányok (köztük a világklasszis Hanne Desmet) azért kecsesebben közelednek a víz felé… 

A mi lányaink között is akad, aki lassabban közelít a tó felé, aztán meg megáll, amikor derékig ér neki a víz, és inkább csak figyel, beszélget a csapattársaival. Egészen addig, amíg Nicky Gooch le nem bukik a víz alá, és ki nem húzza a lábát – Somodi Maja nem így tervezte az alámerülést, de mosolyogva veszi tudomásul, hogy a haja, a napszemüvege is csuromvizes lesz hirtelenjében. 

A jelenet újfent mutatja, hogy Gooch tényleg komolyan veszi a csapatépítést, s ebben az is benne van, hogy simán beáll a fiúk közé labdázni, amikor meg egy csapatfotóra tereljük össze a jelenlévőket, szépen megvárja, míg a versenyzők összeállnak, aztán beáll ő is a fotósunk kamerája elé. 

Mosolyog mindenki, még az is, aki bevallottan nem feltétlenül a víz szerelmese (na, igen, a korisok pályafutásuk során a víz másik halmazállapotával ápolnak szorosabb kapcsolatot…), az viszont egyértelműen látszik, hogy a fiúk aktívabbak. 

A lányok inkább a napozást választják, de persze az is lehet, hogy egyszerűen jólesik számukra a semmittevés. 

„Éppen egy könnyű hét a mostani, de előtte volt két nehéz hetünk, úgyhogy érezzük a fáradtságot” – árulja el a „lustálkodás” egyik okát Kónya Zsófia a parton, s közben konstatáljuk azt is, hogy olimpiai bronzérmes társa, Jászapáti Petra messze bent úszik a tóban. 

Esetében azt kell mindenképpen rögzítenünk, hogy egészségesen, immár tökéletes vállal. Európa-bajnokunk februárban, a milánói világkupa-viadal záró napján vágódott neki a palánknak, az esését márciusban egy vállműtét követte, azóta tart a rehabilitációja, de utóbbi szerencsére nagyon jól halad, Petra el is árulja, hogy „A héten már a váltóval is futhattam edzésen.”

És bár persze fontos a szerdaihoz hasonló csapatépítés, az igazán mérvadó mégis Jászapáti Petra mondandójában keresendő, mert ne feledjük: olimpiai szezon kezdődik szeptemberben, ahol előbb a kvalifikációs viadalokon kell a mieinknek minél több kvótát begyűjteniük, aztán pedig februárban a téli játékokon minél jobbal szerepelniük.